94. – 2017. június 29.

Putyin hamisított videót mutatott Oliver Stone – nak.

Julia Latinyina „Kod dosztupa” c. szombat esti Echo Moszkvi rádiócsatornán közvetített 2017.06.24-i műsorából

Ez a hét Oroszország grandiózus katonai PR aktivitásától volt hangos. Először azt közölték velünk, hogy orosz hadihajók „Kalibr” típusú rakétákkal újabb rakétatámadást intéztek az Iszlám Állam állásai ellen Szíriában. Aztán közölték velünk, hogy a Honvédelmi Minisztérium 14 alkalommal (!) fogta be véres tengerentúli kollégái repülőit országhatárunk mentén. Világos, mire válaszolunk ezzel. Arra, a szívettépő történetre, hogy Putyin Oliver Stone amerikai balosnak, annak filmjében /Oliver Stone 4 órás filmet forgatott Putyin elnökkel, amit az orosz állami TV részletekben mutatott be. a ford./ bemutatott egy videót arról, hogyan harcol a légierőnk, s ez a videó hamisnak bizonyult!  Annak ellenére, hogy a Honvédelmi Minisztérium bocsátotta rendelkezésre. A videón éppen hogy az amerikai légierő, amerikai helikopterek láthatók, amire orosz pilóták Donyeckben felvett szövegét montírozták.

Oliver Stone már készített filmet comandante Fidel Castróról , Hugo Chávezről és a bolíviai Evo Moralesről, az equadori Rafael Correáról. Forgatott filmet Snowdenről, Jasszer Arafatról. Röviden, ez az amerikai balos egyetlen paranoiás diktátort se hagyott ki, aki tönkretette az országát, amit aztán USA-ra kent. […]

Ezekben a nagyszerű Stone filmekben arra igyekeznek rábeszélni az elvetemült amerikaiakat, hogy térjenek végre észhez, s értsék meg, mennyire bűnösök Hugo Chávez Venezuelájával szemben,  akit folyton meg akarnak dönteni.

Oliver Stone nem tudott természetesen elmenni egy ilyen nagyszerű példány mellett, mint Vlagyimir Vlagyimirovics /Putyin. a ford./, aki elmesélte az amerikaiaknak, hogyan pénzeli az USA a terroristákat, akikkel Oroszország viszont harcol.

A filmben volt egy tüneményes pillanat, amikor Vlagyimir Vlagyimirovics egy videofelvételt mutatott amint  így kommentált: „így működik a mi légierőnk”, az, amelyik a terroristák ellen harcol. Kiderült, hogy a mutatott videón a légierő az amerikai volt.[…]

Minden, amit tudni akart a felderítésünkről, csak félt megkérdezni.[…] Gondolkozzanak el egy másodpercre – mit is jelent ez? Ha, mint Peszkov /Putyin sajtótitkára. a ford./ mondta, a videót Sojgu /orosz honvédelmi miniszter. a ford. / bocsátotta Putyin rendelkezésére, vagyis az megkért valakit, hogy  szerezzen egy ütősebb  videót ….Hogyan lehetne megtudni azt, hogy amikor egy sajtókonferencián Vlagyimir Vlagyimirovics arról beszélt, hogy Kadhafit amerikai kommandósok ölték meg,  az ugyan abból a forrásból származik, amelyikből az amerikai helikopter?  Oliver Stone filmjében Putyin azt mondta, hogy az USA támogatta a csecsen terroristákat az első csecsen háború során. Meg lehetne tudni többet erről? Ez is ugyan abból a forrásból származik?

Sojgunak és haverjainak köszönhetően Putyin, az orosz vezetés azt mondja, hogy az amerikaiak mindenfélével ellátják az Iszlám Államot. Ez az információ is ugyanonnan van? Vagy csak Asszad beszél erről? Ráadásul mi először is pénzeljük Asszadot, amiből Asszad megkeni a mi FSZB-seinket és GRU-sainkat /orosz titkosszolgálat és katonai felderítés. a ford./ hogy azok ilyesmiket jelentsenek, azok meg Damaszkuszban részegeskedve körútjára indítanak egy efféle hamis hírt.

És amikor Putyinnak azt jelentették, hogy az ukrán fasiszták kiirtják a Krímet, hogy a Majdan mögött amerikaiak állnak, hogy az átkozott Nyugat látta el a „Pravij Szektort” /Jobboldali Szektor elnevezésű ukrán politikai tömörülés. a ford. /, amikor azt jelentették, hogy amerikai magáncégek harcolnak a Donbasszban, hogy négerek küzdenek az donyecki repülőtérért –   ez mind ugyan abból a forrásból származik? […]

És amikor ekkora baromságokat beszélnek, mi azt gondoljuk őszintén, hogy ez a dezinformáció a mindent megkajálóknak szól, a köznépnek, a „miénkakrím”- et szajkózóknak. Annak a hat millió, átlagban 65 éves embernek, akik az állami TV-t nézik. És akkor kiderül az, hogy ez az exkluzív információ nekik maguknak szól! […]

Tudják mi jutott még eszembe? Emlékeznek  a lelőtt utasszállító Boingra? /a felkelők által ellenőrzött Donbassz felett. a ford./, amiről a Honvédelmi Minisztérium azt beszélte, hogy egy ukrán pilóta lőtte le? Én azt hittem mindig, hogy azért mondják ezt, hogy kihúzzák a slamasztikából Oroszországot. Most azonban azt gondolom, hogy  Putyinnak hazudtak ezzel. Nem nekünk, hanem Putyinnak! Putyin persze tudta, hogy a BUK (orosz gyártmányú légelhárító rakétakilövő állomás. a ford. ) oda tartott (Oroszországból a Donbaszba. a ford.), mert jelentették neki, hogy mi most a mi BUK –unkkal, ravaszul, mintha az ő „BUK”-juk lenne, le fogjuk lőni a repülőiket. Amikor azt mondják, hogy  mi lőttük le a repülőgépüket a BUK-unkkal, azt válaszoljuk, hogy a BUK-ot a donyecki traktoristák zsákmányolták.  Erre azt jelentik neki, hogy az ukránok, tudván a BUK-unkról,  azért lőtték le a repülőgépet, hogy a dolgot ránk kenjék. […]

Ily módon láthatjuk, hogy a Kreml egy olyan világban él, ahol az amerikaiak kicsinálják Kadafit, szándékosan megszervezik az Iszlám Államot, meg a Majdant /2013-14 telének ukrán forradalma. a ford. /. Képzeljék el, milyen rosszul érezhetik magukat a Kreml-ben, mert ők is próbálkoznak szerintük hasonló elvek alapján Oroszország határain kívül ilyesmivel.  Csakhogy nem sikerül. Még Montenegróban sem sikerült egy államcsínyt megszervezni. […]

http://echo.msk.ru/programs/code/2005762-echo/

 

Valerij Szolovej a MGIMO moszkvai egyetem professzorának Facebook bejegyzése

Valery Solovei

Facebook/2017.06.19.

Növekszik az orosz államirányítás működési zavara

  1. Hiányzanak a stratégiai célok: a hivatalnokok nem látják az állami politika értelmét és célját.
  2. A felső hatalom és az elitek közötti korábbi paktum – gazdagodás a lojalitásért cserébe – visszavonhatatlanul felbomlott. Az új paktumot: összefogás és kiállás a geopolitikai kihívásokkal szemben – nem fogadják lelkesen és elpárolog.
  3. A nyersanyaghiányt és a pozitív szankciókat represszív szankciókkal kompenzálják (“korrupció elleni harc”). Logikájuk érthetetlensége nem növeli a lojalitást oly mértékbenmint amennyire félelmet gerjeszt és paralizálja az igazgatásban dolgozókat.
  4. A társadalomi visszacsatolás katasztrofálisan megromlott. A politikai tiltakozásokra a hatalom elnyomással válaszol, ami a konfrontációs spirálba való zuhanás veszélyét hordozza magában.
  5. Az erőcentrumok közötti egyértelmű vita egészében csökkenti az apparátus cselekvőképességét  és jelentősen megnöveli a stratégiailag veszélyes döntések kockázatát (mint például a renováció)/Oroszországban törvényt hoztak a hruscsovi időkben épült négyemeletes típus-házak – amelyek annak idején megváltást jelentettek a lakáshiányban szenvedők számára – elbontásáról és a lakók kerületen belüli új építésű házakba való költöztetéséről, zárójelbe téve a lakók tulajdonjogát. a ford./
  6. Megszakadt és nem működik az eliteken belüli informális kommunikáció, amely kompenzálta az intézményrendszer hiányát.

 

A Krím vezetése javasolja a 2014 /a Krím félsziget annexiójának éve. a ford./előtt magántulajdonba vett földterületek elkobzását

[..]Azokról a tulajdonosokról van szó, akik nem felelnek meg az orosz törvényi előírásoknak – írja a Kommerszant lap.

A félsziget Oroszországgal való egyesítése előtt kiadott, földterületek és ingatlanok tulajdonlását igazoló   dokumentumok lehetséges, hogy hamarosan érvényüket vesztik. Legalábbis abban az esetben, ha olyan magántulajdonról van szó, amely közhasználatban levő területek övezetében helyezkedik el, mint parkok és strandok, tájvédelmi körzetek, vagy kultúrtörténeti objektumok. Vagy – ami rendkívül szélesen értelmezhető –  olyan területekről van szó, amelyeket „nem rendeltetésszerűen” használnak. Ezek tulajdonjoga megszűnik, a korábban kiadott tulajdoni bizonyítványok érvényüket vesztik. A „Kommerszant” szerint különböző becslések szerint a potenciálisan elkobzandó ingatlanok összértéke körülbelül másfél milliárd dollárt tesz ki.  A dokumentációk és a helyi államhatalmi szerveknél kétséget ébresztő tulajdonjogot igazoló dokumentumok vizsgálatát az elkövetkező három és fél év során kívánják elvégezni. Ehhez jogalapot a terv szerint a föderális alkotmánytörvény „a Krími Köztársaság Oroszországba való befogadása” címen benyújtott kiegészítése  nyújt. []

Szakértők és jogászok szerint a telkek kisajátítása a Krímben  szociális és politikai feszültségek növekedéséhez vezet.

Ezen kívül, ha a kezdeményezés zöld utat kap, nagy a valószínűsége annak, hogy a korábbi tulajdonosok tömegesen fognak a nemzetközi bíróságokhoz fordulni.

http://echo.msk.ru/news/1983748-echo.html

 

Andrej Movcsan /Андрей Мовчан/: «Lehetséges, hogy nem fog létezni Oroszország nevű ország a XXI. század végére »

[…]Andrej Movcsan– Oroszország egyik legismertebb pénzügyi menedzsere. 1993 óta orosz és nemzetközi pénzügyi szervezetek vezetésében dolgozott. A „Forbes” folyóirat 2006-ban  „Oroszország legsikeresebb vagyonkezelő cégmenedzserének”, a Finance folyóirat pedig 2008-ban а „Legsikeresebb vagyonkezelő cégvezető”-nek nevezte.  Nagyszámú gazdasági és pénzügyi publikáció szerzője.

— Kijelentései és cikkei többségének alapján Ön gazdasági politológiával foglalkozik. Az Ön számára a társadalom, annak jellegzetességei hozzák létre a gazdasági egyediséget, s nem fordítva. Mikor jutott erre a nézőpontra?

— Tisztán politikával és politológiával nem foglalkozom. A politika ugyanakkor a gazdaság folytatása más eszközökkel. A hatalmat alapvetően arra használják, hogy megváltoztassák a gazdasági játékszabályokat. Ezért nagyon nehéz elválasztani a gazdaságot a politikától nem csak Oroszországban, de a legdemokratikusabb és gazdaságilag legfejlettebb országokban is.

— Képzeljünk el egy Oroszország méretű országot, de például finn mentalitással – vagyis ahol nem lopnak. Ha annyi olajdollárt kapott volna ez az elképzelt ország, mint amennyi Oroszországba befolyt, a polgárai nem lettek volna fantasztikusan gazdagokká, nem fejlődött volna az innováció, s gazdaságilag nem vált volna világelsővé?

— Bármennyire is furcsa, de az elején nem annyira fontos, hogy lopnak vagy sem. Képzelje el, hogy „A” ember mindent ellopott a „B” embertől. Most már az „A” embernél van a pénz, de a rendszerben maradt. „A” épít fel például egy házat, s nem „B”. Mindegy. A fő az, hogy felépült!

Inkább az a kérdés, hogy mit tesznek azzal, amit elloptak, vagy el akarnak lopni. Az erre adott válasz következik a lopás tényéből – ha mindenki lop, akkor nagy a kockázat, a lopott pénzt nem a gazdaságba kell fektetni, hanem vagy egyből felélni, vagy valahol messzebb elrejteni. És amit még nem loptak el, azt is.

Ezért aztán Oroszországban az a helyzet alakult ki, hogy  azon pénzek legnagyobb részét, amelyeket a szénhidrogének eladásából kerestünk, vagy nem hatékonyan költöttük el – luxusra, tankokra, értelmetlen projektekre – vagy kivittük az országból. Vagyis nem hasznosultak az ország számára.

Mindemellett általában azok, akik kezdetben lopnak, amikor már sok pénzükvan, elkezdik betartani és védeni a törvényeket – elegük lesz a rejtegetésből és a kimenekítésből, szeretnék biztonságban érezni magukat a saját országukban. Így volt Amerikában, Európában, sok keleti országban. Félbűnözői kapitalizmusokból strukturált, intézményes gazdaságok váltak, mert azok résztvevői tárgyalóasztalhoz ültek s kijelentették: „ez így nem mehet tovább”.

Nálunk olyan rendszer alakult ki, amely monopolizálta az országot. Megjelent egy vertikum, mely azt az ellenőrzése alatt tartja. A vertikum tagjának mindegy, hogy lopnak vagy sem, mivel a vertikumon belül meg van határozva mindenkinek a szerepe és jogai. A vertikum résztvevőinek még jól is jön, ha körös-körül lopnak és hiányoznak a törvények, mivel cselekedetei  az általánoshoz viszonyítva törvényesebbek, sőt még igyekszik azt a látszatot is kelteni, hogy  harcol a törvények betartásáért.

Ezért aztán mi nem tudtunk előbbre jutni. A kezdeti kapitalista széttöredezettség nem megállapodáshoz vezetett, hanem  a monopolista megjelenéséhez.

— Ez a hatalom és erőforrások monopolizálása hosszú időre szól? Vagy van esély rá, hogy minden megváltozik?

— Különböző országokban különböző forgatókönyvek szerint  folytak az események. Szingapúr nagyszerű példája annak, hogy hogyan képes egy diktatúrából kialakulni a törvények uralma. Egy monopólium, mely nagyrészt az autoritárius vezető személyiségének köszönhetően, szó szerint megszülte a kollektív egyezséget. A Koreai Köztársaságban a diktatúra végül szintén megegyezéshez vezetett.

Nem lehet ezért egyértelműen megmondani, hogy hogyan fognak alakulni az események. Minden egy sor, belsőés  külső tényezőtől függ.  Dél-Korea eljutott odáig, hogy rájött: nincs esélye, ha nem nyit a külvilág felé, s nem lesznek mindenhatók a törvények.  Északi névrokona nem tette meg ezt, fordítva, a monopólium eljutott a kegyetlenség határáig.

Oroszországnak a meglévő erőforrásaival egyelőre nincs feltétlenül arra szüksége, hogy megnyíljon a külvilágnak, sem arra, hogy áttérjen egy hatékonyabb gazdasági struktúrára. Igy-úgy el lehet éldegélni értékesítve az erőforrásokat és minden mást megvásárolva. Ezért a természetes evolúciónak nálunk kisebb a valószínűsége.

— Mennyire fontos a mentalitási tényező? Próbálj csak meg Franciaországban valami olyasmit csinálni, ami ront a nyugdíjasok helyzetén. Sokmilliós tüntetések kezdődnek meg sztrájkok. Nálunk azt mondták, hogy „nincs pénz, de csak tartsanak ki” – és kész. /a Krímbe látogató Medvegyev miniszterelnök mondta ezt a panaszkodóknak. Szavai szállóigévé váltak. a ford./

— Természetesen nem szabad egyből elvetni az eltérő mentalitások gondolatát. Azonban ha közelebbről megnézzük, azt látjuk, hogy a mentalitás minden nép esetében erősen változik. Nézzük Kína utolsó 100 évét. Ott  elszigetelődő mentalitás volt, gyarmati mentalitás, majd burzsoá, maoista, most pedig valami hibrid, melynek evolúciója  a szemünk előtt zajlik.

50 évvel azelőtt Dél-Korea GDP-je alacsonyabb volt, mint Észak-Koreáé. Ez egy elfeledett, elmaradott ország volt… Ha szegénység mentalitása nem változott volna meg, az országot hamarosan elfoglalta volna Észak-Korea, vagy Kína szatellitjévé vált volna. Most azonban ez a világ egyik legsikeresebb gazdasága.

Először diktatúra, majd oligarchikus kapitalizmus, később a gazdaság diverzifikálása és heves fejlődés, a nyugati minták másolása. Ma Korea a magas technológiák területén vezető ország, amely egy főre vetített  GDP-jének eléréséhez Kínának évtizedekre van szüksége, ha egyáltalán képes lesz erre. […]

— Nem gondolja, hogy az orosz mentalitás tehetetlenebb?

— Természetesen nem. Azokat, akik 30 évvel ezelőtt farmerdzsekit gyártottak maszekban, őszintén spekulánsnak, ellenségnek tartották és munkakerülőnek, a társadalmat bomlasztó egyénnek. Emlékeznek arra, hogy akkoriban hogyan viszonyultak az USA-hoz, KGB-hez, SzKP-hoz, tudósokhoz, kereskedőkhöz, a munkásokhoz?

A mentalitás függ a körülményektől, a szituációtól, globálisan – a szociális változásoktól. Mikor tűnt el a rabszolgaság?  Amikor a képzetlen rabmunka elvesztette nyereségességét. Mikor lazultak a szexuális normák? Amikor a tulajdon  öröklésének a gazdaságban már nem volt akkora jelentősége (s amikor megjelentek a hatékony fogamzásgátlók).

Milyen társadalmakban növekszik a „másokkal” szembeni tolerancia? Ott, ahol a gazdasághoz minden egyes ember hozzájárulása fontos. Azokban a társadalmakban, ahol minden a korlátozott erőforrások elosztásáról szól, bármely ürügy alkalmas  arra, hogy gyűlöletet keltsen – még jó, hogy a vörös hajúakat nem üldözik nálunk.

— A 90-es években sikeres üzletemberekké szerettek volna válni a fiatalok, a kétezres évek elején a Gazpromban vagy a Rosznyeftynél vágytak dolgozni, most viszont sokan állami hivatalnokok szeretnének lenni. Ez is mentális változást jelent? Így volt ez a Szovjetunió idején, ahová úgy igyekszik az ország?

— Amennyire emlékszem, nem volt így. Akkor három kategóriának volt becsülete – a fizikusoknak, a költőknek és az élmunkásoknak. A hivatalnokokhoz való viszony inkább negatív volt – zavaros fejű emberek, bürokraták, hatalomimádók. Ami ma van, az a negyedik variáns.

A mentalitás rendkívül változó dolog. 10 évvel ezelőtt megkérdezték az orosz állampolgárokat arról, hogy hogyan viszonyulnak az USA-hoz. A megkérdezettek 80% -a azt válaszolta, hogy az USA a barátunk. Most a többség őszintén hiszi, hogy az USA az ellenségünk. A mentalitás sokszor egyszerűen a  kitartó propaganda hatására változik.

— Ha az olajár nem nő, nem kockáztatja-e Oroszország, hogy olyan bázisdolgok nélkül marad, mint a olajipari katalizátorok? A saját, szovjet olajvegyészeti berendezéseiket a cégek hatékonyabb nyugatira cserélték. Lehetséges-e, hogy egyszerűen nagyoktánszámú benzin, s más szükséges dolgok nélkül maradunk? 

— Nem gondolom. A mostani olajár teljességgel kielégítő a számunkra. Az ország természetesen kevesebbet importál, ugyanakkor Oroszország  folyó fizetési mérlege  pozitív, s hosszú éveken keresztül így is marad. A fogyasztás egyszerűen erősen leszűkült. Egyszerű a működésünk: olajat adunk el, amivel pénzt keresünk, melyet elosztunk a lakosság között. Amikor csökken az olajár, a lakosságnak kevesebb jut.  Ennek megfelelően kevesebbet fogyaszt. Ily módon a külkereskedelmi forgalom egyensúlya helyreáll.

Ha más lenne a helyzet, s az embereknek  sok, az olajtól független belső bevételi forrásuk lenne, amikor az export erősen esik, a fogyasztók továbbra is devizát vásárolnának, hogy importárut vegyenek, így a rubel sokkal jobban esne. Nálunk azonban igen kevés az olajtól független bevételi forrás. Ezért kissé szegényebben fogunk most élni, azután megint kicsit szegényebben, majd  megint kicsit szegényebben és így tovább […]

Katalizátorokra egyelőre van még pénzünk, de ha majd már nem lesz, akkor újra megtanuljuk az előállításukat. Jelenleg az folyik, hogy a nemzetközi munkamegosztásba való effektív bekapcsolódás helyett rossz minőségű és drága importkiváltó áruval próbáljuk bármi áron ellátni magunkat, úgy, mint a középkori naturális gazdaságban, csak egy országnyi méretben. Több gépkocsit, hűtőszekrényt és vagont fogunk gyártani, saját technológiákat kidolgozva, mint egykor. Nemzetközi kooperáció és sokéves piacképes fejlesztői iskola nélkül  visszajutunk a szovjet állapotokhoz, a „LADÁ”-hoz és  s a perforáció mentén nem tépődő WC papírhoz.

— A 2017-es költségvetésben csökkentek a ráfordítások az egészségügyre, az oktatásra sőt a hadikiadásokra is.  Erről a folyamatról beszélünk?

— Medvegyev nem hazudott, amikor  kijelentette, hogy nincs pénz a költségvetésben. Ahhoz, hogy többet  lehessen költeni, pénzt kellene nyomtatni, Akkor viszont az infláció csökkenteni fogja a pénz értékét.

A kormány meglehetősen jól felkészült, bár nem reformpárti és nem képes megváltoztatni a helyzetet. Azt azonban érti, hogy a kiadásokat  bevételekkel kell fedezni. Amíg vannak tartalékok, addig a kormány azokat fogja lassanként költeni. Amikor a tartalékok elfogynak,  emelni kezdik a belső adósságot,  hitelt vesznek fel  – jó, hogy sok felesleges pénz van a piacon – s azzal fogják a költségvetés hiányát fedezni.

Bármilyen paradox is a helyzet, ebben az értelemben a hatalomnak nem kell a gazdasági növekedés, mivel a jelenlegi stagnáló gazdaság sok szükségtelen rubelt lök a piacra. Az emberek nem akarják befektetni a rubelt, s nem tudják, mihez kezdjenek vele.

Azonnal, ahogy  növekedni kezd valamilyen oknál fogva a gazdaság, például a politikai helyzet éles változása miatt, mert csökkennek a kockázatok, azonnal meglehetősen nagy rubelhiány keletkezik, a belső piaci kamatok megemelkednek, s már nehéz lesz a kormánynak saját célra kölcsönt felvennie.

Ez az egyik oka annak, miért félnek annyira a reformoktól. Ha ösztönözni kezdik a vállalkozói aktivitást, pénzhiány alakul ki, amit valahogyan pótolni kell, ahogyan azt más országok reformfolyamatainál láttuk. Ezért a kormány arra számít, hogy a helyzet  nyugodt és csöndes marad, sok pénz lesz a belső piacon, s a belső eladósodás folyamatosan növelhető lesz. Ezzel a politikával ki lehet húzni legalább 10 évig…

— Vagyis nem fognak lépéseket tenni az innovációs gazdaság irányában, amiről oly sokat beszélt Dmitrij Medvegyev még elnök korában?

— Nem lesznek ilyen lépések sok okból. Én csak az egyiket neveztem meg. A másik az, hogy az orosz hatalmi vertikum a hatalom és az irányítói piramis közötti megállapodásra épül, aminek lényege: „lojalitás az előjogokért cserébe ».

A „vertikum” tagjai jogot kapnak arra, hogy  semmibe vegyék a  vertikumon kívüli, vagy abban alattuk elhelyezkedő emberekre vonatkozó törvényeket és szabályokat, a társadalom érdekeit. Ha ezektől az előjogoktól  megfosztják a vertikumban résztvevőket, egyik percről a másikra elillan a kormányzók, polgármesterek, hivatalnokok és erőszakszervezeti vezetők lojalitása. Ez a hatalom számára rendkívül veszélyes, mivel eltűnik a késztetés a hivatalnokok részéről hogy támogassák a központi hatalmat. És akkor nagyon gyorsan  a klasszikus feudális széttagoltságban találjuk magunkat. Esetleg egy új hatalom jelenik meg, amelyik megerősíti a régi megállapodást.

Azért sem lesznek reformok, mert a lakosság nem igényli azokat. Számára a reformok a vad 90-es éveket jelentik, a köztörvényes bűnözés elburjánzását, a munkanélküliséget, a gazdaság összes mutatójának esését.  A magyarázat – hogy mindez a  Szovjetunió összeomlásának következménye, aminek lényegi oka magában a szocialista rendszerben volt, s a 90-es évek reformjai arra szolgáltak, hogy megmentsék az országot a polgárháborútól, s hogy pontosan azoknak köszönhetően 20 év múlva, 2014–16 –ban Oroszország túlélte az olajsokkot és állta a megpróbáltatásokat – senkit sem érdekel.

Még egy ok – senki sem ért nálunk hozzá, hogyan kell csinálni a reformokat. Ki csinálja? Hozzanak külföldieket? Az oroszok ugyan úgy félnek a külföldiektől, mint Rettegett Iván idejében. Mi megint a saját utunkat járjuk. Honnan vegyünk olyanokat, akiknek megvan a tudásuk és tapasztalatuk hozzá?  Nem hívhatjuk meg Balcerowiczot, mert  azzal fogják vádolni, hogy el akarja adni Oroszországot Amerikának! (Leszek Balcerowicz— lengyel monetarista közgazdász és politikus. A lengyel gazdasági reformok szervezője és fő ideológusa— Anews.com.)

— A kép örömtelen. Mindenki halad előre, csak mi maradunk, ahol voltunk, mint mindig…

—Sajnálatos, de nem apokaliptikus. Olyan országok, mint Argentína, száz éve élnek így. Argentína GDP részaránya a világban 100 éve kétszerese volt a mostaninak. És? Most az orosz GDP részaránya a világon kevesebb mint 2%. Hamarosan 1% lesz. És akkor mi van?

— Ezek szerint nem Oroszország a nevünk, hanem Felső-Volta vagyunk tele rakétákkal?

— Azért ez még messze van. A mi egy főre eső GDP-nk 8 ezer dollár/év. Ahhoz, hogy tényleg szegény ország legyünk, el kellene vesztenünk ennek a felét, amihez  a jelenlegi tempó mellett évtizedek kellenek.

— Ugyanakkor új fegyvereket fejlesztünk, Szíriában próbáljuk ki őket…

— Ez sem teljesen így van. A fegyverkezésre  most kevesebbet költünk, mint Szaúd-Arábia. Nagyon el vagyunk maradva az USA-tól és a NATO-tó egészétől. Kínától. Mindössze másfélszer költünk többet, mint Németország. Ugyanakkor sokkal nagyobb biztonsági problémáink vannak. Németország a NATO része, határainak hossza nem nagy, szövetségesekkel van körülvéve. Oroszország helyzete teljesen más. Bennünket  tengerek, óceánok, hegyek vesznek körül, tálibok délen, NATO nyugaton, Kína keleten.

Ráadásul az új fegyverek – csak propagandisztikus túlzás. Amiről oly szépen beszélnek a TV-ben, a múlt század 80-as éveiben lettek kifejlesztve, s amelyeket most tökéletesíteni próbálunk. Ezekre a tökéletesített modellekre a hadseregnek minimális igénye van – az új repülőkből és tankokból 10 darabokat vesznek, alapjában véve a régi típusokat rendelik. Nem túloznám el ezért a modernizáció tempóját.

— Mégis mi Oroszország történelmi szerepe, ha egyáltalán van ilyen neki?

— Kétlem, hogy a „történelmi szerep” fogalomnak értelme lenne. A modern világ összes országának csakis egy pozitív szerepe lehet– magas és állandóan növekvő életszínvonalat biztosítani polgárainak,  hogy biztonságban és komfortban éljenek, s lehetőség szerint kölcsönösen előnyös együttműködést folytassanak más országokkal.

Szerintem Oroszország elszalasztotta történelmi lehetőségét, hogy az állampolgárai életszínvonalát tekintve az egyik világhatalom legyen. Az a lehetőség reálisan megvolt az 1991-es forradalom után s még a 2000-es évek elején is létezett.

Jelenleg az ország zsákutcában van, s a társadalom gyorsan adaptálódik ehhez, s nem csak hogy egyetért vele, de  blokkol bármilyen ellenvéleményt.

Mi magunkat hajtjuk bele a hazugság csapdájába – egyre népszerűbbé válik a materiális gyarapodás és haladás tagadásának gondolata, melynek oka az állítólagos morális felsőbbrendűségünk a Nyugattal szemben. Csakhogy a gyakorlatban, a bűnözés mutatóit, az abortuszok és a válások, a drogfüggők és az alkoholisták számát, a családi erőszakot és a gyermekkori halandóságot tekintve nagyságrendekkel előzzük meg a Nyugatot, a könyvek példányszámát és a jótékonysági tevékenységet tekintve pedig kardinálisan le vagyunk maradva.

Még 10-15 év, s örökre megszűnik a lehetősége annak, hogy jelenlegi határain belül, társadalmának jelenlegi struktúrájával  Oroszország bekerüljön a „legfelsőbb osztályba”. Lehetséges, hogy „Oroszország” nevű ország sem lesz a jelenlegi helyén a XXI. század végére, hanem valami más.

http://echo.msk.ru/blog/anews/1965320-echo/

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s