89. – 2017. május 1.

Alekszandr Morozov:

/ Александр Олегович Морозов — orosz újságíró, politológus, a Russzkij zsurnal „Orosz folyóirat” főszerkesztője /

Az úgynevezett „partnerek”: avagy hogyan csábított el és rontott meg a Kreml áttekinthetetlenül sok embert Nyugaton

ad89_picture

Vlagyimir Putyin és Michael Flynn a Russia Today TV csatorna évfordulójának ünnepségén, 2015 december © RUPTLY

A Krím előtt mindenki «együttműködött az oroszokkal». 2016 közepéig aztán nagy lett a zűrzavar az ilyen múlttal kapcsolatosan. A szankciók csaknem változatlanul hagyták az „együttműködés rendszerét”. Az USA-ban lezajlott választások óta azonban nagyon fontos változások történnek, amelyeket még leírni és megfogalmazni is nehéz. Látszólag ez abban nyilvánul meg, hogy azok, akik az oroszokkal való kapcsolattartással vannak megbízva, elveszítik pozícióikat. S mindezt nyilvános botrányok kísérik. Nem arról van szó, hogy ezek az emberek rosszindulatúan működtek együtt, hanem egyszerűen arról, amit a szleng nyelvén böszmeségnek neveznek.

Senki sem kételkedett Flynn lojalitásában, de a „kapcsolatai” miatt mennie kellett. Nemrég mondott le Litvánia képviselőházának elnökhelyettese. Méghozzá azért, mert a litván titkosszolgálatok  megtagadták tőle a titkos anyagokhoz való hozzáférést. Pedig azon oroszok listája, akikkel korábban barátkozott, semmi különöset sem tartalmaz – orosz állami vállalatok litvániai képviselőit, zavaros helyi orosz üzletembereket,  stb. Nemrég törték fel a postáját egy négy országban, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon sőt még a Balkánon is a Kremlnek dolgozó kalandornak. Kiderült, hogy ez a Malofejev /Малофеев/ nevű orosz üzletember tárgyalásokat folytatott, vagy valamilyen akciókat vezetett a boszniai és a lengyel választások során.

Malofejev – a más országok területén folyó nyílt felforgató munka szélsőséges példája. Látva azonban a postáját, s ismerve az orosz ügyek atmoszféráját Európában, rájössz, hogy Malofejev stratégiája és taktikája semmiben sem különbözik tíz és száz hasonló szereplőnek az Orosz Föderáció határain túli  tevékenységétől. A Krím előtt mindez úgy nézett ki, mint jóindulatú „érdekápolás” mindazok számára, akik ilyen emberekkel együttműködtek. Most azonban megkezdődött a „retrospekció”. Mibe keveredtek azok, akik részt vettek a „Pétervári dialógusokban”, a „Valdaj klubban”, a „Civilizációk dialógusában”, több tíz és száz programban, amelynek során az oroszok vagy fizettek, vagy előnyökhöz juttattak , vagy valamilyen egyszeri szolgálatot tettek?

Mesélték nekem a külhoniakat tömörítő honfitársi szervezetekben tevékenykedők (akik meglehetősen korán megtagadták az „Orosz világ” program keretein belüli együttműködést), hogy már az elején orruknál fogva akarták őket vezetni  Nyikita Mihalkov /Никита Михалков Oscar-díjas orosz filmrendező, aki többek közt patrióta tevékenységéről ismert. a ford./ mindenféle külföldi (határon túli)  kulturális projektjeivel. Őszintén támogatták Mihalkovnak a régi orosz emigráció leszármazottaival való kapcsolatfelvételét. Már 2008-ban érzékelték azonban, hogy kezdik őket beépíteni a Kreml támogatásának valamiféle ideológiai rendszerébe. Sokan továbbra is részt vettek a külhoniaknak szervezett moszkvai honfitársi rendezvényeken, azonban – belül már  csak megfigyelőként. Már akkor úgy döntöttek, hogy ez egy „új Komintern”, amelytől támogatást elfogadni nem szabad. Mások továbbra is örömmel vették a finanszírozást, úsztak tovább a Kreml árján a Krím felé.

* * *

Mindezek a politikai, humanitárius és média kapcsolatok nagyságrendekkel elmaradnak az üzleti együttműködéstől. Több, mint egy évtizeden keresztül milliókat hálózott be  az „orosz pénz” az egész világon.  Hiszen  óriási méretű az úgynevezett tőkekivitel külföldre, majd annak részben offshorokon keresztüli visszainvesztálása, másrészt különböző külföldi infrastrukturális beszerzésekre való fordítása (cégek, üzletrészek, ingatlanok, jachtok stb.). Ez volt a putyini korporatív állam gigantikus méretű pénzmozgató gépezete — melyet egyfajta ügynökként milliók szolgáltak ki mint üzletfelek: jogászok, különböző nagyságrendű fezőrök, politikusok, képviselők, filmesek és kultúrmunkások, tolmácsok stb.

Ennek eredményeként – a krimi események kezdetére rendelkezésre állt egy hatalmas spontán lobby. Ez nem azt jelenti, hogy az embereket szó szerint megvásárolták volna (ha mindezt a korrupció nyelvére fordítjuk). Az emberek csak „együttműködtek”, s ennek során különböző jutalmakat kaptak. Nem „beszervezésről” van tehát szó, hanem egy pszichológiai jelenségről. Bárki közülünk, aki egyszer pénzt kapott   meggazdagodott fiatalkori barátjától, később, még ha bírálja is – a nyilvánosság előtt megőrzi a hozzá való lojalitását. Ki fogja szétkürtölni egy ember gonosztetteit, akinek köszönhetően mondjuk megkerestél egy új házra valót? Egyszerűen hallgatsz…

* * *
Más szóval kb. 10 éven keresztül – úgy 2004–től kezdődően, a JUKOSZ lenyúlása után és később – az orosz gazdaság „fűtött” egy nehezen meghatározható nagyságrendű külföldi réteget. A szó szoros értelmében nem volt szó semmiféle korrupcióról sem. Természetesen az ellenoldal figyelembe vette, hogy egy különleges, „keleti” gazdasággal került kölcsönhatásba, ahol mindent „megköszönnek”, „visszatérítenek”, különböző bónuszokat és előnyöket nyújtanak egymásnak, szaunáznak, argali juhokra vadásznak helikopterről, stb. Semmi kriminális, csak elfogadták mindezt, mint orosz „specifikumot”. Oroszország messze nem az egyetlen ilyenfajta gazdaság. Kezdeti célját tekintve partneri viszonyról volt szó. A legnagyobb világcégek nyitottak irodát és indítottak be  termelést   Oroszországban. A legutóbbi időkig az orosz, privilegizált helyzetű gazdaság volt a  BRICS keretein belül.

S ebből az évtizedes „fűtésből” a Krím problémát csinált. Világos, hogy Putyin a Krímmel egycsapásra mobilizálta mindazokat, akik ebben a partnerségben részt vettek. Az összes „partnert” választás elé állította. A „partner” szót gyakran a diplomácia szótárából valónak hiszik. Putyin ironikusan használja, mert mindazon milliókat érti alatta, akik ezen tíz év folyamán orosz szerződésekből, pénzből éltek, különböző formában együttműködtek az oroszokkal.

* * *

Most ezek a „partnerek” nagy bajba kerültek. Részvétteljesen jegyezzük meg, hogy a probléma nem a Krím (mint olyan) miatt van, nem a szankciók és ellenszankciók miatt, nem azok miatt a toxikus projektek miatt, amelyekben az oroszokkal részt vettek a múltban. A probléma csakis ezért van, mert Putyin nem áll le. Ez a hatalmas réteg megkönnyebbülten lélegezne fel, meghallván, hogy Putyin „magára íratta” a Krímet, s ezzel beéri.

2014—2017 években azonban nem csökken, sőt növekszik a végletes kétértelműség: a «Boeingot» nem Putyin lőtte le, hanem valami emberek, akiket Malofejev üzletember mozgósított, Nyemcovot /Борис Немцов ellenzéki politikus, volt miniszterelnök helyettes, akit csecsenek lőttek agyon a Kreml közvetlen közelében. a ford. / nem Putyin ölte meg, hanem valami csecsen erőszakszervezeti emberek, a Demokrata Párt szervereit megintcsak nem Putyin támadta, hanem valamiféle önkéntes hackerek, lehet, hogy oroszok, de az is lehet, hogy nem (de orosz szerverekről), a montenegrói lázadást sem Putyin szervezte, hanem ismeretlenek, Ukrajna állami egységének szétverését mint államét és a „Novorossia” létrehozását nem Putyin szervezte, hanem – mondjuk – Glazev /Глазьев С.Ю. orosz politikus, közgazdász. a ford./, az oroszbarát demonstrációkat Európa országaiban valami Uszovszkij /Усовский/ szervezte  (pénzt gyűjtve rájuk patrióta orosz üzletemberektől),  és persze ezt sem Putyin.  És így tovább.

A lista napról napra bővül!
Mindemellett a Kreml ténylegesen nem határolódik el ezektől egyértelműen, ahogyan azt az úgynevezett „partnerek” szeretnék, nem vizsgáltatja ki azokat, hanem kétértelmű játékot játszik, ami csakis  emberei megvédéseként értékelhető.

Ily módon a tízéves  „gazdasági fűtés” szemünk előtt alakul át „bűnrészességgé”. S most mindenki néz körös-körül visszatekint  és azt kérdezi önmagától: „kivel  is működtem együtt?” Lehet, hogy az orosz felderítéssel? Vagy a kezdetektől fogva csak csali volt mindez egy lelkiismeretlen lobbista  machinációba való bevonásomhoz?

* * *

Van itt egy nagy ijesztő újdonság. Mindaz, ami az US Department of State körül, az európai oroszbarát politikusok körül a szemünk előtt folyik, felfed egy bonyolult problémát: elmosódnak a  lobbizás, a partnerség, a kémkedés, a propagandista befolyásolás és korrupció határai.
Olyan helyzet alakul ki, amikor lehetetlen a jóindulatú partneri viszonyt megkülönböztetni a politikai bűnrészességtől, amikor elmosódnak a „megengedhetőségi határok”. Tegnap még kereszténydemokrata voltál, aki partneri viszonyt épített az Orosz Föderációval. Mára csak egy, az európai politikai kultúra elveit bomlasztó csöndes bűnrészes lettél. Nem csak hogy szégyenletesen hallgatsz, visszautasítva, hogy értékeld a Kreml tetteit. Fordítva! Úgymond, megőrizve a korábbi Kremllel kialakult partnerség eredményeihez való hűségedet, még fel is emeled szkeptikus hangodat: „mi is itt a kriminális  Putyin politikájában?” Így tesznek a többiek is: „a szankciók hatástalanok, s az igazat megvallva a Krím mindig is orosz volt!”

Ha körültekintünk az egész úgynevezett külföldnek szóló kremli propaganda, mint moszkvai ügynökségek és európai, kevéssé látogatott, az amerikai hegemóniát  balról és jobbról kritizáló honlapok – amelyek ezen az alapon szimpatizálnak Putyinnal – összességének tevékenységén, akkor a Kreml egy hatalmas gyökérrendszerét látjuk, melynek nyugati gazdasági praktikái felmérhetetlenek. Felmérhetetlen az az átalakulás, pontosabban szólva nem csak  a saját lakosság de kiterjedt nyugati  körök megrontása, amit a Kreml elkövetett tíz év alatt.

Nekem három évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy Putyin valamiféle Jobboldali Kominternt hoz létre, s írtam is erről. Most gyakran nevezik ezt „fekete Kominternnek” . Mára úgy gondolom, hogy a helyzet sokkal bonyolultabb és rosszabb. A «Putyini Komintern » — meglehetősen jelentéktelen és jól látható csúcsa egy sokkal méretesebb folyamatnak, mely végbemegy az európai élet különböző emeletein, ahol az ebbe az ultrajobbos vagy ultrabalos politikába semmilyen módon sem bevont emberek hallgatnak, amikor a Kreml tetteiről van szó. Elítélik azt, de lojálisak maradnak. Jóindulatúan várják, hogy Putyin mikor tér vissza „az európai partnerségi elvekhez”. Ezek az emberek képtelenek, de nem is akarják belátni, hogy a Kreml által támogatott kétértelműség a gyilkosságokért való felelősség kérdésében, a paramilitáris csapatok kérdésében, a zsoldosok, a kis országok destabilizációja kérdésében – nem időleges jelenség. Hanem ezt úgy is gondolja. És ezután is így lesz.

http://www.colta.ru/articles/society/14209

 

Viktorija Panfilova: Kazahsztán áttérése a latin ABC-re jelzés Oroszország felé

[…] Kazahsztán 2025-től teljesen áttér a latin betűk használatára. Ezt közölte az ország lakosságával Nurszultan Nazarbajev /Нурсултан Назарбаев kazah elnök. a ford/. Szakértők szerint ez a türk/török világba való integrálódást fogja elősegíteni. A lakosság ugyanakkor attól fél, hogy a lingvisztikai újítások az orosz nyelv használatának visszaszorulását és az orosz népesség tömeges kivándorlását eredményezi Kazahsztánból.

«A latin betűkre való áttérés elkerülhetetlenül az oroszajkú lakosság kivándorlási hajlamának erősödéséhez, s a kivándorlás növekedéséhez vezet  már ebben az évben. Nem várhatjuk tőlük, hogy bármennyire is aktív ellenállást fejtsenek ki ezzel a ténylegesen globális nyelvreformmal szemben. Egyszerűbb kivándorolniuk, s meg is teszik. A többieknek meg maradnak a régi problémák és az új latin ABC” – mondta a Sputnik Kazahstan rádióállomásnak Szultanbek Szultangaliev /Султанбек Султангалиев/ politológus, aki szerint a kazah ABC latinra cserélésének igazi oka külpolitikai. «Az ABC megváltoztatása semmiképpen sem lesz hatással évszázados összetett (sokvektorú) politikánk dinamikájára és jellegére. Nem az ABC hozza közel egymáshoz az országokat, hanem a közös érdek. Nem zárható ki az sem, hogy az elnök cikke /amelyben Nurszultan Nazarbajev bejelentette a latin ABC bevezetését. a ford / jelzés Moszkvának is és a Nyugatnak is. Oroszország számára ez célzás, mely engedékenységre int a közös gazdasági érdekek terén, a Nyugat felé pedig demonstrálja lojalitását és független álláspontját Oroszország és az USA viszonyának romlása idején», – értékel Szultangalijev.

Az Orosz Nemzeti Stratégia Intézet nemzetközi programigazgatója, Jurij Szolozobov /Юрий Солозобов/ az elkövetkező reform előnyeit és hátrányait értékelve azt mondta, hogy Kazahsztán számára könnyebb lesz a nemzetközi kapcsolattartás. «A latin betűkre való áttérés felerősíti Kazahsztán türk világba való integrálódását, a türk projekthez való csatlakozását” – mondta a „Nyezaviszimaja Gazetának” Jurij Szolozobov.  Van egy hátrány is – egy idő után megváltoznak az ország geopolitikai preferenciái. « A latin ABC-re való áttérés 10-15 év múlva fogja éreztetni hatását, már a politikusok következő generációja megjelenésekor. Ameddig Nazarbajev kezében a hatalom, Kazahsztán nem tesz hirtelen lépéseket az Oroszországtól való távolodás útján. Végül is létezik az Eurázsiai Szövetség. Ugyanakkor ez jelzés Moszkvának – véli az szakértő. Jurij Szolozobov szerint Oroszországnak nem elég a médiában akciózni, s tankönyveket szétosztani, hanem komoly imperialista nyelvpolitikát kell folytatnia. «A közös kulturális tér  egyike volt a FÁK országait összekötő láthatatlan három kapocsnak az energiarendszer és a közös védelem mellett, melynek eróziója nagyon komoly jelzés. A szakértő szerint a pánik nem indokolt, de mindez megfontolásra és döntéshozatalra ösztönöz.
A hátrányokat illetően Jurij Szolobozov Azerbajdzsán példáját említette, ahol a cirill betűkkel írt műszaki dokumentáció nagy része elveszett. A latin betűkre való áttérés igen bonyolult és hosszadalmas folyamata zajlik Üzbegisztánban. Ott máig sok dokumentumot cirill betűs formában is szerepeltetnek, mivel az idősebb generáció nehezen adaptálódik az új ABC-hez. Mindez nem tragédia, hiszen létezik az „anyag ellenállása” fogalom, melyet még figyelembe kell venni – emelte ki Szolobozov.

A latin betűkre való áttérés lehetőségéről már régen szó van Kazahsztánban. Ahogyan Nurszultán Nazarbajev megjegyezte, ez a gondolat rögtön azután felmerült, ahogyan az ország függetlenné vált, s már Kazahsztán 2050 -ig szóló fejlődési stratégiájában hivatalosan rögzítették, hogy az ország 2025-ig áttér a cirillről a latin betűk használatára. Most, programadó cikkében, melyet az „Egemen Kazahsztán” ( „ Független Kazahsztán” ) c. lapban jelent meg, Nurszultán Nazarbajev leírta, hogyan kell az áttérésnek végbe mennie. […] Szerinte az áttérés a fiatal generációnak nem fog problémát okozni, mivel a gyerekek tanulják az angol nyelvet az iskolában. Az idősebb generáció számára bizonyos ideig még párhuzamosan használni fogják a cirill betűket. A kezdeti időszakban mindez éves szinten 300 millió dollárt fog felemészteni […]. Az internetes szociális hálózatokon nagy visszhangot keltett az ABC reform bejelentése.  Néhányan úgy gondolják, hogy jobb lenne ezt a pénzt az oktatásra költeni. Néhányan az  ősforráshoz való visszatérést és a rovásírás bevezetését javasolják. Többen közölték, hogy a latin betűkre való erőltetett áttérés csak arra jó, hogy Kazahsztán elhagyására késztessen, mely döntés meghozatalakor a gazdasági nehézségek is számításba jönnek, valamint a történelmi hazába való visszatérés elementáris vágya is. Az alapvető ok azonban az orosz nyelv kiszorítása. Az elnök cáfolja ezt. Kijelentette, hogy Kazahsztánban háromnyelvűség van, mely három nyelv a – kazah, orosz és angol.

Nurszultán Nazarbajev szerint a latin betűkre való áttérésnek nincs politikai vetülete. Szerinte erre a modern technológiák, és kommunikáció  és a XXI. századi tudományos és oktatási folyamatok meghonosítása során van szükség.

http://www.ng.ru/cis/2017-04-13/1_6973_kazahstan.html

 

Julia Latinyina: A televízió vége. Olyan vissza-fordíthatatlan folyamat kezdődött, amely csak a reformációhoz hasonlítható.

 

Sok éve immár, hogy az ország a megszokott mitologémájával él, melyet „zombiládának”-nak hívunk. Ezen mitologémának megfelelően Oroszország lakóinak igen nagy száma – 90%-a vagy 85%-a, de mindenképpen a többsége – azzal kel és fekszik, amit a TV-ben lát. Ez a mitologéma mindenkinek megfelel. Mindenek előtt maguknak a televíziós főmuftiknak, az állami csatornák vezetőinek, hiszen a televízió befolyásától függ a státuszuk, a presztízsük és az állami támogatás. Megfelel a Kremlnek: a televíziót könnyű és kellemes az ellenőrzése alatt tartani. Sokáig megfelelt annak, amit Oroszországban „ellenzéknek” neveznek. Ezen hatalmas mitologémának köszönhetően szerezni lehetett a választásokon fél százalékot úgy, hogy nem kellett érdemleges választási kampányt folytatni, ugyanakkor a vereségért az átkozott  zombiládát lehetett vádolni.[…]

Azon néhány hét alatt, amely Navalnij /ellenzéki politikus, aki a YouTube-on megnézhető dokumentumfilmben leplezte le a Medvegyev miniszterelnökkel kapcsolatos korrupciót, s akinek felhívására március 26-án sokezren mentek ki az utcára Oroszország városaiban. a ford./ dokumentumfilmjének megjelenése és az egész Oroszországot átölelő demonstrációk között eltelt, kiderült, hogy ez a mitologéma nem létezik többé.

A zombiládának vége. A televízió nincs többé.

Talán egyelőre nem mindenkiben tudatosult  ez a  jelenség, de pontosan ez az, ami ezidáig a legnagyobb eredménye a tiltakozásoknak. Nézzék:

Kérdés: Oroszországban 140 millió ember él. Mennyien nézik ezek közül a „Vremja” (Idő) c. műsort/a fő állami csatorna esti híradója. a ford./ ?

Válasz: 6 millió ember, vagyis kevesebb, mint 2%. Ez hivatalos statisztika. Könnyen ellenőrizhető.

Kérdés: mi az átlagéletkora a Vremja-t nézőknek? Válasz: 63 év. Ez szintén hivatalos statisztika.

Más szóval: az a 2%, amelyik az Vremja c. TV műsort nézi – nem a legaktívabb része a társadalomnak.

Kérdés: hányan látták a medvegyevi korrupcióról szóló filmet? Válasz: csak a YouTube-on többen, mint 17,5 millióan. Ezt a számot a többi médiaplatform figyelembe vételével  bátran megszorozhatjuk legalább kettővel.

Másszóval Navalnij filmjét megnézte minden második 50 évnél fiatalabb orosz állampolgár. Ez nagyjából egybeesik a Levada-központ /közvélemény kutató. a ford./ adataival arról, hogy a lakosság 38%-a vagy látta Navalnij filmjét, vagy hallott róla.

Nincs többé semmiféle zombiláda! Az aktív orosz lakosság abszolút többsége más módon jut az információhoz. Telefonon beszél, internetes közösségi hálókon lóg, szörfözik a neten. Ha tetszik neki a „Trónok harca” vagy a „Hang”/tehetségkutató TV műsor. a ford./, akkor felveszi. A „Vremja”-t senki sem veszi fel. Az információfogyasztás folyamata gyökeresen megváltozott. Nem azt fogyasztják többé az emberek, amit központilag rájuk erőszakolnak. Mindenki magának alakítja ki az információs terét. Természetesen a  zombiláda vége nem jelenti a hatalom eredendő információs előnyének végét, amely nem a  zombiláda lakossághülyítő tevékenységével kapcsolatos. […]

Ez azzal kapcsolatos, hogy a hatalom – az hatalom. A hatalom mindig értett ahhoz, hogyan tegye magát szakrálissá. A hatalom ezer éven keresztül megvolt televízió nélkül. Az emberek jelentős része gondolkodik ugyanúgy, ahogy a hatalom. Még a demokratikus társadalmakban is az  “incumbens” — a pozíció jelenlegi gazdája nyeri a legtöbb választást, ha a törvény megengedi, hogy induljon. Ebben az értelemben annak az oka, hogy az ukrán forradalmat az orosz társadalom jelentős része elítélte, egyszerűen az volt, hogy Vlagyimir Putyin elítélte a Majdant, s nem az, hogy ezt a televízióban tette. Az információs térnek a felhasználó általi kialakítása nem csak orosz jelenség. Ugyanez zajlik az egész világon. Az USA-ban Trump követői a FoxNews-t nézik, a demokraták pedig a CNN-t és MSNBC-t. Mindeközben az, amit a CNN mond, egész egyszerűen hidegen hagyja Trump követőit, mivel azok számára az eleve “fake news”.
Ezért maga a tény, hogy az orosz polgárok önállóan alakítják ki az információs terüket a hatalom számára nem jelent problémát.

Az FBK /Korrupció Ellenes Alap, Navalnij szervezete. a ford./ ki tudott törni abból az információs gettóból, amelyben sok éve jól elvannak azok, akik Navalnij dokumentumfilmje nélkül is tudják, hogy a hatalom Oroszországban lop. A hatalom legsebezhetőbb pontja – a krónikus tolvajlás – felkeltette az érdeklődését azoknak, akiket korábban csak a „mienkaKrím” téma érdekelt. A fiatalok körében a tiltakozás divatossá válik!
Ez ugyan úgy megállíthatatlan, mint amilyen megállíthatatlan volt a  Luther Márton által elindított reformáció.
Mert mit üzent Luther? Azt, hogy Róma megrohadt. Azt, hogy a prelátusok pontosan az ellenkezőjét teszik annak, amit papoltak: a pápáknak, a kardinálisoknak, a püspököknek egy csomó szeretője volt, gyerekeik voltak, fürödtek a luxusban és állásokat árultak.

Luther üzenetének cáfolatához a prelátusoknak mindössze szőrcsuhába kellett volna öltözni, lemondani a gazdagságról és el kellett volna kergetniük a szeretőiket. Ezzel Luthert diszkreditálták volna. Nem voltak azonban képesek megtenni ezt az egyszerű lépést annál az egyszerű oknál fogva, hogy a luxus, a megvesztegetési pénzek, a szeretők és a hatalom az akkori egyház lényegét képezték. Ugyanez van most a dokumentumfilmmel kapcsolatosan. Az oroszországi hatalomnak elég lett volna lemondani a palotákról, az olajvállalatokról […]. Nem képesek ezt azonban megtenni, mert a paloták ennek a hatalomnak az élet értelmét jelentik.[…]

https://www.novayagazeta.ru/articles/2017/04/08/72085-konets-televizora

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s