88. – 2017. április 24.

Andrej Piontkovszkij: Az állatok világa

/politológus, szakértő/

Az emberek többek annál, mint amit gondolunk róluk. Azt hihettük, hogy ismerjük Trumpot. Sokak számára meglehetősen kellemetlen, narcisztikus alak, az üzleti életben fezőr, aki gyakran lavíroz a törvényesség határán. A politikában demagóg, aki közömbös mások szenvedése és sorsa iránt. Még április elején azt feltételezte, hogy Aszad szír elnök, akinek parancsára országa lakóinak százezreit semmisítették meg – politikai realitás, amellyel számolni kell. Annál inkább, mivel Aszad állítólag valamilyen módon részt vesz az „Iszlám Állam” elleni harcban, amely Trump szerint az USA fő ellensége.

Ki hitte volna, hogy ezt az embert oly mélyen megrázza békés lakosok tucatjainak vegyi fegyver általi halála, köztük kisgyerekeké, melyet a TV-ben látott. Babies! – kiáltott fel néhányszor Trump a sajtótájékoztatóján, s olyat tett, amire csak egy teljességgel tapasztalatlan politikus képes. Öt perc alatt feje tetejére állította Amerika közel-keleti politikáját – Obamáét, s a sajátját, mely az obamai folytatásának kezdett tűnni. Megátkozta Aszadot, falhoz kente Barak Obamát azért, mert feladta a „vörös vonal” politikáját 2013-ban, mellyel szabad utat adott a szír diktátornak és orosz patrónusának. Kijelentette, hogy számára Aszad túllépett minden elképzelhető és elképzelhetetlen vörös és minden más határvonalat, s hogy nem marad büntetlenül. “Aszad egy állat” – tette hozzá néhány nap múltán „közel-keleti mindenünk” /elterjedt orosz sajtómegfogalmazás. a ford./ jellemzéséhez.

A sajtókonferenciáról az Amerikai Egyesült Államok elnöke egyenesen a Hszi kínai elnökkel tartott vacsorára indult, ahol a desszert fogyasztása közben kitört a „Kubai válság 2.0” potenciális katonai összecsapás egy atomnagyhatalommal, mely az elsőtől eltérően nem két hétig, hanem csak néhány éjszakai órán át tartott április 6-áról 7-ére virradóan, s személyesen Vlagyimir Putyin számára sokkal nagyobb szégyennel járt, mint a kubai válság Nyikita Hruscsov részére. A pártfőtitkár akkor legalábbis formálisan presztízsveszteség nélkül került ki belőle. 1962-ben az amerikaiak az orosz rakéták Kubából való kivonására válaszul kivonták rakétáikat Törökországból.

Amit már most konstatálhatunk, az Oroszország teljes és megalázó kudarca. Az amerikaiak csúfondáros korrektséggel, néhány órával a csapást megelőzően figyelmeztették az orosz erőket, javasolva, hogy hagyják el a repülőteret. Ezzel mellesleg értésükre adták, hogy nagyon jól tudják, hogy Moszkva tudott róla, sőt gyakorlatilag részt is vett a vegyi fegyveres támadásban. Kiderült, hogy Putyin két évig valójában csak az eszét játszotta Szíriában: eszébe nem jutott, hogy kedves szövetségese, Aszad védelmére keljen.  Annak ellenére, hogy a Kreml többször hivatalosan kijelentette, hogy az SZ-300 és SZ-400 légvédelmi rendszereket pontosan azért telepítették Szíriába, hogy „megvédjék a szír repülőtereket az amerikai szárnyas rakétáktól”.

Putyin bölcsen visszavonult. Lehet össze-vissza beszélni a radioaktív porról /az oroszok a krimi események idején emlékeztették Amerikát arra, hogy képesek az USA-t radioaktív porrá zúzni. a ford./ de csak addig, amíg fel nem sejlik a konvencionális fegyverekkel történő valódi összecsapás veszélye, ahol az amerikaiak fölénye döntő. А kölcsönös öngyilkosság atomdöntetlenjét pedig senki sem vállalta magára. Legkevésbé a hedonista kremli vezetők. Ezen kívül az olyannyira dicsért SZ-300 és SZ-400–asok egyszerűen képtelenek lettek volna megállítani az amerikai „Tomahawkokat”. Ahogyan azt egy jelentős orosz katonai szakértő magyarázta a következő napon az orosz TV-ben [1] nem vettük figyelembe a földfelszín görbületi tényezőjét”.

Április 12-én Rex Tillerson, G7-béli kollégái támogatásával felfegyverkezve Moszkvába érkezett, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba a „kubai válság” utáni helyzetet illetően. Elődjét, John Kerry külügyminisztert  annak első moszkvai látogatásakor beavatásként három órán keresztül előszobáztatták. Tillersont egy egész napon át tartották bizonytalanságban – hogy sikerült-e az állásinterjú Szergej Lavrovval, s kiérdemli-e, hogy megláthassa a fényestekintetűt. Kiderült azonban, hogy az állásinterjú Putyinnak és Lavrovnak nem sikerült. Tillerson kijelentéseinek hangneme egészen  más volt, mint a szerencsétlen Kerry-é, aki miközben folyt Aleppo megsemmisítése, alázatosan dünnyögte: „Ó Szergay”, „Szergay és én…”.

De a hangnem nem csak a posztkubai szituáció, hanem Tillerson személyisége miatt is más volt. Sokan mondták, hogy a külpolitikai téren újoncnak nehéz dolga lesz a szovjet-orosz diplomácia „kiváló, nagytapasztalatú mesterével”. Kiderült, hogy ez egyáltalán nem így van: az oroszok által kitüntetett Tillerson nagyformátumú férfiúnak bizonyult, aki értékén képes kezelni önmagát, s aki ad a saját szavára. Nagyon röviden, a tárgyra szorítkozva beszélt, világos angolsággal,  konkrétan. Lavrov hirtelen eljelentéktelenedett  mellette, s a sajtókonferenciához egyáltalán nem illő, hosszú monológokba fogott, s hol az április 4-én történtek egymást kizáró orosz verzióiba bonyolódott, hol a különböző okokból letűnt diktátorok – hosszú időn keresztüli szovjet klientúra – sorsát illetően kesergett.

Ahogyan azt gyakran Kerryvel tették, az első orosz oldali kérdés előre megrendezett volt, amellyel ekézni akarták Tillersont. Egy fiatal újságíró  nemes elégedetlenséggel a hangjában vonta kérdőre – meddig engedik meg maguknak az amerikaiak (vagyis Trump elnök) azt az elfogadhatatlan retorikát, hogy egy kiváló államférfit, egy szuverén állam elnökét állatnak neveznek. Tillerson nagyon nyugodtan és meggyőzően válaszolt: Aszad elnök ezzel a jelzővel önmagát tüntette ki.

A központi, a Nyugatnak a Kreml felé intézett, egyeztetett üzenetét, mellyel Tillerson Moszkvába érkezett, egy másik kérdésre adott válasza tartalmazta, amit egy amerikai újságíró tett fel. Azt kérdezte, hogy Oroszország részt vett-e a khan shaykhuni vegyi támadásban: “Nincs egyértelmű bizonyítékunk arra, hogy Oroszország bármi módon részt vett benne”. Nem véletlenül emeltem ki az idézetből egy szót. Mert kulcsszó. Másnap Trump elnök gyakorlatilag szó szerint megismételte külügyminisztere kijelentését, két dologgal egészítve ki azt. Először, hogy a Pentagon alaposan megvizsgálja, hogy volt-e az oroszoknak köze a békés lakosok elleni vegyi támadáshoz. Másodszor, hogy ő, Trump nagyon szomorú lesz, ha kiderül, hogy az oroszok tényleg részt vettek a támadásban. Oroszország minden hivatalos szinten tagadja  részvételét. [2]

Lefordítom a diplomácia nyelvéről arra a nyelvre, amelyen a diplomaták nem beszélnek, de kiválóan értenek. Aszad – egy állat. Április 4-én légierejének orosz gyártmányú gépe vegyi fegyverrel a fedélzetén felszállt egy légibázisról, mely tele volt orosz katonai tanácsadókkal, s vegyi támadást intézett Khan Shaykhun ellen. Oroszország részese volt ennek a súlyos háborús bűntettnek. Készek vagyunk ugyanakkor nem észrevenni ezt, s adunk önöknek egy esélyt. Arcvesztés nélkül elhagyhatják az állatok világát (Aszad, Hezbollah, Az Iszlám Forradalom Őreinek Hadteste), melybe valamilyen súlyos félreértés folytán belekerültek. A visszaszámlálás megkezdődött.

http://www.svoboda.org/a/28431992.html


Julia Latinyina: 2017.04.08 -i „Kod dosztupa”/ jelszó/c. rádióműsorából

[…] 56 „Tomahawk” rakétával nem elsősorban egy szíriai repülőtér került megsemmisítésre. Aszad túléli. Valószínűleg számított rá, minden esetre feltételezte. Ami megsemmisült, az Vlagyimir Vlagyimirovics státusza, mert mint kiderült, addig lehet huligánt játszani, amíg meg nem jelenik a rendőr. Obama idején jó volt – bátran lehetett a falu rossza. Itt van Trump, s vége az aranyéletnek.[…]

Sokszor elismételtem, hogy pontosan Obama cselekedetei tették lehetővé az ISIS létrejöttét. Természetesen nem szándékosan tette. […] Michael Flynn tábornok[3] még 2012-ben megjósolta, hogy ha Obama a szunnita ellenzék kezével akarja Aszadot megdönteni, eközben konszolidálva és támogatva azt, s ráadásul kivonul Irakból, akkor Irak és Szíria területén megalakul az IS. Még ezt a kifejezést is használta: „Iszlám Állam”.

Obama elnök elkövette a XX. században oly gyakori kardinális hibát: az erő alkalmazását másnak delegálta. Az, hogy Obama meg akarta dönteni Aszadot, az Istennek tetsző cselekedet volt, mivel az Aszaddal kapcsolatos nemzetközi kifogások igen egyszerűek voltak – Szíria az egyetlen olyan ország volt, amely  külpolitikáját a nemzetközi terrorizmus segítségével folytatta. Ez Rafik Hariri miniszterelnök meggyilkolását és sok más előtte elkövetett gyilkosságot is jelentett.  […]

Obama elnök „vörös vonala” az “eddig és ne tovább!” – ha emlékeznek – arról szólt, hogy nem szabad vegyi fegyvert bevetni. Amikor Aszad először bevetette azt, a vörös vonal egyszerre eltűnt! Obama nyilvánosan kijelentette, hogy nem hagyja következmények nélkül a vegyi fegyver bevetését, amikor pedig megtörtént, mégis anélkül hagyta. Ekkor debütált sikeresen Vlagyimir Putyin a szír történetben, mert a cselekvési kényszer napjának előestéjén, amikor Obama visszautasította, hogy saját hatáskörben lépjen, s kongresszusi szavazást akart, felhívta Putyin azzal, hogy megbeszélte Aszaddal, hogy az átadja neki a vegyi fegyvereit. […] Később kiderült, hogy Putyinnak mégsincsen olyan hatalma szövetségese felett, hogy az lefegyverkezzen.

Soha ne próbálj idegen kézzel cselekedni, mert ha erőszakos cselekedetet akarsz idegen kézzel végrehajtani, a végrehajtó felülemelkedik rajtad, s föléd kerekedik.

Ez történt Szíriában Barak Obamával is, aki megpróbálta konszolidálni a szunnita ellenzéket. Aztán addig-addig konszolidálta őket, amíg a fejére nem nőttek. Nem mellesleg pontosan ez esett meg Oroszországgal is Csecsenföldön. Putyin szintén eldöntötte, hogy ő olyan okos, hogy nem fog ő Csecsenföldön harcolni a vahabitákkal, küzdjenek meg csak velük maguk a csecsenek. És akkor mit is értünk el ezzel? Körülbelül ugyanazt, amit Obama is az erőszakmonopóliuma feladásával.

[…] Aztán, amikor Oroszország, amely Szírián keresztül készült visszatérni a világpolitikába, s értékesíteni készült Aszadot jó áron, cserében azért, hogy elnézik, ami a Donbaszban történik, kiderült, hogy eladni őt nem is olyan egyszerű, aminek az oka a modern külpolitika egy másik szabálya: ha elvetemülttel van dolgod, (mindegy, hogy ellenfélként vagy szövetségesként), akkor  nem az dominál a történetben, aki erősebb, hanem az, aki az elvetemültebb . Ez egy olyan szabály, amely nem létezett a  XIX. században, most azonban létezik.

Kérdés: ki dominál a Kreml-Csecsenföld kapcsolatban? Válasz: természetesen Csecsenföld. Ha egymásnak esnek, ki győz? Putyin vagy Lukasenka / a belarusz elnök. a ford./? Válasz: természetesen Lukasenka, mert gátlástalanabb. A Putyin-Aszad kapcsolatban ki a főszereplő? Válasz: természetesen Aszad. Nem azért, mert hadserege van (igazából nincs), hanem azért mert gátlástalan.

Na és ki volt a fő a Putyin-Obama konfliktusban? Természetesen Putyin, mert gátlástalanabb volt Obamánál. Nagyon jól illusztrálja ezt az egyszerű elvet az, ami Aleppo előtt történt, amikor az előző amerikai adminisztráció és Oroszország majdnem megállapodtak az együttműködésről. Aszadnak egyáltalán nem volt szüksége arra, hogy Oroszország bárkivel is  együttműködjön, ezért szétbombázta az Aleppoba humanitárius segélyt szállító konvojt. […] Vagyis az a vezető a szövetségesek közül, amelyik gátlástalanabb. Oroszország  ebben a szituációban Aszad túszává vált. […]

Miért volt szüksége Aszadnak erre a vegyi támadásra, mely Tillerson moszkvai látogatása előestéjén történt? Hogy Oroszország és Amerika megintcsak ne tudjanak megállapodni.

A vegyi támadás  szarinnal megölt körülbelül 100 embert. A mieink – az orosz külügy, stb – ismételten kitettek magukért, kijelentve, hogy ezek a pimasz felkelők önmagukat mérgezték meg. Ez technikailag lehetetlen, mert először is a szarin olyan gáz, amelynek igen bonyolult a gyártása és soha, senki sem hallott arról, hogy mindenféle egyszerű terroristák szarint gyártottak volna. Sohasem hallottunk arról, hogy a palesztinok  szarint gyártottak volna. Másodszor – a szarin  bináris vegyifegyver, külön kell tárolni a komponenseit. Egy robbanás megsemmisítette volna az egyik komponenst, amely az izopropil-alkohol, ha ez elégett volna, s egy nagy tűzgömb keletkezett volna, amit viszont senki sem látott – magyarázták a Bellingcat szakemberei.

Szerintem ebben a szituációban Aszadnak nem volt veszteni valója. Amit tett, azzal éket vert Oroszország és az USA közé, ellehetetlenítve a megállapodást. Bármit is tett Trump, Aszad valójában nem vesztett sokat. Egy repteret, ami nem annyira szörnyű.

Aki vesztett, az Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin. […]

Azért állomásoztattunk Szíriában rakétákat, hogy az USA-t ijesztgessük. Hogy Trump féljen attól, hogy ha nekitámad Aszadnak, mi lelőjük a rakétáit s a konfliktus magasabb szintre emelkedik.

Oroszország, mint kiderült, blöffölt. Mert nem hogy megtörtént a támadás, de még figyelmeztettek is bennünket! Mindegy, mennyi idővel előtte, de figyelmeztettek. Putyinnak volt ideje döntést hozni – lőni vagy nem lőni. S ő nem lőtt. […] Megmérettetett és könnyűnek találtatott. […] Kiderült – hála Istennek – hogy bár huligán, de nem őrült. S nem igaz, hogy mindenre képes.

Trump lépése óriási nemzetközi jóváhagyást váltott ki. Oroszország oldalán a szemorvoson /Aszad eredeti foglalkozása. a ford./ kívül csak Irán áll. Ami szerintem nem teljesen komilfo. Kína egyértelműen támogatta Trump cselekedetét (maga Hszi Csin-ping  a rakétatámadáskor éppen Trumppal találkozott). […]

Vannak dolgok, amiket nem lehet nem megtenni, ha provokálnak. Ha ülsz a barátnőddel egy étteremben, s odajönnek hozzátok, s a hölgyet arcul ütik, nem mondhatod, hogy „Hívom a rendőrséget”, vagy hogy „Lássa be, ön rosszul cselekszik”, vagy  „Kiírom a Facebookra”. Egyetlen, amit tehetsz, hogy nem véve figyelembe a következményeket, pofon csapod azt, aki ezt tette. Semmi más sem fogadható el. […]

http://echo.msk.ru/programs/code/1958874-echo/

Alexandr Prohanov:

/Александр Проханов/ (az orosz  népnemzeti oldal aktív közszereplője, író, lapfőszerkesztő) azt javasolja, hogy

Oroszország mérjen csapást Ukrajnára válaszul az amerikai rakétatámadásra Szíriában
Alexandr Prohanov szerint egy orosz szárnyasrakéta támadás ukrán katonai objektumok ellen szimmetrikus válasz az USA szíriai támadására egy légibázis ellen. […]

“Szárnyasrakétákkal mérjünk csapást azokra a rakéta-sorozatvetőkre, tüzérségi lövegekre, amelyekből a Donbaszban nap mint nap lövik a mieinket. Ez teljességgel szimmetrikus válasz lenne, azoknak az eljárásoknak megfelelő, amelyeket megsértett az USA” – mondta Prohanov. Szintén javasolta a Kremlnek, hogy telepítsen Szíriába újabb rakétaelhárító rendszereket, valamint hogy  telepítsen ilyeneket Észak-Koreába is, mely ország az USA következő célpontja lesz a propagandista szerint.[…]

http://gordonua.com/news/war/prohanov-predlozhil-chtoby-rf-nanesla-udar-po-ukraine-v-otvet-n a-amerikanskuyu-raketnuyu-ataku-v-sirii-182396.html


Konsztantyin Koszacsov:

/Константин Косачев/

az orosz Föderáció Tanácsa (orosz szenátus. a ford.) Külügyi Bizottságának vezetője 

Egy szíriai légibázisra mért amerikai szárnyasrakéta csapásnak a kinyilvánított, „az elkövetett bűn  megtorlása” mellett valójában csak egyetlen célja van — puskaporral pecsételni meg az Aszad elleni  korábban hozott ítéletet: ő a felelőse az idlibi vegyifegyver-bevetésnek.

Továbbra is sok az ismeretlen ebben a tragédiában. Minimum három verzió létezik – a tragikus véletlentől kezdve (a felkelők lebombázott gyárában történt robbanások miatt sérültek meg az emberek), a vegyi fegyverek felkelők általi tudatos alkalmazásán keresztül igen, e tragédiáért egészen a szíriai hatalom felelősségéig.

A harmadik verzió a leglogikátlanabb: először is Aszadnak nem lehet vegyi fegyvere, másrészt minek az neki most, amikor a helyzete nyilvánvalóan megerősödött, s nem gyöngült. Mindenesetre ezt a verziót bizonyítékokkal kell alaposan alátámasztani, melyeket ezidáig senki sem mutatott be.

Ennek a verziónak a kimunkálásával a nyugatiak különbözőképpen interpretálva, már több éve foglalkoznak, amihez álladóan új munícióra van szükségük. A körülmények furcsa összjátéka folytán az amerikaiak hirtelen Aszad ellen fordulása csak három nappal követte a hozzá való viszony enyhülését (a Fehér ház a napokban konstatálta, hogy a jelenlegi rezsim elmozdítása nem szerepel a prioritások között). Az embernek az az erős benyomása támad, hogy ezzel a tézissel nem értettek egyet sem a Pentagonban, sem az amerikai titkosszolgálatoknál, s Trumpot késedelem nélkül a soron következő falhoz szorították „megcáfolhatatlan bizonyítékaikkal”. Lehet elfelejteni Colin Powell elhíresült iraki kémcsövét[4]?

Így vagy úgy, az orosz szárnyasrakéták továbbra is hullanak a terroristákra, az amerikaiakéi pedig a kormányerőkre, akik a terroristák elleni háborút lényegében vezetik.

Félek, hogy ilyen hozzáállás mellett a kívánt orosz-amerikai antiterrorista koalíció Szíriában – amelyről oly sok szó volt  Trump uralomra kerülésekor – még azelőtt kimúlik, mielőtt megszületett volna.«Trump falai» sokszorozódnak. Pedig olyan jól indult minden. Milyen kár!

http://echo.msk.ru/blog/kosachev/1958660-echo/

[1] https://www.youtube.com/watch?v=fDn7GvX6IDY

[2] http://www.mid.ru/ru/foreign_policy/news/-/asset_publisher/cKNonkJE02Bw/content/id/2727332?p_p_id=101_INSTANCE_cKNonkJE02Bw&_101_INSTANCE_cKNonkJE02Bw_languageId=en_GB

[3] Michael T. Flynn 2017. január 20 és február 13. között, 25 napig Trump nemzetbiztonsági főtanácsadója 2012-2014 között a katonai hírszerzés (DIA) vezetője volt.

[4] AZ USA akkori külügyminisztere 2003. február 5-én az ENSZ BT-ben tartott beszéde közben az iraki biológiai fegyverekről szólván mutatott fel egy kémcsövet, benne állítólagos iraki anthrax-mintával.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s