90. – 2017. május 12.

Csecsenek Oroszországa

Julia Latinyina /Юлия Латинина/ orosz írónőnek, újságírónőnek „Echo Moszkvi” nevű, a politikai élet legkülönbözőbb nézeteket képviselő szereplőinek nyilvánosságot adó moszkvai rádióállomás heti rendszerességű egyszemélyes „Kod dosztupa” /Jelszó. a ford./c. műsorából

[…]Nyilvánosságra került egy videofelvétel Zaur Dadajev /Заур Дадаев/, Nyemcov feltételezett gyilkosának kihallgatásáról. /Borisz Nyemcovot, volt miniszterelnök helyettest, később Putyin elnök legkeményebb bírálóját 2015. február 27-ről 28-ra virradó éjjel közvetlenül a Kreml tövében lőtték agyon csecsenek hátulról, négy pisztolylövéssel, miközben barátnőjével hazafelé sétált. [a ford.]/

[…]Zaur Dadajev kihallgatásának videóját javaslom mindenki nézze meg, mert rendkívül tanulságos. Ül egy tökéletesen magabiztos ember, aki tényleg, mitől is félne? Legfeljebb elítélik. A büntetését Csecsenföldön fogja letölteni. Találják ki, mennyi idő múlva szabadul? Hármat találhatnak.

Meséli ez az ember, hogy Franciaországban karikatúra jelent meg Mohamed prófétáról, ami után ott gyilkosság történt (szó szerinti idézet). Vagyis azt lehet hinni, hogy nem teljesen világos, hogy ki kit ölt meg. Idézem: „Ennek ellenére Nyemcov támogatta mindezt, s publikálni akarta a karikatúrákat az Orosz Föderáció területén. Ezután kezdtünk el foglalkozni ezzel.”

S ez az ember itt nyugodtan meséli, hogy igen, Borisz Nyemcov támogatta a Charlie Hebdo-t, szerette volna publikálni az Allah küldöttjéről szóló karikatúrákat. Volt szó valami öt millióról is (rubel. a ford.) Mert hát Ruszik eljött hozzám, s felajánlott 5 milliót. Elmesélte ezt a szörnyű történetet, hogy Nyemcov megsértette Allahot, s hogy terjeszteni akar valamit.

Megjegyezzük, hogy Zaur Dadajev valójában egyáltalán nincs képben, hogy mit, hol és hogyan publikáltak. Látható, hogy egyszerűen még csak azt sem érti, hogy Borisz Nyemcov bizonyos, Zaur Dadajev számára felfoghatatlan körülmények  miatt  nem nyomtathatta ki a Charlie Hebdo adott számát az Orosz Föderáció területén. […]

Vagyis bárkinek azt lehet mondani, hogy „Figyelj, ez az ember itt Allah ellen van”, s akkor Zaur Dadajev, a sok közül bármelyik zaurdudajev fogja és munkához is lát… – inshallah, s még ötmilliót is fizetnek neki érte.

[…]Büszke arra, hogy kiállt Allah küldöttje mellett, hogy megtehette, amit tett. „Nyemcovot” – idézem – „soha sem ismertem. Akkor kezdtem érdeklődni iránta, amikor ezeket a kijelentéseket tette”…

Micsoda hihetetlen megaláztatás! Olvasod Voltaire-t , Ingersollt, azokat, akik Európában az egyház ellen harcoltak, és látod, hogy az emberi fejlődés három évszázada, a felvilágosodás, az  evolúcióelmélet, a fizika, a kémia – hogyan mennek el Oroszország mellett. Oroszország legerősebb embere, akinek árnyéka Zaur Dadajev háta mögött áll – hogy finoman fejezzem ki magamat – nincs teljesen tisztában azzal, hogy létezik nyugati emberi civilizáció /Kadirov csecsen elnökre utal. a ford./

Putyin Vlagyimir Vlagyimirovics „érdeme”, hogy ezeknek az embereknek joguk van Oroszországban erőszakot alkalmazni, gyilkolni. S ez nem csak Nyemcovot és a „Novaja Gazeta”-t érinti (a csecsenek halálosan megfenyegették a Novaja Gazeta orosz lapot, mert cikket jelentetett meg a melegek csecsenföldi üldözéséről. a ford./, hanem rengeteg vállalkozást és igen sok egyszerű embert, például autóvezetőket is. […]

Nemrég az egyik barátom ment autójával a munkahelyére. Nem egy szegény emberről van szó. A Kutuzovszkij sugárúton egyszer csak két autó előtte és utána megfordult, átlépve a Kutuzovszkij sugárút kettős záróvonalát. Elképedt. Lefékezett, elengedte az első autót, a másik azonban, amelyiket ő nem láthatott, mert minden figyelmét lekötötte az első hihetetlen manővere, koccant vele.

A kocsikból nagyszerű emberek szálltak ki (Moszkvában élő csecsenek. a ford.), s azzal mentek oda hozzá, hogy „Nem látsz a szemedtől? Miért nem engedsz el bennünket? Nem látod, hogy esküvőre igyekszünk?”. Kettős vonalon keresztül a Kutuzovon. S a kétség árnyéka sem merül fel bennük az igazukat illetően…

Nézetem szerint ez a nemzeti szégyen maga és ez minden társadalmi réteget érint, s Putyin úgy fog bevonulni a történelembe, mint az az ember, akinek idején Csecsenföld meghódította Oroszországot. Egyszer véget ér ez, méghozzá nagyon súlyos véget, mert a probléma megoldásához politikai akaratra lenne szükség. Nyilvánvaló azonban, hogy Putyinnak nagyonis megfelel a jelenlegi helyzet.

[…]http://echo.msk.ru/programs/code/1967426-echo/

Kszenyija Szobcsak /Ксения Собчак[1]/ újból Vlagyimir Putyin elnökhöz fordul.

Ezúttal az utóbbi idők egyik legnagyobb port felvert problémájával – a „Novaja Gazeta” /moszkvai ellenzéki lap. a ford./oknyomozása során felszinre került üggyel – a melegek kínzásával és meggyilkolásával Csecsenföldön

Kedves Vlagyimir Vlagyimirovics!

Amikor Önnek kérdést tesznek fel a szexuális kisebbségekkel kapcsolatosan, Ön mindig leereszkedően és ironikusan válaszol. Az egyik interjúban azt mondta, hogy munkakapcsolatban áll ilyen emberekkel, néhanapján még ki is tünteti őket. Ismerjük őket név szerint. Az Állami Dumában, a kormányban a részarányuk még magasabb is, mint az országos átlag, amit Ön nagyon jól tud. Valószínűleg nincs olyan politológus, aki nem azt tanácsolná Önnek, hogy pontosan így kell válaszolni egy sokmilliós ország elnökének, ahol a negyven évnél idősebb nők 30 százaléka elvált, egyedül álló. […]

De hagyjuk a humort. […]Életről és halálról van szó. Olyan emberek életéről, akiknek volt szerencséjük „helytelen” szexuális irányultsággal születni, s nem csak a világra, de ráadásul Csecsenföldre. A „Novaja Gazeta” oknyomozása a csecsenföldi muftik és Kadirov /csecsen elnök. a ford./ tanácsadói felháborodásának hullámát váltotta ki. «Csecsenföldön nincsenek melegek» — jelentette ki Salah haji Mezhiev /Салах хаджи Межиев/ mufti. «Allah megbünteti a „Novaja Gazetát“».

Vlagyimir Vlagyimirovics, értse meg, hogy mindez együttesen – Milonov /ismert meleg ellenes politikus. a ford./, az oknyomozás körüli hűhó és nyilatkozatok – az abszolút középkor! Ha mi fejlett ipari ország szeretnénk lenni, importkiváltással, GLONASS-sal /orosz GPS. a ford./ és a civilizáció más áldásaival, akkor el kell fogadnunk végre Faina Ranyevszkaja /orosz, szókimondásáról is híres színésznő volt. a ford./ véleményét, s megengedni az embereknek, hogy maguk döntsék el, mire használják a seggüket. Még Csecsenföldön is. Bárhol.

De miért is állok ki mindig a melegek mellett? Már csak azért is, mert nyilvánvaló számomra, hogy ugyan az a jogfosztottság érte őket, ami annak idején a nőkkel történt, előtte meg az afroamerikaiakkal. Csak Ön tud pontot tenni ennek az ügynek  a végére. Miért témája a társadalmi vitának folyton, hogy mit szabad és mit nem a melegeknek? S miért olyan szinvonaltalan ez a vita?

Szerintem értésére kell adni mindenkinek, hogy a melegség immár nem nevetség tárgya. Ez olyan emberek tragédiája, aki a lehető legellenségesebb környezetben élnek. Ezeket az embereket meg kel érteni és el kell fogadni. Az államnak semmilyen körülmények között sem szabad az emberek alsóruhájában matatni. Csecsenföld pedig megmutatta, hogy milyen messze van Moszkvától, Hollandiától, és általában a civilizációtól. Épithetsz akármennyi felhőkarcolót /Csecsenföld korábban az orosz hadsereg által földig rombolt fővárosában, Groznijban nem egy felhőkarcoló épült az utóbbi években az orosz költségvetés pénzén. a ford. /, a tolerancia mégiscsak a legfontosabb mutatója annak, hogy ez vagy az a nép mennyire civilizált.

https://tvrain.ru/teleshow/bremja_novostej/dayte_ludyam_rasporyashatsya_svoyey_zhopoi433065/?utm_term=433065&utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_campaign=instant&utm_content=tvrain-main#0_5__12419_982_141916910

 

Ramzan Kadirov: azt akarják, hogy háború legyen Oroszországban[2]

Ramzan Kadirov az RBK hirügynökség tudósítójának Szemjon Zakruzsnijnak /Семен Закружный/ adott interjújában kommentálta a „Novaja gazeta” publikációi körül kialakult helyzetet

 

Ramzan Kadirov arra szólította fel a csecsenföldi melegekről szóló publikációk szerzőit, hogy térden állva kérjenek bocsánatot a köztársaság népétől. Az RBK tudósítása szerint a Groznijban rendezett „Saslik-Maslik” fesztiváli felszólalásában a köztársaság vezetője a csecsenföldi melegekről író újságírókat „lefizetett sátánoknak” nevezte. Csecsenföld vezetője kultúrálatlanoknak nevezte őket, akiknek nem számít hogy mit, csak valami rosszat írhassanak a köztársaságról.

Ugyanakkor biztosított mindenkit arról, hogy ezeket az újságírókat semmi sem fenyegeti.

A klérus azon nyilatkozatára hivatkozott, amelyben az áll, hogy megértéssel kell viseltetni ezen emberek iránt „ha egyáltalán embereknek nevezhetők” – tette hozzá Kadirov.

 

http://echo.msk.ru/blog/day_video/1968144-echo/

 

 

Alexander Vershbow

/aki korábban volt az USA moszkvai, később szöuli  nagykövete, NATO főtitkár helyettes, az USA elnöklének speciális asszisztense, az USA hadügyminiszter helyettese/

interjúja az Echo Moszkvi rádióállomás főszerkesztőjével, Alekszej Venyegyiktovval.

/https://en.wikipedia.org/wiki/Alexander_Vershbow/

Az interjú időpontja 2017.április 29.

 

[…]Venyegyiktov― Hogyan romlott meg a viszony, mely Jelcin és Clinton között, [majd] Bush és Putyin között kialakult? Mi okozta a törést?

Vershbow ― Bonyolult kérdés. Senki sem tudja, kinek a hibájából történt, ugyanakkor mindenki tudja, hogy a másikéból. […]

Az amerikai álláspont szerint a helyzet rosszabb, mint az a hidegháború csúcsán volt. Miért? Mert nincsenek már elfogadott viselkedési szabályok, és hiányzik a vitás kérdések tisztázásának mechanizmusa. Eltűntek azok a mechanizmusok, melyek léteztek és működtek a múltban, képesek voltak csökkenteni a kockázatokat, normalizálni a versengést. Ez látható abból, ami a világban, és ami  Ukrajnában végbemegy, amit mi Oroszország Ukrajna elleni agressziójának tekintünk , amivel megsértették az ENSZ alapszabályát, a Helsinki Megállapodásokat, a NATO és Oroszország viszonyának alapelveit. Borult minden.

Ezen megállapodások felrúgásával pedig eltünt a köztünk lévő bizalom. Nemrég merült fel az amerikai választásokba való beavatkozás problémája. Az az agressziv információ, amit Oroszország a nyugati országok ellen bevet, szintén nem erősíti a bizalmat. […]

Venyegyiktov – Amikor Ön nagykövet volt Moszkvában, a Bush republikánus elnök és Putyin közötti viszony lehet hogy nem volt túlságosan bizalmas, de volt! Mi történt a viszonnyal, és miért történt?

Vershbow ― Történelmi revizionizmusnak nevezhető az a magyarázat, amit az orosz féltől hallunk. Az érvek jól ismertek a 80-as évekből. Hogy meg akarjuk gyöngíteni, be akarjuk keríteni Oroszországot, megalázni, és így tovább, és így tovább. Ezt az érvelést lehetett mindig hallani. Pedig ha visszatérünk a 80-as 90-es évekbe, látjuk, hogy akkoriban egy nyelven beszéltünk. Lézett a közös európai ház, ami mellesleg orosz, gorbacsovi gondolat volt.

Venyegyiktov ― Várjon csak! Korábban Andropov volt, meg dél-koreai Boing, Pershing és SS-20-as rakéták Európában, s Ön azt állítja, hogy most rosszabb a helyzet annál, ami akkor volt?

Vershbow ― Igen, azt. Meglehetősen sötét idők voltak akkor, azonban képesek voltunk 1975-ben aláírni a Helsinki záróokmányt. Mindez lehetséges volt. Voltak Európában krízisek, amelyeket azonban kontrol alatt tartottunk. Ez a lényeg. Gorbacsovval a helyzet radikálisan megváltozott. Egységes európai biztonsági rendszerről beszéltünk, amire addig gondolni sem lehetett. Mindez folytatódott Jelcin alatt, sőt Putyin időszakának kezdetekor is.

2002 a Római Nyilatkozat éve, amelyben NATO-ról, Oroszországról, együttműködésről volt szó, amivel megállapodásunk még magasabb szintre került.

Nem mondom, hogy mi, a Nyugat és az USA nem követtünk el hibákat. Azt szerettük volna elérni, hogy Oroszország a nyugati országok közösségének részévé váljon. Ma is ez a cél.

Mára a napiend természetesen megváltozott. Csökkenteni kell a távolságot közöttünk. Ez kétféle módon lehetséges. Az egyik stratégia – kis dolgok, kis lépések, s miután felgyülemlik a kritikus tömeg egy-két kérdésben kialakítani az együttmnűködést. Lehet ez akár Észak-Korea akár Szíria is. Ez az egyik startégia, ezt is meg kell próbálni. Nem állítom, hogy ezzel nem kell foglalkozni. Kell.

Ugyanakkor ez szerintem gyökeresen nem állítja helyre az elveszett viszonyt. megromlott. Ezt be kell ismerni. Ennek az oka pedig, amit alapvető okként kell megjelölnünk az Ukrajna elleni orosz agresszió (ahogyan azt mi nevezzük).

A viszony teljes megváltoztatásához meg kell oldani ezt a fundamentális kérdést Ukrajnával. Vagyis konkrétan ez azt jelenti, hogy Trump és Putyin elnököknek meg kell oldaniuk a Donbasz ügyét.

Venyegyiktov ― Talán Trump elnök (tudom, hogy Ön nem része a jelenlegi adminisztrációnak) vagy Tillerson külügyminiszter azt kérdezte egy megbeszélésen, hogy miért kellene az amerikai adófizetőknek Ukrajnával foglalkozniuk? Most én kérdezem Öntől, hogy miért kellene Trump elnöknek a Donbasszal foglalkoznia?

Vershbow ― Tillersonnak sok jó válasza van a kérdésére. Miért? Mert nem csak egszerűen Ukrajnáról, hanem az egész világrendről van szó. Az, ami Ukrajnában történt, az egész világ biztonságát fenyegeti, mert a szabályok nélküli világ igencsak veszélyes és még annál is veszélyesebb világ.

Semmi olyasmit nem kérünk Oroszországtól, amit elvben ne fogadott volna el korábban. Például, hogy teljesítse a nevezetes Minszki Megállapodásokat. Oroszország azt mondja, hogy ő nem részese ezeknek a megállapodásoknak, mi csak garantáljuk azokat, mondják az oroszok. Én azonban azt gondolom, hogy ez ostobaság. Oroszország, mely ellenőrzése alatt tart mindent, ami a Donbaszban történik, mégiscsak a résztvevő. Olvassák el a Szurkov fájlokat, hogy meggyőződjenek erről. /Putyin elnök adminisztrációjábn Vlagyiszlav Szurkov az ukrajnai ügyek referense. Amikor hackerek feltörték Szurkov titkárságának postáját, kiderült, hogy az adminisztráció jóval az ukrajnai események előtt már készült azokra, vagyis a Krím annektálása és a donbaszi események nem spontán módon történtek, s nem traktorosok és bányászok lázadásáról, hanem jól előkészített orosz akcióról volt szó. a ford./

Akkor is ha résztvevő, s akkor is, ha garantáló fél, Oroszország érdeke, hogy a Donasz újra Ukrajna része legyen.

Venyegyiktov ― Azt hiszi? Ez esetben mint az Észak-Atlanti tanács szakértőjét kérdezem: látja Ön azokat a katonai, diplomáciai, ideológiai lépéseket, amelyek segítségével megoldható a donbaszi probléma (nevezzük így)? Vannak egyáltalán ilyen lépések? Mivel a Minszki Megállapodások szerintem nem végrehajthatók abban a formában, amelyben aláírták őket.

Vershbow ― Részben egyetértek Önnel. De csak részben. Nyilvánvaló, hogy a Minszki Megállapodások egyoldalúak voltak, Oroszország javát szolgálták. Ukrajna úgy tárgyalt róluk, hogy közben a fejéhez szoritottak egy pisztolyt. Néhányszor találkoztam Porosenko elnökkel, aki tudta, hogy nem volt más módja a harcok leállításának. […]

Ami nincs benne a Minszki Megállapodásokban, az a végrehajtási mechanizmus. Kitűzi a célokat, amelyek eléréséhez kiegészítő mechanizmusokra van szükség. Ezek különböző módokon létrehozhatók, de ehhez más nemzetközi intézmények bevonására is szükség lenne.

Venyegyiktov ― Milyenekére?

Vershbow ― Az OSCE már a Donbaszban van, ki kellene azonban szélesíteni a tevékenységét. Az ENSZ békefenntartókat szintén be kellene vetni a frontvonal mentén. Az átmenet idejére Nemzetközi kormányzást kellene bevezetni.

Csökkenteni kellene a feszültséget, átmeneti időszakot bevezetni, visszaköltöztetni a menekülteket, beindítani a gazdaságot, kivonni a rengeteg fegyvert, amit a szeparatisták rendelkezésére bocsátottak.

Venegyiktov ― Ennek kapcsán hogyan kell eljárni azokkal szemben, akik bűncselekményeket követtek el? Mint a „BUK”, MH-17. /A malajziai repülőgép szeparatisták által ellenőrzött terület feletti lelövésére céloz orosz gyártmányú BUK légvédelmi rakétával. a ford. /. Amnesztia? Felejtés? Napiredről való levétel? Nem cinikus ez Ön szerint?

Vershbow ― Vannak természetesen ellentmondások, de a Minszki Megállapodások tartalmazzák a teljes amnesztiát mindenki számára. Ez benne van a Minszki Megállapodásokban. Tárgyani kell arról, hogy mennyire szélesen kell ezt értelmezni. Ez része azoknak az átmeneti döntéseknek, amelyeket teljesíteni kell. Az események 2-3 keményebb résztvevőjét fel lehet menteni, üdüljenek Szocsiban, s ne vegyenek részt többé a folyamatokban. Ezzel is csökken a feszültség. De ha Oroszország ténylegesen meg akarja csinálni hogy elérje mindazt, amit Minszkben megigért…De sajnos éppen ez hiányzik. Szükség van nem csak a végrehajtási mechanizmusokra, hanem az akaratra is. És aktívabb amerikai diplomáciára. Mondom én. […] A sikerhez szükséges, hogy Trump és Putyin elnökök az alacsonyabb szintről felemeljék, s személyes ellenőrzésük alá vonják a kérdést. […]

Venyegyiktov ― Mi lesz a Krímmel? Ezt a kérdést félretesszük?

Vershbow ― Nem 100%, hogy félre tesszük, de a kérdés megoldása hosszabb folyamat. Ezügyben később döntünk. Nem gondolom, hogy az ENSZ-ben bárki elfogadná a Krím annektálását. Ez ugyan úgy egy folyamat lesz, mint ahogyan a baltikumi országok esetében volt. Éltünk egymás mellett, de jogilag sohasem ismertük el, hogy a Szovjetunió bekebelezte a baltikumi államokat. S mi történt? A baltikumi államok problémája megoldódott, s mellesleg, nem is rosszul. Gondolom, a Krím esetében rövidebb idő szükségeltetik, de valószínűleg a jövőben ezt az utat kell választani […]

Venyegyiktov ― A Krím előtt volt még Abházia és Oszétia, akkor történt az orosz-grúz háború, amikor az USA részéről nem volt éles reakció […] Mi magyarázza a mostani kemény reagálást?

Vershbow ― Nem, nem, természetesen volt reakció, csak sokkal enyhébb. Mellesleg, lehetséges, hogy ez hiba volt. Lehetséges, hogy ez késztette Putyint, ez lelkesítette fel a további lépések megtételére. Lehetséges. […]

Venyegyiktov ― Most úgy teszek, mintha a barátom, Dmitrij Peszkov /Putyin sajtótitkára. a ford. / lennék, és Putyint fogom képviselni, mivel tudom, mit ismételget gyakran. Valószínűleg Önnek is mondta, amikor nagykövet volt, a külügyminisztereik moszkvai látogatásakor. Nem Ukrajnáról van szó alapvetően, az később jött. Arról van szó, hogy az USA katonai bázisokkal vesz kürül bennünket, s ami a legfontosabb, hogy olyan rakétaelhárító rendszert hoz létre, amely ellehetetleníti a válaszcsapásunkat. Ön igen jól ismeri ezt a kérdést, hiszen az USA nagykövete volt nálunk, aztán a védelmi miniszter helyettese. Hogyan látják ezt Amerikában? Miért mondják mindig az amerikaiak, hogy „Nem ez nem így van, nem igaz!” Putyin meg azt, hogy „De igaz”. Ez folyik a tárgyalásokon.

Vershbow ― Először is, ami a NATO bővítését illeti. Ez mindig is alapvetően politikai projekt volt. Annak idején Oroszország meg is értette, hogy ez egy politikai projekt. Tárgyalásokat folytattunk az Oroszországnak nyujtandó garanciákról, hogy az orosz határ mentén nem kerül sor komoly erők elhelyezésére. Megigértük, hogy nem helyezünk el atomfegyvert az orosz határ mellett. Oroszországnak ez megfelelt sok éven keresztül, s nem látott komoly fenyegetést a NATO bővítésében.

Miért is? Mert Oroszország nyugaton csökkentette a haderejét. Nem csak akkor, amikor a NATO bővítése elindult kelet felé, hanem még akkor is folyt az orosz fegyveres erők csökkentése, amikor a balti országok beléptek a NATO-ba. Ezt a folyamatot láttuk még 2014-ben is.

Mellesleg, az amerikai fegyveres erők is radikálisan csökkentésre kerültek Európában. 1997 –ben 100 ezer amerikai katonánk volt Európában, 20 kompletten felszerelt dandár. 2012-re 2 dandár maradt. Nagy különbség.

Most, még a varsói csúcstalálkozón született döntés után is /ahol a balti államok és Lengyelország védelmének erősítéséről döntöttek. a ford./ mindössze 4 zászlóaljnyi katonánk van itt. Ez körülbelül egy dandár. Ezért a NATO bővítése nem jelentett tisztán katonai fenyegetést Oroszország számára. Nem vagyok a történelmi revizionizmus támogatója. Az adott esetben nem gondoljuk, hogy az alapvető infrakstruktúrális dolgok terén Oroszország be lenne kerítve. Ez a válaszunk.

A Krím után komolyabban kell törni a fejünket a védelmi kérdéseken. Ez azonban egy arányos gondolkodás arról, hogy hogyan növeljük fegyveres erőinket.

A rakétaelhárító rendszer, melyet az amerikaiak telepítettek vagy csak terveztek telepíteni – más kérdés. Oroszország itt is erősen eltúlozta annak lehetőségeit. Oroszország sokszor úgy viselkedik mintha a Föld nem kerek lenne, hanem lapos. Mintha az orosz kontinentális rakéták amikor Oroszországból az USA-ba repülnek, azt Lengyelországon vagy Románián keresztül tennék. Valójában nem ez történik. A rakéták egyenesen az északi sarkon keresztül repülnek, a Lengyelországban telepített elhárítórendszer ezeket a rakétákat nem fenyegeti.  A Varsóban telepített rakétaelhárító rendszer fizikailag képtelen megsemmisíteni az északi sarkon keresztül repülő szovjet vagy orosz rakétákat.

Vannak más problémák is. Lehetséges-e a légvédelmi rakétaállásokba támadó rakétákat elhelyezni? Oroszországot nyugtalanítja ez a kérdés, s azt mondja, hogy lehetséges. Nekünk ugyanakkor nincsenek ilyen rendszereink. Ezen kívül a lengyelek és a románok kijelentették, hogy csakis védelmi rakéták kerülnek elhelyezésre a területükön.

De tegyük fel hogy a 18 rakétaindító állásba támadó rakétát helyeznénk el. Ez fenyegetést jelent Oroszországnak? Miről beszélünk? Mindez mit jelent ahhoz képest, hogy több ezer stratégiai robbanófej és rakéta áll egymással szemben!

Ezekről a kérdésekről tárgyalni kell, meg kell őket beszélni, s nem spekulálni róluk. Az amerikaiak szerint Oroszország megsértette a rakétacsökkentési megállapodást, ami a szárnyas rakétákat illeti. Oroszország azt mondja, hogy ezek ez illegális rakéták nem is léteznek. Erről szintén beszélni kell. […]

Venyegyiktov ― Ismételten magamra öltöm Dmitrij Peszkov álarcát, s felteszek egy kérdést. Azt mondja, hogy együtt kell harcolnunk a terrorizmus ellen. Az én elnököm úgy gondolja, hogy amit a nyugati hatalmak és az USA tettek Irakban, majd Líbiában, most Szíriában, az megnöveli a terrorizmus veszélyét, mert ezek a világi diktatúrák szétestek. Ez radikalizálta a fiatalságot, akik  dzsihádhoz, ISIS-hez, Al-Kaidához csatlakoztak. Vagyis lehet, hogy egy a célunk, de a problámákat más szemmel nézzük.

Vershbow ― Nem ellenkezem, mert egyetértek. Egyike vagyok azoknak, akik ellenezték az USA Irak elleni akcióját. Ez akkor történt, amikor nagykövet voltam itt /Moszkvában. a ford./, és nem a legjobbkor, a TV-ben nyilatkoztam a lépés mellett.

Venyegyiktov ― Emlékszem rá.

Vershbow ― Hát ez az. Most sajnálom, hogy ezt tettem. Irakban a probléma részben az volt, hogy nem volt stratégiánk arra nézve, hogy mit teszünk a győzelem utáni napon. Ugyan ezt a hibát követtük el Líbiában: nem tudtuk mit tegyünk a győzelmet következő napon. Egyet kell értenem önnel: igen, nagy hibákat vétettünk. Ez az igazság.

Ugyanakkor nem gondoljuk, hogy az orosz prioritás Szíriában vagy Libiában a terrorizmus elleni harc lenne. Talán inkább az, hogy növeljék befolyásukat az amerikai befolyás kárára? Mi igy látjuk a céljukat. Ezzel együtt a terrorizmus mindkettőnket fenyeget.

Immár új elnök van Washingtonban, akinek az őt fenyegető belső problémák ellenére, amelyek, beleértve az állítólagos orosz nyomok körüli botrányokat is, jóval nagyobb lehetősége van a kapcsolatok javítására mint Obamának Putyinnal.

Venyegyiktov ― Miért?

Vershbow ― Az egyik dolog az, mondjuk úgy, hogy Trump kevésbé érdekelt az oroszországi demokratikus változások előmozdításában. Trump ezen álláspontjától én személyesen nem igen vagyok boldog, de tény. Ez ugyanakkor megkönnyítheti a Trump és Putyin valamint az országaink közti kapcsolatot. […]

Venyegyiktov ― Ön a NATO főtitkárának helyettese volt gyakorlatilag egészen máig. Érzékelhette, hogy a jelenlegi amerikai adminisztrációnak nem igazán célja a NATO megőrzése. Így van? Mi most a NATO azon problémák tükrében, amelyeket említettünk? Mit jelent a NATO Ukrajna számára? Mit jelent a NATO Irán számára? Mi a NATO Szíriában? Koreában? Mi a NATO ma? Szükség van-e rá a mai formájában? Ön ezt hogyan látja belülről?

Vershbow ― Mindenek előtt a NATO még mindig egy védelmi szövetség. Feladata hagyományosan az volt, hogy védekezzen. Az álmából 2014-ben ébresztették fel. Ez volt Putyin elnök tevékenységének legnagyobb eredménye. A másik eredmény az erős ukrán identitás kialakulása volt, amely korábban nem létezett. […]

Venyegyiktov ―Létezik egy mítosz (lehet, hogy nem mitosz, hanem csak vicc) arról, hogy Oroszország a kétezres évek elején készült rá, hogy belépjen a NATO-ba. Már nem a jelcini, hanem a putyini időkben. Igaz ez? Voltak-e ilyen tárgyalások, tervek? Kérem tárja fel a titkot.

Vershbow ― Ha becsülettel meg kell mondani az igazságot, akkor pontosan Jelcin volt az, aki szeretett volna belépni a NATO-ba. Emlékszem rá. Ez egy felejthetetlen megbeszélés volt, amikor Afanaszjevszkij szovjet nagykövet kijelentette: „Nem irhatom alá a kommünikét, mert az országom nem létezik többé”. Ekkor érkezett Jelcin távirata a nagykövetnek, arról, hogy az Orosz Föderáció szeretne tárgyalni a NATO-ba való belépésről. Létezett egy ilyen távirat.

Lehetséges, hogy hiba volt, hogy Oroszország nem valósította meg a táviratban leirtakat, később csak partneri viszony létesült. Lehet, hogy nem tudta magát egy luxemburgi rövidnadrágban elképzelni, mint a NATO egyik tagja. Mi nagyon komolyan vizsgáltuk a kérdést, s Oroszország és a NATO közt igen szoros kapcsolatok alakulhattak volna ki. Partneri kapcsolatok.

Nem gondolom, hogy Putyin komolyan gondolt volna a belépésre, de egyetértett azzal, hogy erősítsük a partneri viszonyt. És ennek az egyetértésnek igen sok pozitív gyümölcse volt. […]

http://echo.msk.ru/programs/beseda/1972048-echo/

 

 

[1]                      Kszenyija Szobcsak a kilencvenes évek Oroszországa demokratikus reformfolyamatai egyik élharcosának, Anatolij Szobcsak pétervári polgármesternek a lánya. Abban az időben Vlagyimir Putyin orosz elnök Szobcsak polgármester közeli munkatársa volt, így Kszenyija kisgyerekkora óta ismerik egymást.  Kszenyija Szobcsak újságíró, az orosz közélet közismert, éles nyelvű, bátor kiállású alakja. Az utóbbi időben aktuális, sokakat foglalkoztató kérdésekben rendszeresen fordul nyílt levéllel az elnökhöz.

[2]                      A moszkvai ellenzéki irányultságú lap, a Novaja Gazeta arról cikkezett, hogy Csecsenföldön kínozzák és megölik a meleg férfiakat, mert a csecsen nép tradicióival és az iszlám vallással összeegyeztethetetlennek tartják a homoszexualitást.

https://www.novayagazeta.ru/articles/2017/04/04/72027 Az ügy nem csak Oroszországban vert fel nagy port: Merkel kancellár nemrég Putyin elnöknek vetette fel a kérdést, kérve közbeavatkozását. Erről Szocsiban maga számolt be a tárgyalásokat követő sajtókjonferencián. Az újságcikkek megjelenése után a csecsenek megfenyegették az újságírókat azzal, hogy bosszújuk utóléri őket és sohasem évül el.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s