108. – 2017. december 3.

Rekordhoz közelít a csődök száma Oroszországban

Новое Время/The New Times

  1. november 12.

A csődbe jutott gazdasági társaságok száma majdnem elérte a 2009-es évben felállított történelmi rekordot. A lakosság jövedelmének csökkenése miatt mind gyakrabban mennek csődbe az építőipari vállalkozások, jelenti az RBK[1], a Makroökonómiai elemzés és prognózis központ kutatásaira hivatkozva.

A csődök száma 2017 harmadik negyedévében a 2016-os év július-szeptemberi időszakához képest 12,4%-al nőtt. Az elemzők véleménye szerint erről a lakosság jövedelemcsökkenése miatti lanyha fogyasztói kereslet, illetve a lassú irányadó alapkamatcsökkenés tehet.

„Eddig nálunk nem volt ilyen hosszú lakossági reáljövedelem csökkenési periódus. Legerősebben a fogyasztói kereslet kielégítésére irányuló teljes üzleti szektor szenvedte meg ezt a válságot, és a trend sajnos továbbra is negatív” – hangsúlyozza a Moszkvai nemzetközi valuta társaság tanácsának elnöke, Kirill Tremaszov (Кирилл Тремасов) a Minekonomrazvityije[2] makroökonómiai előrejelzési főosztályának volt vezetője.

A csődök intenzitása 2017 harmadik negyedévében szinte minden ágazatban növekedett, de leginkább az építőipari vállalkozások jártak pórul. Ebben az ágazatban több mint egy éve minden hónapban meghaladja a történelmi maximumot a csődbe jutott társaságok száma.

https://newtimes.ru/news/detail/127386

 

[1] RBK: „RoszBizneszKonzalting” oroszországi médiaholding, amelybe az azonos nevű TV csatornán kívül több internetes és nyomtatott tömegtájékoztatási eszköz tartozik.

[2] Minekonomrazvitzije: Az Orosz Föderáció Gazdaságfejlesztési Minisztériuma

 

 

Kszenyija Szobcsak: Oroszország több, mint Putyin

Christiane Amanpour  interjúja élő adás a CNN TV csatornán

2017. november 8.

Christiane Amanpour: Vlagyimir Putyin várhatóan újra jelölteti magát az elnöki posztra az elkövetkező márciusi választásokon. Kszenyija Szobcsak /Ксения Собчак/ az az asszony, akiről azt mondták, ő az „oroszországi Paris Hilton” és aki ma ellenzékiként váltani szeretné Putyint ezen a poszton. Modell, televíziós műsorvezető, nagyvilági társasági hölgy. Édesapja valamikor Putyin mentora volt, aki a KGB-ből a politikába emelte. Oroszországban sokan azt feltételezik, hogy Kszenyija a Kreml által jóváhagyott jelölt, akinek feladata életet vinni a választásokba és legitimálni azokat, ezeken minden valószínűség szerint Putyin fog győzni. Milyen a programja? Rajta, kérdezzük erről Kszenyija Szobcsakot – élő adásban Moszkvából. Üdvözlöm Önöket!

Helyénvaló megerősíteni azt, hogy ön – a Kreml által jóváhagyott jelölt, akinek feladata, hogy új arc legyen az elnökválasztáson?

Kszenyija Szobcsak: Ez hazugság. Ami az ön szavait illeti, hogy „sokan” tekintenek engem „spoiler”-nek, – szerintem az ilyenek nincsenek sokan. Vannak, akik nem szeretnék, hogy induljak a választásokon, éppen ők terjesztenek ilyen pletykákat. Ez nem korrekt, hiszen nekem sok támogatóm van.

Szóba hozta Paris Hiltont… Kérem, pontosítsa mire gondolt, mert én nem emlékszem olyan esetre, hogy a rendőrség behatolt volna a házába és elkobozta volna a pénzét, mint az én esetemben megtörtént. Üldözték valaha Paris Hiltont a politikai nézeteiért?

Valójában, amikor Oroszországban a rendőrség beavatkozik a magánéletedbe, ez egyfajta belépő az ellenzéki politizálásba.

Ön hogy gondolja, ad ez önnek morális alapot és bizonyos súlyt ahhoz, hogy ellenzéki politizálással foglalkozzon?

Nem, jogot nekem az ad, hogy már hat éve harcolok a rezsim ellen. Azok között voltam, akik kimentek a tömegdemonstrációkra. Azok között az újságírók között voltam, akik sokat dolgoztak a független orosz televíziózás megvalósításáért és bemutatták a Putyin rendszer realitásait. Több anyagot készítettem a putyini rezsimhez köthető oroszországi korrupciós ügyek szereplőiről és arról, mi történik Oroszországban.

Engedje meg, hogy pontosítsam… Megértem, hogy ön szeretné részletesen kifejteni álláspontját… Az az ember, aki 2011-ben bevitte önt a politikába, Oleg Kasin (Олег Кашин újságíró. a ford. ) azt mondja: „Putyin nem szeret állandóan ugyanazokkal a vándorkomédiásokkal versengeni, ezért a Kreml minden egyes alkalommal keresi az új arcokat. Most éppen Szobcsak lesz az új arc”. Mit gondol ön, van reális esélye konkurálni Putyinnal?

 Mindenek előtt köszönöm a bókot. Új arcok, új generáció – tényleg ez az, ami ma Oroszországnak kell. Azt gondolom, egyesíteni tudom azokat az embereket, akik a rezsim ellen vannak, azokat az embereket, akik Szobcsakra fognak szavazni. Legfőbb elgondolásom – egyesíteni a demokratikus erőket, akikkel ezekben az években dolgoztam, beleértve Navalnijt[3], Javlinszkijt[4] és a többi demokratikus vezetőt. Az én elképzelésem – létrehozni egy hatalmas demokratikus koalíciót, hogy az embereknek legyen lehetőségük elmenni és a Putyin rendszere ellen szavazni. Remélem, az eredmény jelentős lesz, és megváltoztatja a politikai rendszert Oroszországban. Egy dolog, ha ez csak pár százalék lesz, és egészen más dolog, ha emberek milliói szavaznak Putyin ellen ilyen demokratikus ellenzéki úton.

Megemlítette Navalnijt. Ő tömegeket mozgat meg, de láthatóan nem vehet részt a választásokon formális okok miatt. Navalnij azt mondta, hogy „ez a Kreml aljas játéka, melynek célja liberális cirkuszt csinálni és elterelni a figyelmet”. Ez elég komoly kritika az ön irányában. Ön kijelentette, kész visszavonni a jelöltségét, ha Navalnijt engedik indulni. Nem szeretnék önnek támadni, de hogyan kommentálja ezt?

Ezt a kijelentést Navalnij még azelőtt tette, hogy én bejelentettem volna indulásomat Putyin ellen. Most már ismeri az álláspontomat, tudja, hogy visszavonom a jelöltségemet abban az esetben, ha sikerül regisztrálnia. Feltételezem, ez mindenben megváltoztatta az álláspontját. Szükségünk van B tervre. Beszéltem Navalnijjal. Remélem, ő egyetért velem, hogy ha őt nem engedik indulni a választásokon (engedniük kell, én is ezért fogok harcolni)  legyen valamilyen tartalék tervünk, vagy üljünk otthon és  ne menjünk szavazni? Ez lehetetlen. Ez semmit nem demonstrál a Kreml felé, és semmit sem változtat meg.

Emlékezzen, a Pinochet rezsim idején hogyan változtatták meg a választások a helyzetet. Sok ember elment szavazni és ellene voksolt. Így kell tennünk nekünk is.

Nehéz ezzel vitába szállni. Ön nagyon célratörő és nagyon népszerű a fiatalok körében. Az ön apja Putyin mentora volt, akivel Ön nemrég találkozott. Azt beszélik, engedélyt kért tőle az induláshoz. Mit mond erről?

Nem akarok hazugságot kommentálni. Nincs szükségem senkitől engedélyt kérni a választáson való induláshoz. Ez kizárólag az én döntésem.

Sok évet töltöttem az újságírásban. Dokumentumfilmet készítek apámról és Oroszország első demokratikus vezetőiről. Ehhez a filmhez jó néhány politikussal beszélgettem azok közül, akik apámmal dolgoztak, beleértve Putyint is. Ez volt a mi egyetlen találkozásunk. És ezen a találkozón helyénvalónak találtam neki személyesen elmondani, hogy indulni fogok ellene az elnökválasztáson. De nekem ehhez senki engedélye sem szükséges.

Mit mondott? Sok sikert kívánt?

Nem, nem tetszett neki, úgy láttam. Azt mondta, ez az én dolgom, de meg kell érteni, hogy ez hatalmas felelősség. Ez volt a válasza. Azt gondolom, mindig jobb valamit személyesen megbeszélni, ha adódik rá alkalom.

Még valami, nagyon röviden. Mi az álláspontja az Orosz Föderáció és az USA között kialakult szörnyű viszonyról, ami azután alakult ki, hogy Oroszországot megvádolták a nyugati demokratikus választásokba való beavatkozással, továbbá mi az álláspontja Ukrajnát, a Krímet és a szankciókat illetően?

Én már elmondtam ezt, és most is szeretném elmondani az amerikai nézőknek: az Orosz Föderáció felelős a más államokkal szemben kialakult szörnyű viszonyokért. Megsértettük a nemzetközi jogot. A Krím Ukrajnához tartozik, a nemzetközi jognak megfelelően. Ezt nagyon fontos hangsúlyozni.

Még azt szeretném mondani az amerikai nézőknek: vegyék tekintetbe, hogy Putyin – nem Oroszország. Oroszország nagy, és sokan nem támogatják az ő politikáját. Egy dolog, amikor megbüntetnek oligarchákat Putyin környezetéből. Ezek a szankciók helyesek, támogatom őket. Egészen más dolog – amikor például diákok nem kaphatnak amerikai vízumot. És egyáltalán miért az egyszerű orosz emberek kötelesek felelni egy olyan ember cselekedeteiért, akit ők nem támogatnak, és aki nem engedi meg tisztességes választások rendezését? Ez nagyon fontos.

https://sobchakprotivvseh.ru/blog/26

 

 

[3] Alexej Navalnij/Алексей Навальный/ ellenzéki politikus, akit az orosz hatalom minden módon (hamis vádak, fizikai kényszer, stb.) igyekszik ellehetetleníteni, mert politikájának alapja a vezető elit korrupciójának nyílt leleplezése.

[4] Grigorij Javlinszkij /Григрий Явлинский/ a rendszerváltó politikai elit ismert tagja, aki azonban sohasem tudott a hatalom közelébe kerülni, s erre várhatóan ma is kevés a remény.

 

Kreml: elfelejteni a Nord-Osztot

A Dozsgy (Дождь) televíziós csatorna riportjából

Ilja Sepelin (Илья Шепелин)

Október 26-án a „Nord-Oszt” megostromlásának 15. évfordulóján a Dubrovka színház-központ előtti téren összegyűltek a volt túszok és a halálos áldozatok hozzátartozói. A hivatalos lista 130 halálos áldozatot számlált, pontosan ennyi fehér léggömböt engedtek fel az égbe a színház felett. Más adatok szerint 174 ember halt meg akkor. 119-en az ostrom után, a kórházba szállítást követően haltak meg. A túlélők és az elhunytak rokonai 15 éve pereskednek az állammal, hogy megtudhassák a roham során bevetett gáz összetételét. Ráadásul mind a mai napig nem nevezték meg az oly sok életet követelő ostromért felelősséget viselőket.

Ilja Sepelin: Azokról, akiknek 15 éve minden csak elkezdődött, de sehogy sem fejeződik be. Moszkva életének legszörnyűbb terrortámadása ma nem hogy az út szélére került, hanem még azon is túlra. A „Nord-Oszt” musical 916 túszul ejtett nézőjéről beszélni nem kívánatos. A tragédia 15. évfordulójára a hatalom képviselői közül senki sem jött el.

 Dmitrij Milovidov egyike azoknak, akik miatt a hatalom képviselőinek kellemetlen évente egyszer eljönni a színház-központhoz, a túlélők és az áldozatok hozzátartozóinak szemébe nézni. Az előadáson ott volt minkét lánya. A 12 évest a terroristák elengedték. Az idősebb Nyinát elég felnőttnek tekintették ahhoz, hogy ott maradjon meghalni. Azok között találtak rá, akik megfulladtak: „A kerületi rendelő intézetekből eltűntek azok kartonok, amelyeken a diagnózist meghamisító orvosok igyekeztek valamilyen krónikus betegséget kitalálni, amit a halál okaként tüntethettek fel” –  nyilatkozta a férfi.

 Az egyik lányát akkor elvesztette, de lett egy ügye, amelyik végig kíséri az egész életét. Küzd annak a kimondásáért hogy az a „ragyogó” terrorista-ellenes akció miért nem tartalmazott a túszok megmentésére vonatkozó tervet.

Marat Abdrahimov volt az első, aki a sajtónak megszólalt – már pár órával a roham után. Marat játszotta az egyik pilótát a „Nord-Oszt” darabban. A színen épp az ő táncjelenetük ment, amikor a terembe rontottak a túszejtők. A nézők először azt hitték, ez is az előadás része – dramaturgiai ötlet, és fogalmuk sem volt arról, hogy az elkövetkező három napot hogyan fogják tölteni  a legrosszabbra várva.

Én egy tartályon ültem, egy kelléken. Ők vonszolni kezdték a színpadon ezt a tartályt. Erősen felháborodtam, és kiabálni kezdtem, hogy hagyják békén a kelléket. Azt mondtam, ők elmennek, nekem meg még dolgoznom kell. Azt válaszolták: „minő magabiztosság” – mondja a színész.

Az eltelt 15 év alatt Abdrahimov megőszült, de továbbra is játszik, fellép. Két év alatt feldolgozva a szörnyű félelmet, mégiscsak elérte a legbecsesebbet – fia született és szerepet kapott a „Macskák”-ban. De a terrorcselekmény napjait nincs ereje elfeledni: „Sehol egy újraélesztő rohamkocsi, se egy mentőautó. Csak autóbuszok voltak, amikbe berámolták az embereket félrebillent hátracsuklott fejjel, amitől megfulladtak… Ez is meghalt, az is meghalt, a színpad tele fiatalokkal – a mi srácaink, akik nem ébredtek fel. A mi zenész srácaink, a jegyszedőink. Bocsásson meg, az ördögbe”.

Már nem áll szóba a szövetségi média csatornákkal, mert azok egy szót sem ejtenek arról, hogy ha csak egy kicsit szervezettebb lett volna az evakuálás, a mentőakció kevesebb áldozatot követelt volna. Hiszen orvosok hiányában a gázzal mérgezett nézőket az alfa kommandó harcosainak kellett a szabályzatukat megszegve kihordani: „Minél messzebb vagyunk az eseményektől, annál átfogóbb a cenzúra, s csak egészen banális kérdések maradtak… De hát minek az államnak emlékezni erre? Ez a politikájuk összeomlása volt, ami hatalmas árnyékot vet kormányzásukra”.

Annak ellenére, hogy Marat lelt magában erőt, hogy a továbbra is fellépjen, szokásává vált azóta, hogy magával hord egy táskát, amelyben benne van minden szükséges holmi, hogy csak felkapja és fusson – ahogy ez nem sikerült a Dubrovka Művelődési Központban: „Azóta én bármely épületben is vagyok, ellenőrzöm, kinyílnak-e az ablakok vagy nem. Minden eshetőségre számítva”.

Október 26-án, a gyülekezés helyszínén az utóbbi évekhez képest szokatlanul sok az újságíró. Ez nem a 15. évfordulónak köszönhető, hanem csak annak, hogy mindenki a választási kampányát kezdő Xenia Szobcsak felbukkanását várja.

Szobcsak megjelenéséről az újságírók nem tőle értesültek, hanem a sajtószolgálatától. Ki tudja, lehetséges, hogy a szövetségi csatornáknak az ő megjelenése kapcsán eszükbe jutott a gyász, amire jó ideje nem figyeltek oda. Tíz évvel ezelőtt, hogy az áldozatok minél kisebb zajt csináljanak, különleges intézkedéseket foganatosítottak: „Megpróbáltak bennünket megvásárolni a hatalmon lévők, megnevezhetjük a konkrét személyt – Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint – a „Malagyozsnoje jegyinsztvo” („Ifjúsági egyesülés”) szervezeten keresztül – mondta a „Nord-Oszt” koordinációs tanács tagja, Dmitrij Milovidov.

Nem hallgatott el azonban sem Milovidov sem a többi hozzátartozó. 2017-re aztán kiderült, hogy a hatalom számára a probléma megoldásának leghatásosabb módja – ha figyelmen kívül hagyja.

 

https://tvrain.ru/teleshow/reportazh/nas_pytalis_podkupit_vlasti_konkretno_nazovem-448689/

 

Az öreg Kabajev[1]és Mobutu Sese-Seko

a https://putinism.wordpress.com/ blog 2017. 09.09-i bejegyzésének fordítása

Mob46.PNG

Sokan teszik fel maguknak a kérdést, a Putyinizmus oroszországi gyökereiről. Honnan ered ez az enyhén szólva is specifikus ideológia és államirányítási módszer? Van, aki a Szovjetunióban keresi a gyökereket, a szovjet KGB-ben, másvalaki a bűnözői világban, a maffia környékén. De figyeljék csak, barátaim: csupán két évvel azelőtt, hogy Putyin hatalomra került az Orosz Föderációban, Afrikában megdöntötték azt a diktátort, aki Vologykánknak kétségtelen ideológiai előfutára volt. Míg nálunk Putyinizmus van, ott Mobutizmus volt.

  1. Kleptokrácia

A kleptokrácia (tolvajok hatalma) fogalmát 1819-ben alkották meg. A szerző Leigh Hunt[2] angol költő és irodalomkritikus volt. Ő írt egy cikket „tolvajok, egykoriak és modernek” címmel, amiben bemutatta mindenféle csirkefogók és tolvajok ábrázolt típusait az európai irodalomban. A szöveg színesítése érdekében szúrta be ezt a szót. A cikkben szó sem volt politikáról, korrupcióról. Egyszerű irodalmi kritika volt.

A Hunt által kitalált ártatlan kifejezést elfelejtették, csupán 150 év múlva merült fel újra, amikor a volt afrikai gyarmatok egymás után nyerték el függetlenségüket. Az egyik nagy és természeti kincsekben gazdag országban, amelyet Zaire-nak neveznek (ez tulajdonképpen a Kongói Demokratikus Köztársaság), a hatvanas években jutott hatalomra jó harminc évre egy diktatórikus rezsim, bizonyos Joseph Mobutu vezetésével.

Pontosabban Joseph-Désiré Mobutu volt a neve, amikor hatalomra került. A továbbiakban elrendelte, hogy nevezzék Mobutu Sese Seko Nkuku Ngbendu wa Za Banga néven. Ez körülbelül azt jelenti, hogy: „Mobutu nagy harcos, aki győzelemről győzelemre menetel és tüzet hagy maga után”.

Mob1.PNG

Az igazság ezzel szemben az, hogy „Mobutu nagy harcos” off-shore-ról off-shore-ra menetelt, lerabolva mindent, amerre elhaladt. Zaire valamikor Belgium gyarmata volt. A belgák aranyat, gyémántot, uránt, fát, színes fémeket vittek ki a gyarmatról. A belgák elmentek, az uralmat Mobutu vette át. A „hazaiak” uralma alatt az ország kirablása messze felülmúlta a gyarmati időkben tapasztaltat. Mobutu lepipálta a belgákat.

Akkoriban, hogy a Zaire természeti kincseit elrabló rendszert valahogyan leirják, a nyugati sajtóban felidézték a „kleptokrácia” fogalmát. Ebben az esetben, mint az államforma megnevezését.

A képen Mobutu Sese Seko Nkuku Ngbendu wa Za Banga marsall. 1965 és 1997 között irányította Zaire-t, ellopott legalább 5 milliárd dollárt, ami akkoriban az ország kétévi GDP-jének felelt meg.

Mob2.PNG

Eközben Zaire, az ő országa, uralkodása minden évében a világ legszegényebbjei közé tatozott az ENSZ statisztikái szerint. És ott is maradt mind a mai napig. Nyomornegyedek és pokoli szegénység országa. Nyersanyaghegyek, amelyek külföldre vándorolnak, megrakott hajók a kikötőkben minden nap, – mindez elmegy az emberek mellett.

Mob3.PNG

Mob4

A harmadik világra jellemző képek. Mégis, a maga idejében a pasas sikeres volt. A fényképen 1989-ben látjuk Mobutut, kormányzása 24-ik évében.

Mob5.PNG

Mint ezekben az országokban elfogadott, a pénzét nyugaton tartotta, elsősorban Svájcban. Liechtensteint is kedvelte. Az akkori törvények lehetővé tették a pénzeszközök elhelyezésének (nem névre szóló bankszámlák, anonim befektetések) szinte teljes titkosságát. Mobutu ugyancsak nagyra értékelte az elit ingatlanokat. Zaire-on belül 11 kastély-rezidenciával rendelkezett, és még vagy három tucat villája és háza volt szerte a világban.

Ez például a villája Savigny-ben Lausanne mellett (svájci riviéra).

Mob6

Várkastély Brüsszel közelében (Rhode-Saint-Genèse Waterloo mellett)

Mob7.PNG

 

Hétemeletes magánszálloda Párizs belvárosában a Foch sugárúton. Havonta többször utazott ide, családostól vásárolgatni (- az utazások céljára szuperszonikus „Concorde”-ot bérelt).

Mob8.PNG

No és persze a valódi igazgyöngy – a „Villa del Mare” az Azúrparton. Ez Monaco közelében Roquebrune-Cap-Martin városkában van. Pontos címe: Roquebrune-Cap-Martin, avenue Impératrice Eugénie №1.Ez a világ egyik legdrágább villája. A ház maga 1600 m², és még 800 m vendégház, három medence, hozzá 3 hektáros kert. Minden a legmagasabb színvonalon van kialakítva. Saját helikopter leszállóhellyel rendelkezik, hogy a gazda a legkisebb feltűnés mellett érkezhessen és távozhasson.

Mob9.PNG

Amikor Mobutut 1997-ben megdöntötték, a villát az új hatalom kérésére zár alá vették. A zárlatot később törölték, és a villát Luzskov[3] harcostársa Savva Csigirinszkij (Шавва Чигиринский) 230 millió euróért vette meg és nevezte át „Villa Marija-Irina”-ra. Aztán 2010-ben tartozás fejében „elzabrálták” tőle a „Gazpromnyefty”-es legények. Természetesen nem azért, hogy olajbányászok üdülhessenek itt szakszervezeti beutalóval. A villát anonim off-shore cégeknek játszották át, és 2012 óta Kabajeva[4] asszony pihenését szolgálja.

Mobutu egykori villája az Aranyparton. Az afrikai korrupció szimbóluma.

Mob10

Mob12.PNGMob11.PNG

S persze nem csak az afrikaié. Világ kleptokráciái egyesüljetek! Hát igen…

Mob13.PNG

 

  1. Mobutizmus

Nem szabad azt gondolnunk, hogy Mobutu valamiféle primitív tolvaj volt, aki mindent vitt, amit látott. Ó nem, ő egy tündöklő és nagyon sikeres demagóg volt, az afrikai nacionalizmus mesteri kihasználója. Zaire lakosságának 80%-a a bantu törzshöz tartozik, ezek több mint fele nem tud írni-olvasni. Számukra lett kidolgozva egy speciális ideológia – a mobutizmus -,, ami harminc éven keresztül szolgált füstfüggönyként a kleptokrácia elfedésére.

Mob14.PNG

Mobutu a nap 24 órájában nem tűnt el a TV képernyőjéről, az ő általa irányított Zaire nagyszerűségéről, a „hatalom afrikanizálásáról” papolt, arról, hogy korábban (a szörnyű gyarmati időkben) a fehéreké volt a hatalom, most pedig az „egész népé”. Másik kedvelt témája az „afrikai identitás”, vagyis a bantu szellemiség. Ez volt Mobutu vesszőparipája.

„A nyugati országok gyarmata voltunk. Mégse váltunk nyugati emberekké. Bantuk vagyunk – és bantuk is maradunk. Megvannak a saját szokásaink… Például nálunk a vezér tisztelete szent dolog! A vezérrel nem lehet viccelni. Ha a vezér döntött, akkor döntött! És annak úgy is kell lenni” (részlet egy interjúból, amit Mobutu a nyugati sajtónak adott).

Mob15.PNG

A kleptokrácia önmagában szégyenteljes államforma – nem válik dicsőségére a népnek, amelyik ilyen rendszerben él. Ezért a nacionalizmus (a hivatalos kereteken túl) – veszélyes a hasonló rezsimekre. Mobutunak viszont sikerült a nacionalizmust saját hatalma szolgálatába állítania. Ez meglehetősen sokáig működött is.

Kinshasa, Zaire fővárosa 1975-ben, Mobutu uralkodásának tetőfokán – jellemző plakát az utcán: „Büszke vagyok rá, hogy fekete vagyok, hogy zairei vagyok, mert én a nemzeti forradalmi mozgalom aktivistája vagyok” (a nemzeti forradalmi mozgalom Mobutu pártja, a helyi „Egységes Oroszország”)

Mob16.PNG

Ezt a trükköt a harmadik világ számos diktatúrája alkalmazza. Az országot privatizálja valamilyen mobutu-féle és klánja, a nemzet pedig nem dönt semmiről, viszonzásul pedig azt ajánlják neki, büszkélkedjen azzal, hogy „Én Fekete vagyok” „Én Üzbég vagyok” „Én Indián vagyok Hondurasból” stb. És lépjen be az „Egységes Zaire” pártba, ahol megtanítják szeretni a Hazát.

Mellesleg nem Mobutu pártja volt hatalmának a legfőbb eszköze. A valódi teljhatalmú szervezet az úgynevezett NDC („Nemzeti Dokumentációs Központ”) nevű titkosrendőrség volt. Tagjait Mobutu főleg saját törzsének a Ngbandi-törzsnek az embereiből választotta. Eleinte ez a törzs az Egyenlítői tartományban élt az ország mélyén. Mobutu áttelepítette őket óriási számban a fővárosba, és ahová csak tudta, minden pozícióba őket helyezte.

A Ngbandi-csekisták rokonai és az Egyenlítői tartományból származó cimboráik váltak az uralkodó klán tagjaivá. „Isten küldött nekünk hatalmas prófétát, a mi drága Mobutu vezérünket. Ő a mi Messiásunk…” (mondta Léon Engulu Baangampongo, Zaire belügyminisztere, ifjúkori barát az Egyenlítői tartományból).

A közös tolvajlás során összekovácsolódott klán hegyként tornyosult a „messiás” mögött. A saját hatalmi struktúráját így írta le Mobutu: „Ha nekem egymillió dollárra van szükségem, hívom a miniszterelnökömet és elmondom neki. A miniszterelnök hívja a pénzügyminisztert, és azt mondja neki, hogy szüksége van kétmillió dollárra. A pénzügyminiszter hívja a tartományok kormányzóit, és azt mondja nekik: szükségem van három millió dollárra. És így tovább. Végeredményül én megkapom az egymillió dolláromat, – és a többiek is elégedettek.”

Mob17.PNG

Zaire volt tájékoztatási minisztere Dominique Sakombi Inongo – már főnökének menesztése után – interjút adott belga dokumentumfilmeseknek Mobuturól. A volt miniszter különösebb szégyenkezés nélkül beszélt arról, hogyan loptak ők a kormányban együtt, hogyan szabályozta Mobutu a folyamatokat, hogy a nagyobbik rész a hozzá közelállókhoz kerüljön, legfőképp a családhoz, és a különösen megbízható emberekhez. És persze a többieknek is csurranjon-cseppenjen.

Érdekes ugyanakkor, hogy Mobutu mégiscsak tartott a jövője alakulásától. A távoli Európában 1989 decemberében, Romániában a nép megdöntötte Ceausescu diktátor hatalmát, akit aztán a feleségével együtt egyből agyon is lőttek.

„Amikor Ceausescut feleségével Elenával együtt agyonlőtték, én leadtam ezeket a képeket (a zairei televízióban). Istenem! Mobutu telefonált nekem, magán kívül volt. A lehető legdurvább módon támadt nekem. Gondolom, Ceausescu kivégzése mélyen megérintette, hiszen ő ugyanúgy bánt Zaire népével, ahogyan Ceausescu a sajátjával”. (Inongo miniszter visszaemlékezéséből).

Mob18.PNG

Félelem ide, félelem oda, – Mobutu már nem volt képes megállni. A hetvenes évek végére az általa – és az Egyenlítői tartománybeli testvériség által – ellopott pénz olyan méreteket öltött, hogy a „marsall” kezdett begolyózni. Mobutu nagyon szegény családból származott. A szülei belga gyarmatosoknál szolgáltak, apja szakács volt, az anyja szobalány. Amint megkaparintotta a hatalmas országot, a szakács és szobalány gyermeke szétesett. Palotákból és villákból sosem volt elég, ráadásul kitalálta uralkodása leggrandiózusabb tervét – Gbadolite–ot.

Gbadolite – ez a szülőfaluja az ország északi határa közelében, az erdő mélyén. Itt építette fel a márvány burkolatú palotaegyüttest, „Versailles a dzsungelben” néven. Tizenöt ezer négyzetméter luxus, szökőkutak, XIV. Lajos stílusú bútorok. Csak a kiszolgáló személyzet több volt, mint ezer fő. A palotához 700 hektáros park tartozott. Mellette kialakítottak egy nemzetközi repülőteret, ami képes volt a Concorde fogadására is. Ötcsillagos szállodákat építtetett a vendégeinek. Az Ubangi folyón vízi erőművet létesíttetett (korábban ezen a környéken nem volt villamos hálózat). Maga Gbadolite falu, a dzsungelben a semmiből létrejött várossá alakult át.

Mobutu saját Versailles-a 1987-re készült el, és 400 millió dollárba került. Mai áron ez egy milliárd dollár lenne.

Mob19.PNG

Mob20.PNG

Mobutu sokáig élt itt hatalmas kísérettel. Valódi királyi udvarként működött, mindennapos fogadásokkal és lakomákkal. Csak francia pezsgőt 10.000 üveggel hoztak ide évente. A fővárosban ettől kezdve ritkán látták, még a külföldi követek és államfők is ide utaztak hozzá látogatóba.

Tíz év múlva, 1997-ben aztán mindennek vége lett. A rezsim megbukott, Mobutu külföldre szökött. A palota azóta elhagyatottan áll, jelenleg a pusztulás végső szakaszában van. Akárcsak az egész város. A Zaire számára (és nemcsak az övére) gigantikusnak számító összeget, a diktátor szeszélyére kihajították az ablakon, ellopták az országtól.

Mob21.PNG

2010-ben aztán Gbadolite-nak lett egy testvérvárosa Oroszországban: Praszkovejevka falucska Gelendzsik mellett (a Fekete tenger partján). Ott, a természetvédelmi terület közepén, az erdőben 68 hektáron kinőtt a földből egy 1 milliárd dolláros megapalota.

Mob22.PNG

Az építkezést Szergej Kolesznyikov, a Putyin legbelsőbb köreihez tartozó vállalkozó irányította, aki 2010-ben nyugatra szökött. Ott elmesélte, miféle pénzekből épült Putyin Gbalolite-ja. Kiderült, hogy az egészségügyre szánt költségvetési pénzek „eltérítéséből”. Kórházak helyett a vezér palotája épült.

A palotához vezető valamennyi utat a Szövetségi Védelmi Szolgálat (orosz nyelvű rövidítése FSzO. a ford.) őrzi. A gazda évente néhány alkalommal utazik ide, rendszerint helikopterrel, néha a jachtjával. A jacht neve „Olimpia”. Egész évben Szocsiban állomásozik az orosz államfő „Bocsarov rucsej” nevű nyári rezidenciája közelében.

Mob23

 

A jacht ugyanakkor érdekes lobogó alatt hajózik. A Kajmán szigetek zászlóját láthatjuk lengeni a tat fölött.

Mob24.PNG

 

Dmitrij Szkarga (a „Szovkomflot” volt igazgatója) állítása szerint az „Olimpia” jachtot Abramovics[5] ajándékozta Putyinnak 2002-ben, kenőpénzként. Maga Dmitrij Szkarga vezette a hajót egy európai hajógyárból Szocsiba. A játékszer ára 50 millió dollár. A jacht egy a Kajmán szigeteken müködő off-shore cégnél van bejegyezve. A szigetcsoport Honduras közelében található.

2011 augusztus 6-a. Az „Olimpia” jacht Putyin Praszkovejevka béli magán palotája mellett. Putyin Medvegyevvel és vendégekkel érkezett ide pihenni. Az utasokat nagy sebességű motorcsónak juttatja a partra (később építenek oda kikötő mólót is, hogy a jachtról egyenesen a partra lehessen jutni). A jachtot két őrhajó és az FSzO néhány hajója kíséri. A látogatás napján hajózási zárlat volt az adott partszakaszon még a halászcsónakokra is. Nehogy megzavarják az új „cárokat”.

Mob25.PNG

Mindez igen szórakoztató persze. Oroszország elnökének Putyinnak megvesztegetésként kapott magántulajdonú jachtja áll Szocsi kikötőjében. Ezen utazik az elsíbolt pénzen építtetett palotájába. Mindezt a Kajmán szigetek büszke lobogója alatt, hiszen ott neki is vannak off-shore érdekeltségei. Ez az, barátaim, amit kleptokráciának hívnak. Afrika közelebb van, mint gondolnánk.

  1. Bantu lelki kapcsok

Mint Putyin, Mobutu is uralkodása évei alatt rendszeresen tartott „választásokat” teljhatalma formális meghosszabbitása érdekében. „A mi afrikai tradícióink szerint vezető csak egy lehet. Látott valaha valaki falut két vezérrel?” – kérdezte Mobutu alattvalóitól. Azok semmi ehhez hasonlót nem láttak, ezért újraválasztották őt a soron következő ciklusra.

Igaz, ami a technológiát illeti, Mobutu még meredekebb dolgokat is csinált. Választások csak hét évente voltak, egyetlen jelölttel, szavazó cédula pedig kettő. Egy zöld és egy piros. A zöld „a békéért és egységért”, a piros „a változásért és felfordulásért”.

Mob26.PNG

Ki kellett választani a megfelelő színű szavazó lapot és mindenki szeme láttára kellett az urnába dobni. Nincsenek semmiféle állandó lakóhelytől távoli szavazást biztosító talonok, láncszavazások, machinációk az Állami Automatizált választási Rendszer jegyzőkönyveivel. Minden nagyon egyszerű. Végeredményül Mobutu stabilan 100%-közeli szavazatot kapott. Az 1970-es választáson például 157-en (igen, százötvenheten) szavaztak ellene.

Mob27.PNG

„Nálunk nincs ellenzék. Nem is tudom, hogyan magyarázzam meg önöknek… Nekünk nincs szükségünk ellenzékre. Mi bantuk vagyunk!” (Mobutu nyugati tudósitóknak adott interjújából).

Mob28.PNG

Mob29.PNG

Ellenzék természetesen volt. Különböző zászlók alatt, különféle személyiségek, de volt.  Velük Mobutu Bantusztánjában nem teketóriáztak. Az ellenzék egyik ismert vezető alakja Pierre Mulele valahogy bekerült Mobutu csontdaráló börtönébe. Kinyomták a szemét, levágták a nemi szervét, aztán fokozatosan kezeit és lábait. Meg is halt szépen. „A mi egységes Zairei rendszerünk a demokrácia legmagasabb formája” (Mobutu nyilatkozatából).

A Mobutizmus „afrikai identitás” propagandája, ellenfeleik nemi szerveinek levágása eredményesen egészült ki a Mobutu által rendszeresen előadott primitív önreklám akciókkal. Nem, ő nem repült darvakkal[6], nem küzdött két órát egy csukával[7], de valami hasonló mégiscsak volt.

Kinshasa, Zaire fővárosa, 1974. Sportfesztivál a népnek. Mobutu fizetett azért, hogy az „évszázad küzdelmét” a nehézsúlyú profi boksz világbajnoki címéért folytatott mérkőzést Zaire-ban rendezzék meg. A világ profi ökölvívásának két legendája (mindkettő afro-amerikai) és Mobutu mint harmadik mellettük.

Mob30.PNG

A plakátok felirata:

1/ Kinshasa, Zaire 1974. október 30. George Foreman – Muhammad Ali
az évszázad küzdelme – Mobutu Sese Seko Elnök úr ajándéka a Zairei népnek.

2/ Ali és Foreman bíznak Mobutuban. Ti olyanok vagytok, mint ők, bízzatok Mobutuban.

Mobutu megmutatja Muhammad Alinak sasokkal díszített faragott botját:

Mob31.PNG

Ez a bot fontos attribútum, Mobutu mindenhová ezzel ment.

Mob32.PNG

Ilyen Mwata Yamvo-féle bottal jártak a Lunda királyság uralkodói, a Kongó folyó medencéjében a XVI-XIX. században. Ez a hatalom szimbóluma. A Kongó-medence államainak másik hatalmi szimbóluma a leopárdbőr (lásd Mobutu „pilóta” sapkáját). Ezekkel az attribútumokkal Mobutu meg akarta mutatni, hogy ő nem csak egy ki tudja honnan szalajtott diktátor. Ő császár, Mwata Yamvo, a sasokkal.

Mob33.PNG

A bantuk között népszerű az okkultizmus, tömegesen hisznek a varázslatban, a szellemekben és a varázslókban. Mobutu botjáról elterjedt, hogy varázsereje van, s hogy tíz ember sem tudja felemelni, a vezér mégis könnyedén viszi, hiszen mágikus ereje van. Az elmaradottság sikeresen szolgálta a rezsimet.

Mobutu maga is hitt a mágiában. Guineából és Szenegálból összeszedett két erős varázsló brigádot, melynek tagjai Afrika szerte ismertek voltak. Ezek belpolitikai tanácsokkal látták el őt, segítettek kialakítani a kultuszát a babonás afrikaiak között. Mobutu sohasem spórolt a varázslókon, nagyvonalúan megfizette őket a költségvetésből.

Mob34.PNG

Még egy hatékony módszere volt a nép rajongásának megszerzésére: a helyi háborúk. E téren Mobutu szintén tudta, „hogyan adja el magát”.

Mob35.PNG

1983. Mobutu (feltartott bottal) és barátja – Csád diktátora Hissène Habré (fehérben). Ez az esemény a Csád-Líbia háború idején történt. Ez egy helyi konfliktus volt, amibe Mobutu beavatkozott Habré oldalán. Kemény vezető bottal, merész fickókkal körbevéve.

Jut eszembe, Habré most életfogytiglan tartó büntetését tölti, amit a hatalomban eltöltött évei alatt történt 40.000 gyilkosságért kapott. Kadhafi, akivel harcolt, szintén megbukott, vele lincselők végeztek. Mobutut, aki Habré oldalán harcolt, ugyancsak megdöntötték, és száműzetésben halt meg. A diktátorok élete tele van meglepetésekkel.

  1. A rendszer bukása

Az 1980-as évek végére a nagylegény varázsló-császár Mobutu dolgai kezdtek egyre rosszabbul menni. Országát szétlopva és szörnyű beruházási körülményeket kialakítva, Mobutu komoly gazdasági válságot idézett elő. Az ország teljes GDP-jének 20%-a ment magának a diktátornak és „udvartartásának” finanszírozására. Amíg Mobutu fürdött a gazdagságban, addig alant nyomor és tönkrement gazdasági élet volt tapasztalható.

A határok mentén ugyancsak komoly problémák halmozódtak fel. Mobutu szeretett beleavatkozni mások dolgaiba, részt venni szomszédainak különféle viszályaiban. Egy idő után ez rosszul sült el. 1996-ban Zaire távoli, keleti határvidékén Mobutu ellenes felkelés lángolt fel. Kabila állt az élére, az ellenzék régi vezetője, aki 30 éven át nem ismerte el Mobutut, és harcolt ellene (emigrációból).

Amint a felkelők elfoglaltak egy kicsiny földdarabot, haladéktalanul katonai segítséget kaptak egy sor szomszédos országtól, akikkel Mobutunak konfliktusa volt (Ruanda, Uganda, stb.). A felkelők offenzívát indítottak. A hadsereg, amelyben Mobutu erősen bízott, cserbenhagyta. Katonái nem égtek a vágytól, hogy meghaljanak a diktátorért. A lakosság a felkelőket felszabadítóként fogadta.

Féléves polgárháborút követően Mobutu katonái megfutamodtak, a felkelők győztesen vonultak be a fővárosba. Mobutu híveit az utcán lincselték meg. El lehetett csodálkozni azon, hogy hová tűnt a 99-100%-os támogatottság, ami 30 éven át megvolt.

Kinshasa, Zaire fővárosa 1997 májusában. A felkelt nép a város utcáin. A diktátor portréit tűzbe vetik.

Mob36.PNG

Mob37.PNG

Szintén Kinshasa az 1997-es forradalom pillanatában. A földön Mobutu foglyul ejtett hívei kivégzésük előtt. A fegyveresek – Mobutu ellenes felkelők.

Mob38.PNG

Mellesleg ezeknek a fiúknak a fegyvert konkrétan Viktor But[8] adta el, gyémántért cserébe. Persze, Mobutuval is üzletelt. Pénz beszél. Konkrétan Buthoz fordult a diktátor, a végső pillanatban, amikor sürgősen szüksége lett egy bérelt repülőgépre, hogy megszökhessen az országból. A But mögött álló GRU[9]–s maffia a konfliktusban részt vevő mindkét félen szépen keresett.

Viktor But és az ő filmbeli megszemélyesítője N. Cage („Lord of War”- magyarul „Fegyvernepper” 2005). Jó film, de az igazi Buthoz, a Cage által a megölt afrikaiakkal szemben képviselt magas erkölcsi hozzáállásnak nincs köze.

Mob39.PNG

Mob40.PNG

Repülőgépet végül sikerült biztosítani Mobutu részére, annak ellenére, hogy lőttek utána, fel tudott szállni, és elrepült Togóba – egy kis afrikai országba, ahol Mobutu egy barátja volt a diktátor. Mobutu politikai menedékjogot kért Franciaországtól, de elutasították. Togóból átjutott Marokkóba, ahol hamarosan meghalt.

Az egész Mobutu-féle elit, beleértve a diktátor családját is, menekült, amerre látott, külföldön már jó előre be voltak biztosítva a javak a nehéz napokra. A sok éven át általuk irányított ország ott maradt kifosztva.

  1. Epilógus

A mobutizmus és putyinizmus hasonlóságairól hosszasan beszélhetnénk. Rengeteg a párhuzam. A Putyin féle köztörvényes-csekista rendszer mostanra összeállt és beérett. És ők természetesen sehová se szándékoznak menni a húsosfazék mellől. Úgy lesznek, mint Mobutu Zaire-ban. Kitartanak a legvégsőkig. Egészen addig, amíg a kifutópályán nem lőnek a távolodó repülőgépük után. Ha lesz hová repülniük.

Ehhez a rendszerhez nem találunk hasonlót Oroszország eddigi történelmében. Ez nem a Szovjetunió és nem a Romanovok birodalma. Ez egy új képződmény. Bizonyos dolgokban karikaturisztikus, bizonyos dolgokban kegyetlen és veszélyes, mint minden harmadik világbeli diktatúra. A legfőbb politikai konfliktus Oroszországban nagyon egyszerű. Ez küzdelem egyfelől azok között, akik bantusztánban akarnak élni,

Mob45.PNG

másfelől azok között, akik NEM akarnak bantusztánban élni. Képfelirat: Cseljabinszkban a tömeg elérte a főteret és a helyi törvényhozás épületét. Megkettőzött erővel kiabálják: „Le a korrupcióval, Putyin tolvaj!”

Mob41.PNG

 

Nem akarnak olyan kórházban gyógyulni, mint a kongóiak./Képfelirat: Tambov 2006 december. Tambovi Járványügyi Klinika/

Mob42.PNG

Nem akarnak olyan utakon közlekedni, mint a kongóiak

Mob43.PNG

Képfelirat: Csebokszari-Kazany országút 2017 julius.

 

És hallgatni a Kreml-béli Mobutu kalandjairól szóló propagandát. Mennyi csukát, amforát emelt ki a vízből a vezér, és kit emelt fel a megalázottak (a Nyugat által a gorbacsovi-jelcini érában. a ford.) közül (nyilván a saját milliárdos barátait).

Mob44

A grafikon felirata: Eredményeink. Átlagfizetés alakulása Oroszországban és Kínában 2007 és 2016 között USA dollárban kifejezve.

 

https://putinism.wordpress.com/2017/09/09/mobutu/

 

[1]                      a népnyelv Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint nevezi – állítólagos élettársa után „Öreg Kabajev”-nek

[2]                      James Henry Leigh Hunt: London 1784-1859 kritikus, költő és esszéíró, Keats és Shelley barátja. Az esszé: „Thieves, ancient and modern” megjelent az „Indicator”-ban.

[3]                      Moszkva volt polgármestere

[4]                      Alina Maratova Kabajeva /Али́на Мара́товна Каба́ева/ (1983-) orosz sportoló (olimpiai bajnok művészi tornász), parlamenti képviselő. Rossz nyelvek szerint Putyin elnök élettársa

[5]                      híres orosz oligarcha, a londoni Chelsea futballklub tulajdonosa

[6]                      Putyin elnök az egyik reklámvideón darvakkal repült együtt hátimotoros siklóernyővel

[7]                      Egy horgászós félmeztelenkedő Putyin reklámfilmből

[8] Viktor Anatoljevics But (Dusanbe, 1967 – ) volt orosz ügynök, fegyverkereskedő, a „halál kalmára” 2013- óta 25 éves büntetéssel amerikai börtönben ül.

[9]                      Felderítő Főcsoportfőnökség (GRU): az orosz katonai hírszerzés intézménye, Oroszország honvédelmi miniszterének és a vezérkari főnöknek van alárendelve. A GRD “modus operandi” részének jellegzetessége a szabotázs- és a beszivárgó csoportok alkalmazása, például: Krím, Kelet-Ukrajna.

 

„Titkos erők parancsára”

Hogyan képzelik II. Miklós halálát a rituális gyilkosság változatának hívei

Dmitrij Kolezev /Дмитрий Колезев 

rit9

2017.11.29.

Az összeesküvési teóriák hívei úgy tartják, hogy a cári család meggyilkolásának a szervezője Szverdlov, zsidó származású amerikai bankárok parancsát hajtotta végre.

rit1.PNG

Az OPE (Orosz Pravoszláv Egyház) és a Nyomozó Hivatal kezdeményezésére Oroszországban vita tárgyává vált Nyikolaj Romanov és családja 1918-ban Jekatyerinburgban történt meggyilkolásának „rituális” verziója. Korábban az Ipatyev házban lejátszódott események ezen megközelítése marginálisnak és bulvár szintűnek számított. Ugyanakkor a vizsgálatot vezető Marina Molodcova kijelentette, hogy a nyomozó szervek a többi mellett a rituális gyilkossági verziót (a cári család meggyilkolásának ügyében 2015 óta folyik ismételten nyomozás) is kivizsgálják. Az Egyház részéről e verziónak nyilvánosan is a pártját fogta a befolyásos püspök, Tyihon (Sevkunov). Kijelentette: „A legkomolyabban viszonyulunk a rituális gyilkosság verziójához. Az egyházi bizottság jelentős része nen kételkedik abban hogy ez a gyilkosság rituális volt”.

E kijelentések a szarkasztikus és értetlenkedő kommentárok viharát váltották ki. Az egyházat és a vizsgálóbizottságot antiszemitizmussal vádolták meg, hiszen e gyilkosság „rituális” jellegéről szólván általában a zsidók állítólagos összeesküvésére gondolnak. E vádakra válaszolva Tyihon püspök magyarázatot adott a RIA Novosztyi hírügynökségnek, melyben pontosította az álláspontját: nem zsidó összeesküvésről van szó, hanem arról, hogy „II. Miklós még a trónról való lemondását követően is szimbolikus, szakrális alak maradt, ezért a meggyilkolása több vonatkozásban is teljesen egyértelmű, rituális értelmet is kaphatott.”

Ettől függetlenül az a verzió, hogy a cárt és a családját zsidók gyilkolták meg nemcsak hogy létezik az egyházi körökben, de e témáról pravoszláv kiadók még könyveket is publikálnak. Manapság Szergej Fomint, Pjotr Multatulit és Oleg Platonovot tartják az „összeesküvéselmélet” legjelentősebb híveinek. Úgy tartják, elsőnek Enel álnéven Mihail Szkarjatyin  kabbalista és okkultista az 1925-ben  megjelent „Áldozat” című brossúrában adta elő a „rituális gyilkosság” verziót. Ebben az áll, hogy a gyilkosságot „a világon megvalósult rend felforgatása és az elállatiasodott emberiség rabságba döntése céljából” a szemiták hajtották végre. A „rituális gyilkosságról” író szerzők mind a mai napig idézik ezt a brossúrát.

rit2.PNG

Egy a közelmúltban megjelent könyvnek az a címe, hogy „A titkos erők parancsára”. 2011-ben írta egy műkedvelő történész, Viktor Korn. A könyv egyébként a cári család kivégzésének a helyszínén emelt fogadalmi templomban található kegytárgy és könyvesboltban is kapható.

A Szent Cári Mártíroknak szentelt monostor megrendelésére nyomtatták ki, mint az az első oldalon is olvasgató. A Znak.ru elolvasta ezt a „rituális gyilkosságról” szóló jellemző könyvet és ismerteti annak a tartalmát.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az alább előadottak Viktor Kornnak, a könyv szerzőjének a nézeteit tartalmazzák. A Znak.ru az előadottakhoz, finoman szólva, szkeptikusan viszonyul.

 

Miklós meggyilkolása mint a modern világrend kezdete

Az utolsó orosz cár és családjának meggyilkolása óta eltelt idő alatt a történetből egyre világosabban bontakozik ki az átgondoltan és célirányosan cselekvő titkos erők szerepe, véli a szerző. A Romanovok meggyilkolásában részes országok levéltári állagai zártak, mert a „színfalak mögötti” világ mint korábban is, teljes erővel működik.

A jekatyerinburgi rémtettnek világtörténeti jelentősége van, mert ennek eredményeként kerültek az „említett erők” világuralomra, elsősorban pénzügyi téren. Ennek következtében a világot a gazdagok és hivatalnokok uralják. E miatt térítették az emberiséget az úgynevezett „tudományos technikai haladás” útjára és jutott a soha nem látott mértékű önmegsemmisítés sorsára. Az egyéni és társadalmi létezés lelki alapjait számolták fel. El kell gondolkodni az idők végezetének a közeledtéről.

Ennek a fényében világossá válik, hogy a pravoszláv Oroszország isteni hatalmának megdöntéséhez a sötét erők titáni erőfesztítésére volt szükség.

Feliratok az Ipatyev házban

A cári család jekatyerinburgi meggyilkolását követően a város a „fehérek” kezére került. Elindult a gonosztett kivizsgálása. Az Ipatyev háznak abban a szobájában, ahol a cárt meggyilkolták, a déli falon a nyomozók nagyon sok feliratot találtak. Ezek közül egy németül volt – Heine Belzacár című balladájának nem egészen pontosan idézett sorai (a 21. versszakból):

Belsatzar ward in selbiger Nacht

Von seinen Knechten umgebracht.

De Belzacárt udvari cselédhada / megölte még az éjszaka  (Fordította: Vas István)[1]

Ez az idézet aztán nagyszámú kövekeztetésre vezeti a szerzőt.

rit3.PNG

Az Ipatyev ház pincéjének egy helysége, itt gyilkolták meg a cári család tagjait és néhány bizalmasukat

 

Heine balladája és a német nyom

Heine, erősíti meg a szerző ezt a balladáját 1819-ben, a hamburgi pogrom hatása alatt írta. Érdeklődött a zsidó kérdés iránt és 1822-ben belépett a „Zsidó kultúra társaságába”.

A Bélsaccarról szóló monda (Dániel könyve 5. fejezete) a babilóniai király történetét beszéli el. Bélsaccar lakomáján, amikor vendégeinek azokból kínálta a bort, megszentségtelenítette a  jeruzsálemi szentélyből elrablott edényeket. Ekkor egy misztikus kéz jelent meg és a falra ezt írta: „mené mené tekél ú-parszín”[2] Daniel zsidó bölcs megfejtette a feliratot, mint a cár haláláról szóló jóslatot és Bélsaccart még az nap éjjel meggyilkolták.

Heinét, véli a könyv szerzője nem a bibliai legenda mély vallási értelme érdekelte, hanem az, hogy Bélsaccar gúnyt űzött a zsidó szentségekből. Heine előadásában Bélsaccar meggyilkolása a „a forradami  rögtönítélőbíróságra” emlékeztet.

Figyelemre méltó a „Bélsaccar és Belij car (Fehér cár) összecsengése – így nevezték ui. az orosz cárt.

rit4.PNG

Heinét nagyon szerette az orosz értelmiség, a forradalmárok nem kevésbé. A költő Marx-szal és Engels-szel barátkozott. Azt is lehet mondani, hogy kommunista volt. Mindemellett Heine nagybácsija meg bankár volt, aki a Rotschildokkal üzletelt. Heine ateizmusáról és vallásellenességéről is hírhedt volt.

Ismert Leninnek a Heine iránti rajongása. Bátyja, a III. Sándor elleni merénylet miatt kötél általi halálra ítélt Alekszandr oltotta be ezzel. A következtetés: Lenin maga kérte, hogy írják fel Heine sorát a kivégzőszoba falára. Ez az ő kézírása volt és a bosszúja bátyja haláláért.

Fontos hogy a feliratot németül írták, de hát a németek szponzorálták a bolsevikokat és az októberi fordulatot is. Az sem véletlen, hogy ezt követően az Ipatyev házat övező utcákat csupa német nevűére nevezték át. Clara Zetkin, Karl Liebknecht. „Hogy melyik nép boszújáról volt szó, mindenki számára világos”.

Ki írta a feliratot

A Heine idézet valószínűleg a Romanov család meggilkolását követő napon kerülhetett fel a falra. Aki felírta sietett és izgatott is lehetett, ezért néhány hibát ejtett. A legvalószínűbb, feltételezi a szerző, hogy Lenin közeli barátja és harcostársa, a magyar kommunista Kun Béla készítette a feliratot.  Erre semmilyen bizonyítékot nem hoz fel, de Kun Béla gyakran járt az Uralban és a monarchiáról is írt, hogy mit is csinált 1918-ban azt pontosan nem lehet tudni. Lenin felügyelni  küldhette Jekatyerinburgba, hogy ellenőrizze, hogyan folyt a cárral való leszámolás és hogy elkészítse azt a bizonyos feliratot. Amúgy a könyv a szöveg szerzőségére más, ennek ellentmondó variációkat is felhoz.

Lenin és a zsidó bankárok terve

Titkos erők kezdettől fogva a cár életére törtek. Konkrétan a Jacob Schiff vezette zsidó bankárcsalád.  Ki nem állhatták a cárt és támogatták a forradalmi mozgalmakat. Zsidó pénzügyi körök finanszírozták a cárt kritizáló lapokat. E kampány „bűzhödt nyoma” még ma is érezhető.

Lenin először nem akart parancsot adni a cár meggyilkolására, de Szverdlov rábeszélte.

Szokolov nyomozása

Itt is felbukkannak persze a külföldi titkosszolgálatok. Szokolov „fehérgárdista” nyomozó tevékenységét, aki 1918-1924-es években nyomozott a cári család legyilkolásának az ügyében mind a CSEKA/GPU, mind az angol szakszolgálatok akadályozták.  Konkrátan Szokolovot nem engedték be Angliába, és a vizsgálati dokumentumokat  is ellopták tőle. Sok bizonyíték tűnt el,  például az elhaltak testi maradványainak darabkái.

Ezen túl az angol felderítés becsapta az özvegy Maria Fjodorovna[3] cárnét, még 1919-ben is azt állítván, hogy a fiai élnek. Hogy erre fény derüljön szükség lesz az angol felderítés levéltárának  a megnyitására is.

Egyéb feliratok

Heine sorai mellett a szobában számsorokból és titokzatos jelekből álló feliratok is voltak. Ahhoz hasonlítottak, amelyeket a német illuminátusok használnak.  A jelek további tanulmányozása kimutatta, hogy az óhéber, szamáriai – arámi és a görög ábécéből vették ezeket. Ezeket valószínűleg egy, a kabbalában jártas ember készíthette. A feliratot megfordították, a fekete mágia társaságai  használták ezt a módszert..

rit5.PNG

A gyilkosság helyén (a déli falon) talált négy jelből álló jelölés

 

A felirat megfejtése: „Titkos erők parancsára a Cárt az Állam megdöntésének az érdekében ezen a helyen áldozták fel. Erről tájékoztatjuk az összes népet.” (itt  a szerző Oleg Platonov: „A cárgyilkosok összeesküvése” című könyvére hivatkozik). A számsorok pedig „az Ipatyev házban végrehajtott nyílt, istengyalázó cselekedetről az egész világnak szóló híradásként értendők. Konkrétan a „87888”  felirat három nyolcast tartalmaz, amelyik Jézus Krisztus kabbalista nevének felel meg.

A számok megfejtése

Ez esetben az elbeszélés nem segít, idézni kell:

„Az első számsor – 24678 ru.évnek”.

Az utolsó három szám „678” egyezik a zsidó naptár 5678-as éve három utolsó számjegyével, az pedig az gregorián naptár 1918-as évével. Ezzel magyarázható az ott található „év” szó.

Az óorosz naptárban az 1918-as év 7426-nak felel meg. Vegyük szemügyre ezt a számot a kabbala (és a numerológia) szabályainak figyelembevételével felbontva azt:

7+4+2+6=19=1+9=10=1+0=1

Ugyanúgy az „1-es” szám jön ki ha összeadjuk a „24678”-as és az „5678”-as különbségeként kapott szám egyes jegyeit.

24678-5678=19000=1+9=10=1+0=1.

A 24678 és az óorosz naptár szerinti év különbsége:

24678-7426=17252=1+7+2+5+2=1+7=8, ami (17) és ez megfelel a cári család és Oroszország nagyon sok emlékezetes dátumának és az Ipatyev házban elkövetett gonosztett dátumának is.

Az „ru.” betűkapcsolat jelentése adott esetben a következő értelmet nyeri: „r” – az orosz (óorosz) évet, az „u” pedig a zsidó (jugyejszkij – régi zsidó) évet, ezért az „ru”-t mint „r” és „u”-t lehet olvasni.

[…]»

A könyv egy másik helyén az „ru.” betűkapcsolatnak más feloldását olvashatjuk – ez egyszerűen az orosz „rituális gyilkosságnak” (ritualnoje ubijsztvonak) felel meg.

További megfejtések után a szerző arra a következtetésre jut, hogy a titkosított felirat ennyit rejt: „erőszakos halál a Cár szívének”. A bizonyításhoz a tarot kártyát is felhasználja.

rit6.PNG

Valamennyi számsor összegzését a szerző a következőképpe foglalja össze: „Az 1918-as évben, az új korszak beköszönte előtt az orosz néptől (légiótól) elvettünk és áldozatul ejtettünk  tizenegy életet (lelket), közöttük heten – a Cári Család és annak a Feje (első) – a Cár. A véghezvitt cselekedet a Megváltó ellen irányult.”

Az idő és a dátum

A gyilkosság rituális jellegére a gonosztett elkövetésének ideje és dátuma – a július 17-ről 18-ra virradó éjszaka – is bizonyítékul szolgál. Hiszen éppen 1174 július 17-én gyilkolták meg Istenfélő Andrej nagyherceget, akinek a tevékenysége indította el az Orosz Pravoszláv Császárság (Cárság) megszületését. Az Bogoljubszkij /Istenfélő. a ford./ pedig, az évkönyvek tanusága szerint éppen hogy zsidó összeesküvők gyilkolták meg. II. Miklós halála napját kiválasztva tehát a gyilkosság szervezői „egy kabbalista mágikus kört zártak be” – az Orosz Pravoszláv Császárság kezdetét és végét.

Ezen kívül július 18-án a zsidók gyásznapot tartanak, ez pedig a „zsidó sátánisták szektájában a bosszú napjává is válhatott”.

Ezen kívül a gyilkosság ideje a zsidó áldozatbemutatási szertartás idejével is egybeesett. A Leviticus (Mózes III. könyve) is „hét bárány” feláldozását javasolja, Romanovból pedig éppen hét volt. „Ilyen módon tehát az Ipatyev házban elkövetett gyilkosság rituális jellegét alátámasztja az erre az alkalomra előírt követelmények teljesítése, ezt pedig a szimbolikus jelekből és számsorokból álló kabbalista feliratok is megerősítik.”

Az Ipatyev ház kettős kordonja megismételte Pilátus legionáriusainak kettős kordonját, amellyel Jézust vették körül a Kopasz hegyen, ahol megfeszítették Őt[4].

A végrehajtók és a megrendelők

A könyv kaotikusan ír a gyilkosság végrehajtóiról és a falakon és az ablakpárkányon feliratokat hagyó személyekről. Egyrészt Robert Wiltonra, a  kivégzésekben részt vevő angol újságíróra hivatkozik  amikor egy „szurokfekete szakállú zsidóról” ír, aki láthatólag „Moszkvából érkezett”. Másrészt egy „Ajax nevű németről” is említés történik. Oleg Platonovot idézve a szerző azt írja, hogy „miután a közönséges végrehajtók elhagyták a rituálé helyszínét, a szobába más emberek jöttek, ezek egy a számoma ismeretlen rabbi és a rabbi unokája Ja. H. Jurovszkij és a haszid Goloscsokin lehettek”. „Rituális táncot” lejtettek és rejtélyes feliratokat hagytak hátra. Hogy mivel támasztja alá ezeket a szavakat az nem világos.

rit7.PNG

Sája (Izsák) Goloscsokin volt a gyilkosság fő szervezője, áll a könyvben. Szverdlov barátja volt, a KB  képviselője volt az Uralban, a helyi bolsevikokat ténylegesen ő irányította. A közvetlen végrehajtó pedig „Jankel Haimovics Jurovszkij”, a „rabbi unokája” volt. Jurovszkij valószínűleg az USA-ba utazott, hogy Szverdlov utasítására találkozzék Schiff bankárral. Azt, hogy Jurovszkij luteránus volt és nem zsidó, a következő módon magyarázza meg a könyv: „Az a körülmény, hogy a cár gyilkosa egy olyan zsidó lesz, aki nem mózeshitű, hanem keresztény,  eltereli a cárgyilkosság miatt kialakuló gyanút. Az, hogy Jurovszkij analfabéta volt, e verzió híveit szintén nem zavarja. Úgy vélik, hogy mgtanították a kabbalista jelek írására és azokat emlékezetből idézte fel.

A hullák elégetésére tett   kísérlet szintén a rituális gyilkosságra vezethető vissza. Az áldozatot „a táboron kívülre, egy tiszta helyre vigye ki, ahová a hamut öntik, és égesse el azt a farakáson, tűzben”. (3.Moz. 4,12.)

Titkos zsidó rend

Jacob Schiff, a cári család legyilkolása mögött álló bankár a „B’nai B’rith” (Szövetség fiai) nevű titkos rend tagja volt, amelyet kabbalista zsidók alapítottak. Szervezésekor 40 részlege volt 40 ezer taggal. Feladatául szabta az „összes engedetlen nemzsidó, elsősorban keresztény kiirtását”. J. Schiff mögött egy „még titokzatosabb és hatalmasabb alak” – Asher Hirsch Gintzberg[5] áll, a B’nai B’rith egy másik tagja. Egy harmadik meg – Rockefeller.

A rend még 1905-ben kísérelt meg forradalmat kirobbantani  Oroszországban, de nem sikerült. Akkor a kabbalisták 1914-ben kirobbantották a Világháborút és új forradalmat gerjesztettek Oroszországban. Rockefeller üzemében a Satndard Oil-ban készültek fel az oroszországi bevetésre a zsidó harcosok. Ezeket Trockij segítette Japánon keresztül Oroszországba juttatni. Segítettek is a monarchia megdöntésében. Egyébként Trockij felesége, Zsivotovszkaja annak a Zsivotovszkij bankárnak volt a lánya, aki meg Schiffel állt rokonságban.

rit8.PNG

A B’nai B’rith” zsidó szervezetet szeretik emlegetni az összeesküvés elméletek kedvelői http://ontariojewisharchives.org/

 

Az amerikai zsidó bankárok egyik ügynöke Benjamim Szverdlov volt, Jakov Szverdlov öccse, Sidney Reilly brit kém üzlettársa. Schiff személyesen adott parancsot a cári család kivégzésére. Ebben az USA Külügyminisztériuma volt a segítségére. Szokolov ezeket az adatokat közzé akarta tenni, de 1924-ben gyanúsan korán meghalt.

A zsidó család másik  képviselője, Jakov Szverdlov, kulcsfigurája volt az öszeesküvésnek. Az amerikai és a német kormány is kapcsolatban állt vele. Mirvach, a német követ azzal bízta meg Szverdlovot, hogy hozza a cárt Tobolszkból Moszkvába. Szverdlov akart a párt vezetője lenni, ezért érdekében állt Lenin meggyilkolása. Pontosan Szverdlov volt a cári család meggyilkolásának a legfőbb szervezője. El akarta foglalni a trónt és „vörös antikrisztus akart lenni”, de túl korán halt meg, a munkások agyonverték.

A szerző végkövetkeztetése

Oroszország az igaz hitet elvető és üldöző teóriák áldozatává vált. „ez ugyanolyan mértékben vonatkozik a proletariátus dikattúrájának bolsevista tanítására, mint a zsidó kizárólagosság és kiválasztottság teóriájára, de  a náci Németországban megzületett, az árja faj felsőbbrendűségét hirdető tanításra is. A szerző közvetlenül nem mondja ki, hogy a cár meggyilkolása az Oroszország elleni zsidó összeesküvés következménye volt, de ténylegesen éppen ezt bizonygatja végig az egész könyvben.

A Znak.com véleménye

A cár rituális meggyilkolásának, a „világméretű háttérdíszletnek”, a zsidók és szabadkőművesek összeesküvésének a verziója mindig népszerű marad, mint ahogyan népszerű a többi konspirológiai elmélet is. Ugyanakkor a legutóbbi időkig a cári család meggyilkolásának ilyen fajta tárgyalása a bulvársajtó és a marginális, a komoly történettudománytól távol álló kutatók kiváltsága volt. Az ebben az anyagban röviden ismertetett könyv például –véleményünk szerint- primitív elegye a tendenciózusan kiválogatott töredékes tényeknek, az ordas judofóbiának, idétlen pletykáknak és konspirológiai hipotéziseknek. Ma ezt trash-nek hívjuk. Ugyanakkor ez a trash ma hirtelen az állami retorika részévé vált. Véleményünk szerint ez nem csak az Orosz Pravoszláv Egyház és a Vizsgálóbizottság a „rituális verziót” nyilvánosan megvitató képviselőire, de ez a tabloid fecsegés a cári család valóban tragikus sorsára magára is árnyékot vet.

A Nyomozó Hivatal nyomozója, Vlagyimir Szolovjov, aki 1991 és 2015 között vizsgálta a cári család meggyilkolásának az ügyét, korábbanezt nyilatkozta:.

„A megboldogult II. Alekszij patriárcha elég hosszan beszélt velem e témáról, – Jekatyerinburgban nyilvánosan is elmondta. – El kell mondani, hogy az oroszországi pravoszláv háttérközösségekben  széles körben elterjedtek ezek a verziók. A kérdést a vizsgálatunk során részletesen tanulmányoztuk. A törvényben nem létezik a „rituális gyilkosság” fogalma, de Oroszország területén előforduló rituális gyilkosságok gyakorlatát vizsgálat tárgyává tettük. Mindegyiket, az egész történelem folyamán.  Egyetlen olyan ügy, ahol ez bizonyítást nyert volna nincsen az  ország történelmében. Ennek a verziónak a hívei azt mondják, hogy Jekatyerinburg területén volt egy bizonyos szekta. Multatuli azt mondja, hogy ezek nem voltak feltétlenül zsidók, Dieterichs meg azt mondja, hogy csak zsidók voltak. Azt mondják hogy elégették a cári maradványokat és a teájukba beleszórták a hamut. Mondják,akkor, amikor Permben meggyilkolták Mihail Alakszandrovics nagyherceget, s Alapajevszkben is történtek gyilkosságok, hogyhogy ez az állítólag hatalmas szekta azokban nem vett részt?

A rituális gyilkosságra az összes bizonyíték – valamilyen felirat ott alul. Volt idő, amikor azt mondták, hogy a British Museum könyvtárában van egy könyv, és abban megtalálhatók ezek a  szimbólumok. Oroszországban ezt a könyvet senki sem látta. Megtaláltam a könyvet, lemásoltam és publikáltam, adtam belőlük a kormánybizottság tagjainak is. A gond csak az, hogy a könyv szerzője maga is kételkedik a megfejtésben. Ott mintha három, különböző időkből és népektől eredő írásrendszerből való betű lenne. De egyetlen más rituális gyilkosságnál sem kerültek ilyenek elő. Nincs annak semmi alapja hogy ez rituális gyilkosság volt és senki sem tudott nekünk fajsúlyos bizonyítékokat szolgáltatni az ellenkezőjéről!

A cárra a legnagyobb – idézőjelben – sátánisták lőttek. Jurovszkij – 4 osztályos végzettséggel, formálisan luteránus. A többi – orosz. A teljes listát nem ismerjük. De akiket ismerünk, annak tisztáztuk a nemzetiségi és vallási hovatartozását. Sehol, semmiféle titkos társaságró szó sincsen.”

 

https://www.znak.com/2017-11-29/kak_storonniki_versii_o_ritualnom_ubiystve_predstavlyayut_sebe_gibel_nikolaya_ii

 

[1] A témáról és irodalmáról, különösen Heine költészetének konteók gyártására alkalmas természetéről lsd. az orosz szerzővel rokon lelkiségű blog bejegyzését: http://kitalaltujkor.blogspot.ru/2013/04/es-egyetlen-nagy-ember-nyaj-lesz-mind.html

[2] mené – számba vette Isten királyságodat, és véget vet annak; tekél – megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált; perész – felosztotta királyságodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta

[3] Marija Fjodorovna (1847-1928) III. Sándor özvegye, II. Miklós anyja.

[4]  “Солнце уже снижалось над Лысой Горой, и была эта гора оцеплена двойным оцеплением”
(М. А. Булгаков, “Мастер и Маргарита”) – „A nap már délutánba hajlott a Koponyahegy fölött, amely hegyet kettős őrlánc vette körül.” (M.Bulgakov: Mester és Margarita XVI. fejezet ford: Szőllősy Klára). Bulgakov a gyilkosság után jó másfél évtizeddel később megírt regényében,a  Mester és Margaritában nevezi át a Golgotát, a Koponyák hegyét az orosz népmesék boszorkányhegyéről Kopasz hegynek.A magyar fordításban Szőllőssy Klára úgy értelmezte az orosz kifejezést, hogy korrigálja ezt a pontatlanságot. Úgy tűnik, az ismertetett mű szerzője jobban ismeri Bulgakov remekművét, mint a Bibliát, ami önmagában nem bűn, de hogy a történeti tényekből ránk maradt morzsákat egy később keletkezett irodalmi alkotás fikciójának (kettős őrlánc) akarja megfeleltetni és ebből bizonyító erejű következtetést levonni? (a ford.)

[5] a szerző talán Asher Zvi Hirsch Ginsbergre (Gintzberg), Ahad Ha’am-ra (1856-1927), a cionizmus egyik megalapítójára és szellemi vezetőjére, a Kijevben született íróra, esszéistára gondol.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s