112. – 2018. január 21.

 

Az összeállítás célja az, hogy azok, akikhez eljut, olyan információhoz jussanak, melyeket fontosnak tartunk a történések és  azok várható következményei megértéséhez, de ezen információk vagy nem kerültek be híráramba, vagy az általunk idézett hirforrás a szokásostól eltérő megvilágításba helyezi őket. A híreket és publikációkat igyekszünk nem kommentálni, legfeljebb a jobb megértés érdekében magyarázatokkal látjuk el azokat.

1,

hétfő /2018.01.01./

Az orosz „Iszlám” folyóirat főszerkesztője, egyben Dagesztán /az Orosz Föderáció tagköztársasága. a ford./muftijának felesége, Ajna Hamzatova /Айна Гамзатова/ jelölteti magát az orosz elnökválasztáson, amihez benyujtotta dokumentumait a Központi Választási Bizottságnak. Erről a Központi Választási Bizottság honlapja ad hírt. December 30-án tartották meg annak a választói csoportnak a gyűlését, amely támogatja az önálló jelölt Hamzatova indulását. Hamzatova ujságíró, író, közéleti és vallási szereplő, aki a vahabizmus elleni kibékíthetetlen álláspontjáról ismeretes. Vahabiták ölték meg 1998-ban első férjét, az akkori dagesztáni muftit, Szaid-Muhammad Abubakarovot. /Саид-Мухаммад Абубакаров/.

https://echo.msk.ru/news/2121606-echo.html

kedd /2018.01.02./ 

Egy kis újévi ajándék – mik ehhez képest az amerikai szankciók?  „Tegnap Angliában jogerőre emelkedett „A kriminális pénzügyekről” elnevezésű törvény, melynek értelmében:

 – 50 ezer font értékhatár fölött a bíróság felkérheti a külföldi tulajdonost, hogy adjon magyarázatot tulajdona eredetét illetően,

– a tulajdonos köteles bizonyítani tulajdona törvényes eredetét”.

 Ezt Kerimov sem hitte volna ! (Jelenleg Franciaországban óvadék ellenében szabadlábon védekező orosz szenátor, milliárdos vállalkozó, akit azzal vádolnak, hogy állítólag magánrepülőgépén több alkalommal bőröndökben sok millió eurót vitt be Franciaországba, hogy azzal is kipótolja kb. 500 millió eurós összértékű ingatlan vásárlásai adóelkerülés céljából értékcsökkentett vételárát. a ford./

Az ügyet figyelemmel kísérjük.

 

Alexej Venediktovnak, az Echo Moskvi rádiócsatorna főszerkesztőjének Telegram csatornájáról

Az orosz „Tartalék Alap”–ot megszüntették,  a „Nemzeti Jóléti Alap”-ba olvasztották be, közli a RIA hírügynökség. Szergej Alekszasenko /Сергей Алексашенко / közgazdász (volt központi banki alelnök) véleménye szerint mindez törvényszerű és nem lesz kihatással az átlag orosz polgárok életére. Mint a RIA Novosti hirügynökség irja, a jelen év lesz az utolsó, amikor a költégvetés hiányát a „Nemzeti Jóléti Alap”-ból finanszírozzák. /Mindeközben Novégia hasonló tartalék alapjában immár közel 1 trillió dollár halmozódott fel. a ford./

https://echo.msk.ru/news/2122050-echo.html

A múlt év során Kína 129 milliárd dollárral növelte devizatartalékát, melynek összértéke immár 3,14 trillió dollár. https://t.co/fZokqXr1Pw

https://twitter.com/KVRemchukov/status/950321277885132806?s=02)

Kim Dzsongun igencsak szerencsés újévi beszédet mondott: atomrakétákat gyártunk, háborúzni ugyanakkor nem szándékozunk, Észak és Dél – egy nép. Korábban Észak-Korea  központi hírügynökségén keresztül Trumpot ütődöttnek nevezte, az amerikaiakat  porrá zúzással fenyegette, s afféle globális eszementnek mutatta magát, most azonban Kim ennek  tökéletes ellentéteként mutatkozott be. Nem egyenruhában, hanem öltönyben, szemüveget viselve jelent meg. Nyugodtan, visszafogottan beszélt: Észak-Korea– felelőségteljes atomhatalom, mely senkit sem szándékozik megtámadni, ugyanakkor megvédi magát. Az atomcsapás indítógombja az iróasztalán helyezkedik el. Ez nem fegyegetés, csak a tény konstatálása. Mindezidő alatt az ötéves terv harmadik évét éljük, növekszünk és fejlődünk, megtanultuk, hogyan kell vasat antracitban önteni. Vagyis az atomversenynek vége, előttünk a fejlődés és „egy erős szocialista állam felépítése”. Külön üzenet Dél-Koreának: mi egy nép vagyunk, beszéljünk egymással és működjünk együtt. Phenjan kész sportolókat küldeni a dél-koreai olimpiára, mivel az olimpia az egész koreai nép közös ünnepe. Kim javasolta Dél-Koreának, hogy nyugodtan vitassák meg közös ügyeiket az USA és más külső tényezők nélkül. Mialatt úgymond dühödt idegenek fogukat csikorgatják, mi – koreaiak – magunk megoldunk mindent.

Kím a győztes egyértelmű pózában tiszteleg – Washington minden kijelentése ellenére sem tudta megfosztani Észak-Koreát az atomfegyvertől, és pontosan a Pentagon egész militarista amerikai retorikája a fegyvercsörtetés a visszafogott Kimmel való összehasonlításban.  Meglátjuk, mernnyire lesz sikeres az „új észak-koreai kurzus”, mely Washington és Dél-Korea viszonyának megbontására irányul.

             Telegram/Bunin and Co.

 

szerda/2018.01.03./

A Központi Választási Iroda majd’ 60 beadványt kapott az orosz elnökválasztáson indulni akaróktól.  Jevgenyij Sevcsenko /Евгений Шевченко/, a bizottság tagja szerint az utóbbi időben ilyen nagy számban először jelentkeznek jelöltek az elnökválasztáson. Megjegyezte, hogy csak 21 jelölt indul pártszinekben. 13-an közülük már megnyitották választási bankszámláikat. Egyelőre csak egy jelöltet regisztráltak elnökjelöltként – Vagyimir Zsirinovszkijt az LDPR /Orosz Liberális Párt/ vezetőjét, akinek nem szükséges támogató aláírásokat gyüjtenie. Sztanyiszlav Belkovszkij /Станислав Белковский/ politológus szerint a jelöltek nagy száma nem az orosz lakosság aktivitásával kapcsolatos, hanem az ingyenreklám lehetőségével.  Ez szerinte nem mindenkire érvényes. Némelyek, mint például Kszenyija Szobcsak, tényleg szeretnének elnök lenni.

https://echo.msk.ru/news/2122276-echo.html

Vlagyimir Putyin orosz elnök megbízást adott  kriptorubel létrehozása kidolgozásának megkezdésére. Ezt a The Financial Times közölte moszkvai hivatalnokokra hivatkozva. Putyin meg van győződve arról, hogy az állami kriptovaluta segíteni fogja az USA szankcióinak megkerülését. [https://goo.gl/qoYruc] Érthetetlen, hogy miért véli hirtelen Vlagyimir Vlagyimirovics /Putyin. a ford./ hogy az orosz állami kriptovaluta bárkit is érdekelni fog és lehetővé teszi az USA szankcióinak megkerülését. Lehetséges, hogy a belorusz elnök késztette Putyint arra, hogy megkezdje saját projektjének forszírozását ebben az „új világban” azzal, hogy váratlanul legalizálta a kriptovalutákat.  […]

          „Кролик с Неглинной” Telegram csatorna

 

csütörtök /2018.01.04/

Az orosz Alfa Bank /Oroszország egyik legnagyobb magánbankja, mely az első 10 bank között van. a ford./, értesítette a hadiipari komplexum vállalatait, hogy az azokat érintő szankciók miatt a jövőben nem fogja kiszolgálni őket. Ezt a bank igazgatótanácsának első elnökhelyettese, Oleg Sziszujev /Олег Сысуев/ közölte az Echo Moszkvi rádióval. Elmondása szerint a hadiipari vállalatok az Alfa Bank hitelállományának jelentős részét tették ki . „Ez nem jelenti azt, hogy egyik napról a másikra megszakitjuk velük a kapcsolatainkat. Igyekszünk a kockázatokat minimálisra csökkenteni” – magyarázta Sziszujev. Azt, hogy a szankciók miatt az Alfa Bank felhagy a hadiipari vállalatok kiszolgálásával, a Forbes folyóirattal korábban Mihail Fridman /Михаил Фридман/, az egyik tulajdonos közölte. Nem lesz lényeges hatással az Alfa Bankra az, hogy felhagy az orosz hadiipari vállalatok kiszolgálásával.  Ezt a véleményt Andrej Nyecsajev /Андрей Нечаев/ közgazdász, volt gazdasági miniszter hangoztatta az „Echo Moszkvi” rádiócsatornán. „ A tartozik és követel rovatok egy bizonyos része kiesik, ugyanakkor a hadiipari vállalatok nem képezték kulcsfontosságú részét az az Alfa Bank forgalmának. Nem hiszem, hogy bármi is komolyan fenyegetné a bankot, bár jó kliensek elvesztése mindig nyugtalanító.” – mondta a szakértő.

Nyecsajev ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy nem hiszi, hogy az Alfa bank magától hagyott fel a hadiipari vállalatok finanszírozásdával. „A hadiipari vállalatok alapvetően állami bankokkal működnek együtt, s nem valószínű, hogy egy bank eldöntheti, hogy kiszolgálja-e a azokat vagy sem. […] Mihail Fridman azt válaszolta a kérdésre, hogy nem fél-e az USA orosz üzletemberek elleni személyes szankcióitól, hogy neki izraeli állampolgársága is van, ő és a fia Nagy-Britanniában élnek, a lánya pedig az USA-ban. Másik lánya az izraeli balettben táncol, s csak a harmadik lánya maradt egyelőre Moszkvában – „11 éves. Amint felnő, ő is elköltözik valahová”.

https://echo.msk.ru/news/2122548-echo.html#.Wkzocn4VST0.twitter

Elhunyt Irina Nozdrovszkaja / Ирина Ноздровская /ukrán jogvédő a rajta ejtett nagyszámú szúrt – és vágott seb következtében. Ezt a Kijev megyei Nemzeti Rendőrség sajtószolgálata erősítette meg, adja hírül az UNIAN /УНИАН/ hírügynökség. Az Ukrán Belügyminisztérium nyomozócsoportot hozott létre az ügy kivizsgálására. Büntetőeljárás indult előre kitervelten elkövetett gyilkosság gyanújával.  Nozdrovszkaját január 1-én találták holtan. A jogvédőnő az utóbbi időben egy baleset ügyében nyomozott, melyben  meghalt a nővére, akit egy járási birósági elnök unokaöccse ütött el.

http://www.vsesmi.ru/incidents/2018/01/03/1408063/

Putyin meghosszabbította a tranzitszállítások tilalmát Ukrajna és Kazahsztán valamint Kirgizisztán között Oroszország területén keresztül. Az elnöki rendelet kimondja, hogy minimum 2018 július 30-ig kerülőutakat kell keresniük az ukrán fuvarozóknak. Az ukrán áruk tranzitszállításának korlátozása  azután következett be, hogy 2016 elején felfüggesztésre került az Ukrajnával meglévő szabadkereskedelmi megállapodás. Ekkor vezetett be Oroszország embargót és vámokat az ukrán termékekre.

https://echo.msk.ru/news/2123254-echo.html

  

péntek/2018.01.05/

A РОМИР / http://romir.ru/ / közvélemény kutató intézet kutatása szerint az orosz polgárok elkövetkező évvel kapcsolatos optimizmusa majd’ felére csökkent. A 2017-re vonatkozó optimizmus index 14 százalékponttal volt egyenlő, ami a 2018. év vonatkozásában 8 százalékpontra csökkent. Ezazzal magyarázható, hogy az optimisták részaránya az állampolgárok között  33% -ról  25%-ra csökkent. A legnagyobb optimizmus-csökkenés 2013-ban volt, 2016 viszont sokak számára a beváltatlan ígéretek éve lett. Világszinten 2017-ig fordított tendencia  volt érvényben.  Érdemes megjegyezni, hogy a gazdaság élénkítése pesszimista emberekkel sokkal nehezebb, mert inkább megtakarítanak, mint költekeznek.  Lehetséges hogy ezért csökken Oroszország világgazdasági részesedése?

Dzsambulat Umarov /ДжамбулатУмаров/ csecsen nemzetiségpolitikai miniszter   megjegyzéseket fűzött azokhoz az interneten megjelent képsorokhoz,  melyeken Avruri falu rendőrfőnöke gyilkosának holttestét a faluba szállítják, s ott a földre dobják a falu főterén. Szerinte ezek a képsorok nem valósak. Később a videót eltávolították az internetről. Umarov elmondta, hogy látta a videó részleteit, ugyanakkor kételkedik azok hitelességében.

https://echo.msk.ru/news/2123800-echo.html

A RIA Novosztyi hirügynökség adja hírül, hogy Pjotr Porosenko Twitter bejegyzése szerint az új, 2018-as év Ukrajna energetikai függetlenségének éve lesz. Szerinte a stockholmi döntőbíróság ítéletének megfelelően Ukrajnának sikerült leszakadnia a Gazprom horgáról és magabiztosan néz 2018 elé /a Naftogáz szerint a Gazprom gázszállítási szerződése összes vitás kérdésében  a bíróság az ukrán félnek adott igazat, mint az árképzés, a „vidd és fizess”elv, és a szerződés több más pontját illetően is, melyeket alaptalanoknak és  a konkurencia elvének ellentmondóknak mondtak ki.Ukrajnának nem kell fizetnie a szakadár köztársaságoknak szállított orosz gázért sem,  a ford. / Ukrajna 2015 novemberétől nem vásárol orosz gázt mert áttért a visszaáramoltatott gáz vásárlására Szlovákiától, Lengyelországtól és Magyarországtól. Kijevben először azt állították, hogy az olcsóbb európai ár miatt döntöttek így. Később a Naftogaz (ukrán nemzeti olajvállalat. a ford.) elismerte, hogy a Gazprom a nyersanyagért előnyösebb árat ajánlott, mint az európaiak. Múlt év novemberének végén az ukrán vezető kijelentette, hogy Ukrajna kész olcsó orosz gázt vásárolni. “Kopogtatnak nálunk: nem vennétek gázt tőlünk? Nem, mondjuk, van gázunk, de ha olcsón adjátok, becsületes és nem korrupt módon – miért ne?” – mondta Porosenko ogyesszai munkalátogatása során. Az ukrán vezetés azért tenné ezt – mondta – mert „szeretné a lakossági gázárakat csökkenteni”.

Az orosz állami duma energetikai bizottságának elnöke Pavel Zavalnij /Павел Завальный/, kommentálva Porosenko fenti kijelentését, megjegyezte, hogy az ukránok által vásárolt visszaáramoltatott, reexportált fűtőanyag  csak orosz marad lényegében. “Drágább ugyanakkor annál, mint az a gáz, melyet Oroszországtól vehetnének “, — húzta alá. A “Gazprom” és a “Naftogaz” 2014 óta pereskedtek a Stockholmi Döntőbíróságon az Oroszországból Ukrajnába szállított gázról szóló szeződés és a 2009 évtől folytatott tranzitszállítások kapcsán. A döntés a múlt év decemberében született meg.  Azon túl, hogy a Naftogáznak orosz gázt kell vásárolnia, fizetnie kell a Gazpromnak két milliárd dollárt a már leszállított gázért. A bíróság csökkentette az éves szerződött mennyiséget 5 milliárd köbméterre, de meghagyta a „vidd és fizess” elvet ezen mennyiség 80%-ára, vagyis négy milliárd köbmétert illetően. A Gazprom közleménye szerint 2018-tól kezdve Kijev köteles ezt a mennyiséget  tőle megvásárolni.  Az ukrán cég december 22-ét követő  fizetési késedelem után büntetést fizet. Minden egyes nap késedelem után kb. 600 ezer dollárt kell fizetni.

РИА Новости https://ria.ru/world/20180105/1512180203.html

  1. január 1-től kezdve a Nagy Honvédő Háború Izraelben élő veteránjai életük végéig minden hónapban anyagi segítséget kapnak az orosz államtól, kategóriától függően  500 vagy 1000 rubel értékben (kb. 2500 vagy 5000 Ft. a ford. ) Ezt a TASSZ hirügynökség közli az orosz Munkaügyi Minisztérium sajtóosztályára hivatkozva. Ezt az „Intézkredések az 1941-45 ben folyó Nagy Honvédó Háboró egyes veteránjai anyagi helyzetének jobbítására, akik Izrael Államban élnek” elnevezésű elnöki rendelet teszi lehetővé. Azon veteránok kapnak segélyt, akik a zsidó állam állampolgárai, és korábban a Szovjetunióban vagy  az Orosz Föderációban éltek. A háború veteránjai és sebesültjei valamint a koncentrációs táborok, gettók fiatalkorú lakói és más helyeken erőszakkal fogva tartottak  havi 1000 rubelben részesülnek.  A háború alatt katonai szolgálatot nem a hadseregben teljesítők 500 rubelt kapnak. Szintén anyagi segítségben részesülnek azok a katonák, akik a háború alatt kapott szovjet kitüntetésekkel és érdemérmekkel rendelkeznek. 500 rubelt kapnak azok az özvegyek, akiknek férjei katonaként estek el a finn háborúban, a Nagy Honvédő Háborúban, a japánokkal vívott háborúban, s akik megkapták „A blokád alatt Leningrádban élőknek” éremet, valamint a volt náci koncentrációs táborok, börtönök és gettók felnőtt foglyai. Mint a hírügynökség az orosz Nyugdíjalapra hivatkozva közli, a Nagy Honvédő Háború veteránjainak száma 2016 január 1-én 4 ezer főt tett ki.

http://9tv.co.il/news/2018/01/01/252332.html?utm_referrer=https%3A%2F%2Fzen.yandex.com

Moszkvában csökkennek a lakásárak (ami valószínűleg folytatódni fog), miközben esnek  a lakosság bevételei. Az IRN.ru szerint 2017-ben a lakóingatlanok ára tovább csökkent. Decemberben a  négyzetméter árak 166.7 ezer rubelt tettek ki (4,5-tel szorozva kb. 750 ezer Ft. a ford. ) a 2016 decemberi 169.5 ezerrel valamint a 2015-ös 177 ezerrel szemben. A múlt év immár a harmadik, amikor csökkennek a lakásárak. Lásd  https://t.me/russianmacro/778.

A fenti számokból kiindulva, a moszkvai lakásárak átlagosan 1.7% -kal csökkentek, ugyanakkor az IRN.ru szakértői szerint a reális, nem bejelentett csökkenés nagyobb volt: – 7-8%. Jelentős segítséget adott az jelzálogkölcsön.  Az árcsökkenés fő oka a tényleges lakossági bevételek csökkenése volt. Az IRN.ru statisztikákat közöl a moszkvaiak reáljövedelméről, mely 2017 ben jobban csökkent az átlagos oroszországihoz képest is : -3.8% kilenc hónapot figyelembe véve (országosan ez -1.5% volt).  A https://t.me/russianmacro/779 alatti grafikon mutatja, hogy a kétezres évek inflációt meghaladó lakásár növekedése (miután a lakosság bevételei meghaladták az inflációt) most gyakorlatilag visszatért az inflációs pályára (mivel a bevételek lassabban nőnek, mint a fogyasztói árak). Ugyanez a grafikon mutatja azt is, hogy a lakásárak gyöngén korellálnak a fizetések dinamikájával.  Ez logikus, mert a nagy- és közepes vállalatoknál a fizetések ellenkező irányban mozognak, mint a lakosság reálbevételei. Az IRN.ru szakértői szerint  2018–ban a lakásárak tovább csökkennek, és 5-10%-ot fognak kitenni. Véleményük szerint 2020-ig ez a tendencia folytatódni fog.

https://t.me/russianmacro/780

2,

A WTO várhatóan nagy büntetést szab ki Oroszországra

Anatolij Komrakov:  Oroszország éves szinten 1,6 milliárd dollárt  fog veszíteni saját agrárlobbija miatt

Oroszország WTO tagsága alatti legnagyobb kereskedelmi vereségét szenvedheti el.  Az EU országok már januárban 1,6 milliárd dollár  többletvámot szabhatnak ki éves szinten az orosz árukra. Oroszországot sertéstermelőik túlságosan buzgó védelméért büntetik, akik elérték a kormánynál az európai sertéshús import megtiltását,  afrikai sertéspestis indokával. Az Európa-ellenes sertéshús embergót még az ukrán krízis fellángolása és a szankciós háború megkezdődése előtt vezették be. Az orosz kormány ma eltörölte az alaptalan  állategészségügyi tiltást. A Rosselhoznadzor /Állat – és Növényegészségügyi Állami Felügyelet /még az ukrán krízis előtt megtiltotta a sertések és sertéstermékek importját mind a 28 EU országból a litvániai és lengyelországi afrikai sertéspestis-járvány miatt,  ezért az orosz válasz-szankciókba a sertéshús nem került bele.  2016 augusztusában a WTO döntőbírósága törvénytelennek ítélte ezt a döntést, mivel a Nemzetközi  Epizootiologiai Iroda  szabályai szerint csakis azon gazdaságok és országok ellen lehet tiltásokat bevezetni,  ahol betegséget fedeztek fel. December 6-án a Rosselhoznadzor  eltörölte  az összes EU országgal szembeni sertéshús importtilalmat,  még olyanokkal szemben is, mint Litvánia, Lettország, Lengyelország és Észtország, ahol  pedig az afrikai sertéspestis még dúl.

Miközben Oroszország elismerte az egészségügyi akadályállítás  törvénytelenségét,  nem nyitotta meg a piacát:  a sertéshúst egyszerűen felvették arra a listára, melynek importja tiltott, válaszul az „ukrán szankcióra”. Az EU úgy értékeli ezt a lépést, mint a WTO döntésének megszegését, ezért 2018 január 3-án várhatóan  arra kéri a WTO-t, hogy veztessen be Oroszország ellen kereskedelmi szankciókat  évi 1,39 milliárd euro értékben (ez az az összeg, emennyiért az EU 2013-ban sertéshúst szállított Oroszországnak).[…]

2016-ban Oroszországban először sikerült több sertéshúst termelni, mint 1991-ben, – 3,4 millió tonnát.  2014 előtt az ország 1,2 millió tonna sertéshúst importált. Ezzel szemben  2016-ban max. 340 ezet tonnát importált, ha a szalonnát és egyéb melléktermékeket is ide számítjuk.

„Sertéságazatunk hatékony és versenyképes. 430 ezer tonna sertéshús importálható vámmentesen, például Brazíliából, a szalonna és más melléktermékek importja pedig egyáltalán nem korlátozott – mondta el a Nyezaviszimaja Gazetának a Nemzeti Húsegyesülés végrehajtó bizottságának vezetője, Sergej Jusin /Сергей Юшин/.  Azok a speciális gazdasági intézkedések, melyeket a népnyelv ellenszankciókként ismer,  már 2014 óta tartalmazták a sertéshúsimport tilalmát, azok 2017-ben csak az élőhús és melléktermékek behozatali tilalmával kerültek kiegészítésre. Vagyis  az EU már 2014 óta a WTO-hoz fordulhatott volna panasszal a sertéshús  importtilalma ellen,  és nem csak a sertéshús, hanem más hústermékek, a tej, a gyümölcsök esetében is, de valamiért nem tette. Valószínűleg azért, mert féltek az ellenbeadványoktól  az oroszellenes szankciók kapcsán, melyeket az EU elsőként vezetett be.”

Ilymódon az orosz agroholdingok EU-val való „sertésháborújának” előzetes eredménye: három éven keresztül élveztek védelmet az orosz sertéstenyésztők a konkurenciával szemben, és voltak képesek magasabb árakat fenntartani  az országon belül.  Az agroholdingok  extrabevételeit egyrészt az orosz polgárok, másrészt az Európával való kereskedelem résztvevői fizetik meg évi 1,6 milliárd dollárt veszítve a WTO várható,  vámokat  emelő döntésének következtében.

http://www.ng.ru/economics/2017-12-26/1_7144_vto.html

 

3,

Anton Kraszovszkij /Антон Красовский/ újságíró, Kszenyija Szobcsak választási stábja tagjának interjúja az Echo Moszkvi rádiócsatornán  a január 29-én bevezetésre kerülő új orosz ellenes szankciókról

[…]Január 29. után az amerikai kongresszus új orosz ellenes szankciókat vezet be. Különböző emberek és különböző források állítják, hogy ezek egyáltalán nem operett-szankciók lesznek, amire az orosz vezetés számított 3-4 hónappal ezelőtt. Nem erre számított az orosz üzleti élet sem. Azt mondják, hogy több tízezer név szerepel a listán. Állítólag  le akarják kapcsolni  a SWIFT-et, s csak az a kérdés, hogy az egész országot leválasztják róla, vagy csak az állami bankokat.  Ez pontosan az, ami Iránnal kapcsolatosan történt. Ugyanolyan következményekkel.  Kérjenek iráni vízumot, s utazzanak el, nézzék meg, hogyan néznek ki az iráni városok. Nézzék meg fotókon, hogyan néztek ki ezek a városok 1979 előtt. Ahogyan az a nemzet kinézett akkor. Majd nézzék meg Makhmalbaf  és Majid Majidi filmjeit.

Látom ismerőseim reakcióját, akik félnek erre az új szankciós listára felkerülni. Igen gazdag emberekről van szó. Nem putyini oligarchákról, nem tagjai erőszakszervezeteknek, nem ügyészek, nem KGB-sek. Nagyon gazdagok, akik a pénzüket még Borisz Nyikolajevics Jelcin idejében szerezték. Ők valószínűleg  szerepelni fognak a listán.  Az üzleti tevékenységüket blokkolni fogják az USA-ban,  dollárszámláikat pedig zárolják.  A dollárban kifejezhető  követeléseik is zár alá kerülnek valamilyen módon. Hatalmas perek sorozata kezdődik, melyek többségét elveszítik.  Olyan érzésem van, vagyis velük való beszélgetéseimből azt szűrtem le, abból a pánikból, mely az orosz Forbes első ezre között uralkodik,  hogy végre tényleges szankciók következnek,  amelyekkel szemben ők tehetetlenek. Ez tény. Ugyanaz az eset, mint amikor az utolsó pillanatig hihetetlennek tűnt mindenkinek,  hogy az orosz sportolók az olimpia nyitóünnepségén  nem orosz zászló alatt fognak  vonulni.  Senki sem hitte, csak az orosz Nemzeti Olimpiai Bizottság, amely tudta az elejétől fogva. Most ugyan ez a helyzet. Senki sem hiszi el, hogy januárban-februárban átfogó, megdöbbentő szankciók jönnek, melyek még sohasem léteztek Oroszországgal, az orosz üzleti élettel szemben. Ezek a szankciók nem csak az üzletembereket fogják érinteni,  nem csak a vezetéshez, és magához Putyinhoz közeli embereket, azok családjait és gyerekeit, hanem minden oroszt. Nem csak a pénzügyeket fogja érinteni, nem csak az oktatást, hanem a Nyugaton élés lehetőségét, a vízumokat, stb.

Ezeknek az embereknek meg kell érteniük, hogy személyes felelősséget viselnek azért, ami Oroszországban történik.

Az oroszok az utóbbi 25 évben jól éltek. Szabadon,  a szabad Európában, szabad devizamozgás mellett. Sok külföldi számlával, ingatlannal, ahol csak akarták. Nem csak a legnagyobb, de az egyik leggazdagabb ország voltunk. Nem egy főre esően, hanem globálisan. És most az új  szankciók ezek ellen a gazdag oroszok ellen irányulnak. Mert az USA kongresszusának teljességgel helytálló véleménye szerint a gazdag oroszoktól függ Oroszország sorsa, s csak kevéssé az orosz néptől, valamint  azoktól, akik ténylegesen vezetik, s akik hatással képesek lenni arra az emberre, aki az atomrakéták indítógombján tartja a kezét. […]

Ráadásul ettől a nyomógomtól már nem is félnek annyira, hiszen már alig-alig vagyunk képesek műholdakat felbocsátani. Miért is félnének tőle azok, akik magán űrrepülőterekről lőnek fel rakétákat, amelyek visszatérnek  egy gyufásdoboz nagyságú pontba.  Ettől az indítógombtól  azért sem félnek, mert  valamilyen sziliciumvölgyi computeres programmal ez a gomb valószínűleg megbénítható.

Amúgy meg csak mi hisszük azt, hogy mindenki velünk foglalkozik. Valójában ez nincs így. 140 millió eszement a tajgában lakik. Nem olyan sok ember, esetleg csak Dánia vagy Norvágia szempontjából tűnik soknak. Brazília vagy India szepontjából nem sok. 2,5-szer kevesebben vagyunk mint az amerikaiak. Miért is kellene velünk foglalkozni?  Fát adunk el meg olajat. Mást nem. Gázban sem vagyunk már monopolhelyzetben Európában.

Nagyon felnagyítjuk saját jelentőségünket. Ha érdeklünk is valakit, akkor mint valami félelmetes alak, mert az emberek szeretik, ha néha ijesztgetik őket. A távolból. Mert izgalomban tart, feldob. Legyen az Putyin vagy Kim Dzsongun. Kellemetlen persze, hogy velünk ijesztgetnek embereket, hiszen művelt rendes európai nép vagyunk, s nem valamiféle távol-keleti szörnyek. S a nyugati ember tényleg nem érti, hogy miért is kell félnie tőlünk, akik másfél órás repülőútra vagyunk tőlük… valójában elegük van a velünk való  ijesztgetésükből.

Amennyiben lekapcsolják a SWIFT-et, és az orosz bankokban lévő  dollárszámláinkat  valami ostoba belső kurzuson rubelre váltják, és elszaladnak a boltokban az árak, mint néhány éve, akkor sok ezer mindenét elvesztő ember tudni fogja, mit tegyen. Az embereknek igazából nem kellemes a tudatában lenni annak, hogy az egész életük, a sorsuk valójában egyetlen embertől függ.  Ezzel magyarázható az a pánik, amelyről korábban beszéltem, a Nyugaton maradás vágya, az arra való kísérlet, s a hazaköltözés elutasítása.  A manhattani  lakásaikban akarnak maradni, ott, ahol egész utcákat vettek meg, s most válnak a feleségeiktől, hogy mindenüket rájuk irassák. Igyekeznek távolságot tartani a gyerekeiktől, nehogy kirúgják őket a nyugati egyetemekről.  Hogy ne zárassa be az FBI az offshore számláikat. Ezek az emberek tudják, mit kell tenniük, végül is itt keresték meg a milliárdjaikat Oroszországban. Tudják kik, és hogyan irányítják ezt az országot. Oldják meg! Ez az amerikaiak ésszerű logikája. Ez az Önök országa. Azt csinálnak vele, amit akarnak, csak tegyenek ott rendet. Csak ezenmód tudjuk elérni, hogy megértsék, mi a teendő. S ha elveszítenek néhány száz milliárd dollárt, akkor rájönnek, hogy mit kell tenniük. S tudni fogják, hogy hogyan. Ezek az emberek rendszeresen találkoznak Putyinnal. Ismeretes előttük, hogy a nyugati vezetők, s általában a Nyugat széles értelemben véve elvesztette  a kapcsolatot Putyinnal. A világot nem igazán érdekli Oroszország, de a civilizált világot irányító  eliteket nyugtalanítja, hogy a korábban dinamikusan, gyorsan, ragyogó módon az európai értékek és euroatlanti irányban fejlődő, atomütőerővel rendelkező ország egyszercsak reakciós, klerikális, fegyvercsörtető renegáttá vált, és elkezdte átrajzolni a határokat. Nem tetszik ez nekik, s nem is tetszhet. Higgyék el, ha Vlagyimir Putyint felváltaná Dmitrij Medvegyev, hirtelen, egy pillanat alatt megváltozna a helyzet.

Olyan ember kell, olyan elit, amelyikkel tárgyalni lehet. Putyin problémája az, hogy nem lehet vele sem tárgyalni, sem megállapodni. Amikor olyan ember vezet egy országot, egy olyan autokrata, akivel lehetetlen tárgyalni és megállapodni, arra az országra nehéz idők várnak, megpróbáltatások, szankciók és megaláztatások. Több és több. Nem fog javulni semmi. Amíg Putyin lesz, addig  a viszony  a Nyugattal csak egyre rosszabb lesz. Ez a kérdés már eldőlt, s nem Donald Trump és nem Angela Merkel döntött így, hanem a civilizált világ vezető struktúrái és elitjei. Mindez azért, mert Oroszország része volt ennek a világnak, s most nem az. A része akart lenni, s most nem akar. […]

https://echo.msk.ru/programs/personalno/2120980-echo/

 

4,

Gennagyij Gudkov /Геннадий Гудков/politikus, volt parlamenti képviselő:

El a kezekkel a diktátoroktól!

Oroszországnak egész gyűjteménye van a világ legreakciósabb diktátoraiból. Maduro (Venezuela); Mugabe (Zimbabve – nemrég finoman elmozdították); Kim Dzsongun (Észak-Korea), a volt közép-ázsiai szovjet köztársaságok despotái, Lukasenko bátyó,  soron következik Erdogan, aki megsemmisítette a demokratikus értékeket Törökországban, valamint Asszad Szíriában.

Nem maradtak már rendes emberek a világ vezetői között, akikkel Putyin barátkozna, s ez, – mint mondják – tendencia. Azok barátkoznak velünk, akikkel senki más sem akar barátkozni a világon.

Erre most összeborulunk Irán legklerikálisabb keményvonalas  zsarnokaival: kész a teljes politikai panoptikum. Külügyminisztériumunk máris megható gondoskodást mutat az iráni rendszer irányában,  annak  megingathatatlanságát  hangoztatva. Kijelenti, hogy a mostani zavargások „kizárólag  az Iráni Iszlám Köztársaság  belső ügye”. Mint mondják: madarat tolláról…

https://echo.msk.ru/blog/gudkov/2121842-echo/

 

5,

Gleb Pavlovszkij /Глеб Павловский/  politiológus, a Putyin-Medvegyev tandem volt tanácsadója interjújából az Echo Moszkvi rádiócsatornám 

A propagandáról

A mostani propaganda nem hasonlít a szovjetre. A szovjet didaktikus volt, unalmasan pedagogikus, folyton igyekezett felvilágosítani a tömegeket, megmagyarázni dolgokat.  Én – mellesleg – emlékszem a „Vremja” /az állami 1-es csatorna esti fő hírműsora/ első adásaira.  ’68 turbulens év volt. Természetesen semmit sem beszéltek a lengyel eseményekről, Csehszlovákiáról.  Még Che Guevaráról sem, mert volt egy rövid időszak, amikor nem kedveltük egymást kölcsönösen – Moszkva és Castro – mert túlságosan balos volt nekünk.   Amerikáról érdekes információt adtak,  beszéltek a problémákról,  a néger kérdésről, amelyet a négerek végül megnyertek.  Sokat beszéltek a Kennedy gyilkosságról. Meglehetősen érdekes televíziónk volt akkoriban. Csak később, a hetvenes évektől lett borzasztóan, kibírhatatlanul unalmas. Most valójában annak az embernek az igényeit elégíti ki a propaganda, aki útmutatást keres. Valamiféle direktívát. Az egyetlen igazságot. És megkapják. Felkiáltanak –  aha, hát erről van szó!? A publikus tér ugyanakkor alternatíva nélküli. A tévé azt igyekszik elérni, hogy ne lehessen két igazság, ahol azok egymással csatáznak.

A bíróságokról

Az a szituáció, hogy a bíróság nem független hatalom – időleges. Nem tarthat a végtelenségig. Egyszer eljön az idő, amikor megkezdődik a törvénytelen ítéletek eltörlése. Hullámszerűen. Ugyanúgy, mint  Sztálin rendszere után. Persze a két rendszer nem összahasonlítható. Az egy terrorisztikus rendszer volt, embermilliókkal a lágerekben és börtönökben. Ez a rendszer ronda bár, de azért komfortosabb. Ezzel együtt felülvizsgálatok lesznek, még az is lehet. hogy Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin életében, talán még elnöksége idején.  Hiszen nem normális dolog az, hogy a bíróság nem bíróság, a parlament nem parlament. Ez nem is egy rezsim igazából, hanem egy esetlegesen kialakult helyzet, melyben 50 ember elfoglalta az ország vezető pozícióit. Mondjuk,  egyszer csak ezt az ötven embert nem engedik be a Kremlbe. Egyből megváltozik az életünk.

Ellenzéki politikusok – Alekszej Navalnij és Kszenyija Szobcsak

Navalnij olyan témákat dobott be a közéletbe, melyeket nem a Kreml talált ki, nem a Kreml kezdeményezett.  Ezt már nem lehet visszacsinálni.  A szociális hálókon,  újsághasábokon,  sőt egyes tévécsatornákon is megjelentek tavaly ilyen témák, melyeket az emberek megvitatnak.  A vita újabb témákat vet fel – ki legyen az elnök, ki ne legyen, az „udvar” kérdése például. Egy évvel ezelőtt mindez nem létezett.  És mindez Alekszej Navalnijnak köszönhető, s most már Kszenyija Szobcsaknak is.  Még a putyinisták is azt mondják, hogy rendben, megválasztjuk Putyint, de miért kell a környezetét is újraválasztanunk?  Mit csinálnak azok ott mellette? Visszatért a politika. A nyílt polgári politika.  Navalnij mellett megjelent Kszenyija Szobcsak, aki kilépett a Kreml által neki előírt mederből. Nem tudom, tudta-e, milyen mederben képzelték el a tevékenységét, de nyilvánvalóan kiáradt belőle. Grugyinyin /a kommunista párt jelöltje. a ford./ fura alak, de ő is kísérleteket tesz rá, hogy kilépjen medréből. A Kreml elvesztette az események feletti ellenőrzést. Korábban folyton a Kreml forgatókönyvét próbáltuk kitalálni. Mára már nem érdekel az senkit. Az emberek újból képesnek mutatkoznak arra, hogy kiálljanak az érdekeikért. Ennek az lehet a vége, hogy Putyin egy nem putyini Oroszország vezetője lesz.  https://echo.msk.ru/programs/personalno/2121932-echo/

 

6,

Gleb Pavlovszkij interjújából a Fontanka.ru internetes portálnak

Oroszországban Putyin harmadik elnökségi időszakában, Borisz Nyemcov meggyilkolásával új időszak ketdődött, amikor megváltozott a politikai szereplők viselkedése. Ez előtt 12 évig konszenzus volt: aki nincs ellenünk, az velünk van. De ki is lehetett ellenünk? Mindez megszűnt. Kinevezték a gonosz újból megjelenő erőit, először a Pussy Riot-ot, majd a liberálisokat, az „ötödik hadoszlopot”. Később jöttek a pedofilok, homoszexuálisok, a színes forradalmárok…aztán pedig elindult az ukrán események láncolata. Nem egyedül Putyin volt az, aki kialakította ezt a helyzetet. Kialakult 2012-re egy új koalíció.

– Tudatosan tették mindezt?

– Lehet nem tudatosan beszélni ellenségekről, „ötödik hadoszlopról”, ahogyan azt 2012-ben tették? A politika nem csak a végeredményekről szól, hanem a folyamatokról. A folyamat pedig a következőképpen nézett ki: kerestek egy csoportot az országban, akiket „idegeneknek” kiáltottak ki. Akik „nem mi”vagyunk. Akiket a társadalom kitaszít. Megjelent néhány új felejthetetlen szó, mint „ötödik hadoszlop”, „nemzetáruló”, „külföldi ügynök”. Ezek voltak az új politika útkeresései, a viszály politikájáé.

– Mire volt ez jó? Miért nem felelt meg a korábbi konszenzusos politika?

– Bonyolult kérdés. Én sem értettem kezdetben, hogy miért. Hiszen a konszenzus ideális volt. 2012-ben a választások után Putyin a cikkeiben egy teljesem más politikát ígért, visszatérést a második elnöki ciklusához.

– A Putyin 1.0-hoz?

– Igen, a Putyin 1.0 –hoz. Egy nagyvonalúbbhoz, jóságoshoz és kegyelmeshez.

– Miért nem történt így?

– Nehéz megmagyarázni. A tandem borította fel a korábbi rendszert. Putyin úgy döntött, hogy egy személyesebb rendszert vezet be. S lett, ami lett.

[…]

– A hatalom visszahozta a politikai életbe a konfliktust. Válaszul következhetett volna a másik oldal egyesülése: a társadalmi mobilizáció. A társadalmi struktúrák azonban szétesett állapotban voltak, csak néhány vezető őrizte meg cselekvőképességét. Köztük Borisz Nyemcov. Szerintem ezért iktatták ki.

– Hogyan politizálta a Nyemcov gyilkosság a helyzetet? Milyen módon? 

– Egy időre  megakasztotta a helyzet nyíilt politizálását, meggyöngítette az ellenzéket, mely egy időre gyakorlatilag  elenyésző jelenséggé vált. Igazából nem jelentett semmit sem az utóbbi években. A társadalom azonban mégis politizálódott. Akik meggyilkolták Nyemcovot, azok saját kezdeményezésből tették, s nem a Kreml parancsára. Úgy gondolták, hogy Nyemcov kiiktatását majd lenyelik. Itt kezdődtek azonban az első jelentősebb eltérések a várható viselkedéstől. A politizálódás kezdetben ilyen eltérésekből állt. Emlékeznek rá, hogy Nyemcov meggyilkolása után az elnök két hétre eltünt a publikus térből? Majd kijelentette, hogy folytatjuk a hősies küzdelmet azon nehézségek ellen, melyeket magunk hozunk létre. Ez nyílt szemrehányás volt: lehet, hogy a céljaitok az állam érdeke volt fiúk, de nem sikerült megörvendeztetnetek engem. Ekkor vált világossá, hogy a rendszer már nem irányítható teljesen. Később az eltérések száma csak nőtt.[…]

Ahogyan Jekatyerina Sulman /Екатерина Шульман/ mondja helyesen, egy lefagyasztott alkotmányos állammal van dolgunk, ahol bár az összes intézmény létezik, de nem működik. Miért nem működik? Mert a leválthatatlan elnök körül egy olyan leválthatatlan „kihasználói”  kör jött létre, amelyik annak nevében fékezi az intézmények működését és kihasználja azokat meggazdagodása érdekében. […]

Az elnök néhány tíz fős környezetében él. Mindenki mást annak lát, amilyennek neki bemutatják. Ezért szeret  – mellesleg – gyerekekkel érintkezni: azokat nehezebb rávenni, hogy papírból beszéljenek. […]

– Kik ezek az emberek, akik odavezethetnek valakit az elnökhöz? Tudható a nevük?

– Természetesen tudható. Ír róluk a sajtó. Mint Konsztantyin Remcsukov mondja, „száz családról van szó”. Szerintem kevesebb, mint 100 családról van szó, de nem kevesebbről, mint ötvenről.[…] Akiknek egyre kockázatosabb „Putyin nevében” cselekedni. Saját hitelességgel azonban nem bírnak. Egyikük sem képes kiállni, és azt mondani, hogy bizzátok rám a pénzetek. Szükségük van Putyin hitelességére. Kikiálthatják cárnak is – de az ország irányítása akkor felborul, csak több lesz a vicc. Az ellenőrzést az ország fölött nem szabad, hogy elveszítsék. Ez kell ahhoz, hogy kivegyék belőle a pénzt.

–  Aha,  pénzról van szó…

 – Mit gondol, mivel foglalkoznak? A népet mélyen lenézik. Ez lesz az, ami végül a vesztüket okozza. A 2017. évi poltizálódás egy normális politika küszöbére vezetett el bennünket.

A beszélgetést vezette: Irina Tumakova/Ирина Тумакова/ «Фонтанка.ру»

http://m.fontanka.ru/2018/01/05/032/

7,

Iszkanderek

Egy népszerű póló felirata 2014-ből: Szankciók? (Ugyan!)..Ne röhögtessétek az Iszkandereimet /Искандер – harcászati rakéta komplexum, NATO általi megnevezése „SS-26 Stone”, mely atomtöltet hordozására is képes/

 

8,

GDPnov2017

 

https://t.co/B8HXJQ3ho2
(https://twitter.com/KVRemchukov/status/950034897594396672?s=02)

 

9,

Kié a Krím?

 Részletek a Neuron internetes TV csatorna  Polit-Ring c. műsorából

2018. december 16.

 

Vitáznak:  Borisz Mironov (író, publicista, Oroszország korábbi sajtóminisztere) és Igor Sztrelkov[1] (történész, publicista, katona, politikus, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat /FSzB, mely a KGB utódja/nyugállományú ezredese, a kelet-ukrajnai diverzió egyik vezetője,  Donyeck városparancsnoka, a „Donyecki Népköztársaság” védelmi minisztere 2014 ápr-aug.a ford.)

MironovSztrelkov.PNG

B.M. A törvény, a becsület és a történelem okán is a Krím természetesen Ukrajnához tartozik. Az elnök, megindokolva a Krím elfoglalását, a Krímnek ezt a bandita módon való elfoglalását, történelmi tapasztalatunkra hivatkozik, arra, hogy ez szent föld a számunkra, oroszok számára, mert Vlagyimir fejedelem ott vette fel a keresztséget. Még azt is mondja az elnök, hogy ott keresztelte meg Oroszországot, a Ruszt. Az elnök ravaszul elhallgatja, hogy Vlagyimir fejedelem – kijevi fejedelem volt és elsősorban a Kijevi Ruszt keresztelte meg. Mert Moszkva Kijevhez viszonyítva, első, 1147-es említésekor Kijevnek déd-, de sokkal inkább ükunokája volt. Most pedig nézzük meg helyzetet a törvény szempontjából. Az Orosz Föderáció valamennyi olyan törvényt és leginkább az 1994-es Budapesti Memorandumot is aláírta, amelyben pontosan meg van határozva, hogy mi, csakúgy, mint az Nagy-Britannia és az Egyesült Államok, köteleztük magunkat arra, hogy megóvjuk Ukrajna területi egységét és jogait, azokat, amelyeket mi most hitszegően megsértettünk. És akkor vizsgáljuk meg a formai szempontokat is. A Krím az Orosz Föderációhoz 1922-től 1954-ig, 32 évig, de 1954-től 1991-ig formálisan már Ukrajnához tartozott. Milyen alapunk van arra, hogy igényt formáljunk a Krímre és azt mondjuk, hogy sokkal méltóbbak vagyunk a Krím birtoklására, mint Ukrajna? Valóban, mi meghódítottunk területeket, de nyílt és becsületes harcban hódítottuk meg azokat. Diplomáciai úton is szereztünk területeket, diplomatáink leleményes erőfeszítésinek az eredményeként. Különböző úton szereztünk még területeket, leginkább felfedezőutak eredményeként és aztán azokat megőrizve.  De sohasem, hangsúlyozom, 2014-ig sohasem fordult elő, hogy bandita módszerekkel területeket raboltunk volna. Mert hogyan másképen is lehetne nevezni ezeket az udvarias zöld emberkéket, ahogyan azokkal Putyin maga dicsekedett, mint banditáknak, mert a fegyveres ember állami felségjelzés és váll-lap nélkül – bandita. És mi bandita módra foglaltuk el az eredetileg Ukrajnához tartozó Krím félszigetet.

I.Sz. Mint hogy én az Ön terminológiája szerint egyike vagyok azoknak a banditáknak, akik bandita módjára foglalták el a Krímet, az adott esetben nem fogok vitába bocsátkozni Önnel, mindenki a maga szempontjából ítélkezik. Én természetesen nem tartom banditának magamat és főleg nem gondolom azt, hogy Oroszország bandita módon foglalta el a Krímet.

Mondja kérem, milyen alapokon igyekszik Ön helyreállítani az orosz világot, ha például Ön   a korábban megkötött szerződéseket törvényeseknek vélelmezi?   Ön nem ismeri el Ukrajnát, pontosabban szuverén államnak ismeri el, olyannak, amelynek jogai és kötelességei vannak. Itt van például nekünk Tuva/Тыва/[2], ahol az oroszok a lakosságnak csak 6%-át teszik ki, ’91-ben ez az arány még 33% volt. Ez szintén egy kvázi állam, amelyiknek az alkotmány szerint  bármelyik pillanatban megvan a joga a kiválásra. Egy csomó nemzeti államalakulatunk van még, Jakutföld például, Kabardia, a Karacsáj-Cserkesz-föld. Mondja kérem, ha ezek kiválnak és magukkal visznek egy sor oroszok lakta területrészt is, akkor is azt fogja mondani, hogy itt is nemzetközi szerződésekről van szó, hogy ez törvényes, vagy ebben azért már fog találni némi kivetnivalót?

B.M. Nem vette észre ezredes, hogy a saját csapdájába esett? Mit fog akkor tenni, ha a tuvaiak, de legyen Szibéria vagy a Távol-Kelet, egyszer csak ki akarnak válni Oroszországból és elkezdenek erről népszavazásokat rendezni? Akkor remélem, hogy az esküjének megfelelően Ön is, mint ahogyan én is, mivel az az egész életünkre szól, Oroszország területi egységének védelmére fogunk kelni és megyünk megvédeni azt. De akkor maguk mi az ördögnek avatkoztak be fegyverrel a kezükben Ukrajna dél-keleti részén, ha ott egyesek ugyanúgy elhatározták, hogy kiszakítanak egy darab ukrán területet Ukrajnából? Miért gyilkolják ott az embereket?

Mironov.PNG

I.Sz. Mit tudok erre mondani? … A számomra Oroszország – Birodalom, népeknek egy olyan szövetkezése, amelyet az orosz nép erősítő, összekötő cementként fog össze. Kis népek és vallások sokasága. Az orosz nép nem tud egy olyan rezervátumban élni, amelyben csak oroszok vannak, egyszerűen képtelen. A nemzetállamnak ezt a szintjét már a 17. században meghaladtuk. Mi már a 16. században birodalommá váltunk, amikor Rettenetes Iván Kazányt és Asztrahányt az országához csatolta. Olyan területeket, ahol addig alig éltek oroszok.  Soknemzetiségű ország lettünk. Mi birodalom vagyunk és a birodalom összeomlása az orosz nép összeomlását jelenti, és lényegében most ez játszódik le. Ennek eredményeként az orosz nép hatalmas területeket veszített el, olyanokat, amelyeket korábban benépesített, amelyek korábban Oroszország részei voltak és most egyszerre a határain kívül kerültek. És belül is ugyanez történik.

B.M. Érdekes, Ön azt mondta, hogy Csecsenföldön az oroszok érdekeit védte.

I.Sz. Természetesen.

B.M.  Akkor hogyan sikerült megvédeniük azt, ha mára Csecsenföldön nem maradtak oroszok, Oroszország pedig az orosz nép kárára hadisarcot fizet Csecsenföldnek? Kitömtük Csecsenföldet pénzzel, amely most virágzik, és egyike Oroszország azon kevés köztársaságának, területének és vidékének, amelyiknek nem deficites a költségvetése. Furcsán védték meg maguk az oroszokat Csecsenföldön, de vajon nem éppen az a véres tapasztalat kellett volna hogy megtanítsa rá, hogy így nem oldhatók meg kérdések? Nem védték meg az oroszokat, arra kényszerítették őket, hogy csecsenföldi hozzá nem értő módon folytatott  hadműveleteikért hadisarcot  fizessenek. Csecseneket gyilkoltak meg, orosz ifjak életét oltották ki, de mi végre? Hogy mi most azokat a bűntetteket, amelyeket részben Oroszországban követnek el, a csecsenektől eltűrjük.

….

Igen nevetséges, amikor előttem az Orosz Föderáció állampolgára ül, az Orosz Föderáció fegyveres erőinek ezredese, idézem…

I.Sz. nyugállományú

B.M. idézem, amit az Associated Press tudósítójának az Orosz Föderáció állampolgára, az OF fegyveres erőinek nyugállományú ezredese ártatlan szemekkel mondott. Kijelentette, hogy ott helyiek háborúznak. És mit keresett ott Ön? Méghozzá a vezetésben. Ha ez egy helyi kezdeményezés, ha ez a helyi nép felkelése, akkor miért halnak meg ott ma orosz fiúk, méghozzá parancsteljesítés közben? Hosszan bizonygathatja, hogy ott a bányászok előbújtak a tárnákból, a föld alól és a kalapácsukat gépfegyverre cserélvén rohamra indultak és meglehetősen sikeresen harcolnak is. De mondja csak, azt gondolja, hogy mi mindannyian idióták vagyunk? Nem szolgáltunk a seregben, nem vizsgáztunk  honvédelmi tanszékeken? Hogy nem értjük, hogy azoknak a hadműveleteknek a végrehajtására, amelyeket a népfelkelőknek tulajdonítanak, csakis kitűnően képzett katonai specialisták képesek?  Ők harcolnak ma Ukrajnában. Másképpen nem lennének ezek a katlanok, amelyekbe a népfelkelők szorítják az ukrán alakulatokat, egyetlen bányász sem lenne képes ezeket a manővereket ennyire virtuóz módon megtervezni és véghezvinni. Ezért aztán nem szabad az ott bevetésre kerülő és gyakran az életüket is feláldozó katonák életéhez és halálához ennyire lekezelően, a jelenlétük tényét is letagadva viszonyulni. A műsorvezető kérdésére a birtokomban lévő dokumentumokra hivatkozva tárgyszerű választ tudok adni, Öntől eltérően, hiszen Ön a helyszínen volt.  Ezeket a dokumentumokat senki sem vonja kétségbe, mert ezek mind fénymásolatokkal, mind fotográfiákkal meg vannak erősítve. Egyszerűen felsorolom Önnek az ott harcoló katonai alegységeket. Erről pontos információm van.

106-os VDV gárdahadosztály, a hadosztály halottai között Szergej Andriánov – 20 éves, a szamarai terület Podszolnyecsnoje településén temették el. A 41450-es számú egységben szolgált. 31 önálló deszantos gárda rohamdandár, állomáshelye: Uljanovszk. Az elesettek között van: Nyikolaj Busin 73112-es egység, Ilnok Csenbajev.  Ugyanebből a dandárból fogságba esett Ilovajszk település mellett Uszlan Ahmedov, Arszen Ilmitov. Nyiklolaj Kozlov 21 éves, Mariupol alatt vesztette el a lábát., ahol is  parancsra tartózkodott. 76. Pszkovi légideszant hadosztály  – itt nagyon hosszú az elesettek listája. Leonyid Pecsatkin, Luganszk alatt esett el augusztus 19-én, Alekszandr Oszipov, elesett augusztus 20-án és ezt egy hatalmas névsor követi. A legszégyenteljesebb, hogy ezeknek az elesett gyerekeknek nem jutott osztályrészül, hogy méltó módon legyenek eltemetve. A hozzátartozóik nélkül temetik el őket, a temetőkben a velük egy században szolgálók ássák ki a gödröt és  hantolják el őket. Es ezt követően a sírjaik mellé őrséget állítanak, hogy távol tartsák onnan az újságírókat, nehogy forgathassanak. De ha mégis megteszik, civil ruhások, akikről egy belügyi vizsgálat kiderítette, hogy katonák, elveszik a fényképezőgépeiket és még pofán is verik őket. Hát ez játszódik le manapság.  Az eszméért, akármiért parancsra elesett katonáknak nem adják meg a végső tisztességet. Ezt még az „afgánokkal”[3] sem csinálták meg. Persze az afgánokról az első időben tilos volt megírni, hogy elestek – nem verték nagydobra. De sohasem fordult elő hogy titokban temették volna el őket, és hogy az érdeklődőket őrséggel tartották volna távol. Ilyen gyalázat sohasem fordult elő. Az odaveszett „afgánok” szüleinek nem fogták be a száját azzal, hogy ha elmondják, hogy a fiuk Ukrajnában halt meg, akkor semmiféle kedvezményt nem fognak kapni. Ilyen gyalázat Oroszországban sohasem fordult elő. Ami pedig az oroszországi önkénteseket illeti: az internet segítségével 17 év körüli gyerekeket csalnak oda a zsoldosok. ( I.Sz. felnevet – a ford.) Rettenetesen sajnálom azokat a fiúkat, akik a hadseregben szolgálnak. Ha egy ezredes, még ha nyugállományú is, aki nemrég még Dél-Keleten a védelmet szervezte mások halálát kinevetve ül itt.

Sztelkovnevet.PNG

I.Sz. Nem azon nevetek

B.M. De Ön mások halálán nevet. Halálról beszélek.

I.Sz. Nem azon.

B.M. De,igen.

I.Sz. Én csak ironikusan mosolygok a szavain.

B.M. Hát engem a főparancsnoki mosolya most arra emlékeztetett, amikor Putyint megkérdezték, hogy mi történt a Kurszkkal[4]. És ő erre fancsalin elmosolyodott és azt válaszolta, hogy mi történt? Hát elsüllyedt. Az egész világ összerezzent. Én most elesett gyerekek konkrét neveit soroltam fel, és akkor Ön elvigyorogja magát. … Ezredes, viseltessék tisztelettel az elesettek iránt!

B.M. Teljesen megalapozottan kijelenthetem, hogy Ön ma sem tett egyetlen olyan értelmű kijelentést sem,  hogy ezt a vérfürdőt meg kell állítani. Épp ellenkezőleg. Ön azt bizonygatja, hogy Oroszországnak sürgősen nehézfegyverzettel kell segítenie, mit is? A háborút? A vérfürdőt? Aminek abszolúte semmi értelme sincsen, mert ebben oroszok és az ukránok pusztulnak, ráadásul nem is ukránok, hanem ezek is és azok is oroszok. Az egyikek Oroszország a másikak pedig Ukrajna területén élnek. Maga rendezett ott vérfürdőt, mi a fenét csinált ott az elejétől fogva ezredes?

I.Sz. Bátran kijelenthetem, hogy önkéntesként mentem oda, mint arról már beszéltem nyíltan, becsületesen, egyenesen. Igen a katonai manőverek aktív időszakában a lakosság felkelt és a Krímből önkéntesek csapata ment  Szlavjanszkba. Az akció elején,  hál’ Istennek nem voltak áldozatok. Az első lövések akkor dördültek el, első áldozatok akkor estek, amikor a helyi Alfa[5] bennünket ki akart onnan söpörni, s mi ezt a támadást visszavertük. Az első lövéseket a belügyminisztérium ostromakor adták le, a BM védői kezdtek lőni. Mi az emberek feje fölé lőttünk és ezt követően a védők rögtön megadták magukat. Igen, ez így történt, mint önkéntes voltam ott, pontosan, mint önkéntes, mert az előtt egy évvel nyugállományba vonultam, pontosabban tartalékállományba helyeztek. Igen, orosz állampolgár vagyok és az ottani orosz emberek érdekeit védelmeztem. Sohasem fog arról meggyőzni, hogy ott nem oroszok élnek, vagy bármiben is rosszabbak lennének mint azok, akik Oroszországban élnek. Minden egyébről meg ítélkezzen Ön. Nem kell, hogy higgyen nekem, ez szuverén joga.

Sztrelkov

B.M. Másról van szó. Ha Ön önkéntes, és Önre nem vonatkoznak valaki  parancsai, akkor ki mozdította Önt el   a védelmi miniszteri posztról? Amennyire ezt a tömegtájékoztatásból tudom ezt Szurkov[6] keze volt benne. Akkor pedig, már megbocsásson, miféle népfelkelés isez? Miféle harcoló nép az, amelyiket a zsidó Szurkov vezényel a Kremlből? Magyarázza már akkor meg, hogy hogyan válthat le egy embert a Kremlből valaki a népfelkelés védelmi miniszteri posztjáról? Ha ott valóban a nép harcol.

I.Sz. Erre pedig Önnek Borisz Szergejevics, abból az egyszerű okból nem tudok válaszolni, mert az Ön szavaitól eltérően az én szavaimnak súlyuk van. Érti?

I.Sz. Erre azt tudom mondani, hogy pontosan megkülönböztetem a valóságot a vágyaimtól. Az adott pillanatban Novorosszijában[7] a háború befejezése egy módon lehetséges. Ez a kijevi junta katonai veresége, az ukrán megtorló hadsereg szétzúzása, Novorosszija történelmi határainak a helyreállítása. A junta fegyveres erőinek összeomlása, kapitulációja nélkül nem lesz béke. Enélkül a következő lépés a Krím lesz. Ez a háború az örökkévalóságig, vagy addig fog tartani, amíg a Donbasz lakatlan pusztasággá nem változik, bár … a háború akkor is folytatódni fog, függetlenül mindentől folytatódnak a fegyveres összecsapások. Csakis így tud befejeződni Novorosszijában a háború Oroszország és az orosz nép számára előnyösen. Ellenkező esetben, ismétlem, vereség, visszavonás és belső forradalom, pontosan az, amin keresztülmentünk az 1917-ben. Az orosz-japán  háború eredményeképpen és 17-ben.

B.M. Hogyan, Ön el tudja képzelni,  hogy az ukrán hadsereg legyőzhető a  bányászok által?

I.Sz. Adott esetben úgy gondolom, hogy Oroszországnak teljes felelősséget kell vállalnia a Novorosszijában élő orosz népért és minden erővel és létező eszközzel támogatnia azt. Ezt a véleményemet Novorosszijába érkezésem óta sohasem rejtettem véka alá. Minthogy  diplomáciai eszközökkel az Ukrajnában élő orosz nép érdekeinek védelme nem lehetséges, következésképpen bármely más eszközt be kell vetni Ukrajnában az oroszok védelmére.

B.M. Ahhoz hogy az Ön logikája szerint megvédjük az ukrajnai oroszok érdekeit, ezeket az oroszokat ki kell irtani. Mert ki is harcol azon az oldalon? Más bolygóról valók? Nem, a mi testvérnépünk háborúzik. Szláv testvéreink! Kiket akar Ön megsemmisíteni? Az orosz hadsereget kívánja bevetni ebbe a vérfürdőbe. És ha ez megtörténik, akkor az érvényes szerződések és kötelezettségek szerint az USA és Nagy-Britannia be kell, hogy lépjenek ebbe a háborúba. Érti, hogy világháború kirobbantását akarja kiprovokálni? Vannak törvények, melyeket Maga és Putyin olyan könnyedén tipor szét. Precedenst teremtve. Ha Maga azt mondja, hogy nem kell figyelembe venni ezeket az általunk aláirt  memorandumokat és a nemzetközi megállapodásokat, akkor a kínaiak azonnal itt lesznek! Azokat a szerződéseket, amelyeket mind a mai napig érvényteleneknek, illegitimnek tartanak, azonnal meg fogják szegni. Ez a legveszélyesebb precedens! Adott esetben Németországnak már holnap a Kalinyingrádi területen kell lennie. Érti, hogy mivel is foglalkozik? És még azt mondja, hogy a győzedelmes befejezésig. Miféle befejezésig? Nem győzelmes lesz az, hanem az lesz Oroszország és az orosz nép vége.

I.Sz. Még egyszer megismétlem. Háborúba lépni vagy a győzelem vagy a vereség esélyével lehet csak. A mondandóját a béke logikája szerint hajtogatja, de a békének már vége. Akarja, vagy nem akarja, Oroszország hadat visel. Hogy milyen erőkkel, azokkal, amelyek a Donbaszban vannak, vagy a reguláris orosz hadsereggel fog harcolni, az mindegy. Ukrajnában például mindenki meg van arról győződve, hogy Oroszország háborút visel Ukrajna ellen. Mindenki. Az egész világ ezt gondolja és ezt így is fogja gondolni, függetlenül bármitől, akármi is történik. Ha az Ön logikáját követjük, a vereséget Oroszországra mérik, nem Novorosszijára, Oroszország lesz szétverve. Akár lesz harmadik világháború, akár nem, a polgárháború, mint azt az előző megmutatta, sokkal súlyosabb következményekkel jár, mint akármelyik külső háború. Az első világháborúban kicsivel több embert veszítettünk, mint egymilliót, másfél millió hadifogoly volt, négymillió sebesült. A polgárháború tizenkét milliós veszteséget okozott, ennyit gyilkoltak meg és pusztult éhen. Nem is beszélve a két és félmillió emigránsról. Akármivel is vádolhat engem, a háborúból egy kiút van, a győzelem. Oroszországnak katonai győzelemre van szüksége, mert vereség esetén jön a szétesés. Aztán akkor  lehet követelni, hogy menjünk mindannyian nyugállományba…

B.M. Ez a beteg ember a győzedelmes befejezésről beszél. Milyen győzedelmes befejezésről? Amikor Oroszországnak és az orosz népnek vége? Ennek a háborúnak nem létezik logikus győztes befejezése. Nincs. Csak egyetlen kimenet lehetséges, ha belevisz bennünket a háborúba – és akkor a sokezer áldozatból sokmillió lesz. És még valami, most, amikor az Ön és Putyin kalandor akciója miatt, felelek a szavaimért, mert Ön hadügyminiszter, tehát e miatt a kaland miatt Oroszország elképesztő árdrágulással kell hogy szembe nézzen. 20-30%-al drágult meg minden. Január elsejétől elszabadulnak az árak. Megdrágula villamos áram és a nép, amelyik nem tudja így sem kihúzni a következő fizetésig, ismétlem, Oroszország 77 régiója nyomorog, nem jön ki a pénzből. Kénytelenek orvosokat elbocsájtani, iskolákat, kórházakat zárnak be, Oroszország tovább nem fog tűrni, mert elemi éhezés kezdődik. És akkor Oroszország felkel. Felrobban. Nem képes tovább tűrni. Azért is, amilyen fizikai állapotban van, az eljövendő éhezés miatt és azért, ami ott Dél-Keleten történik, mert a gyerekeiket gyilkolják meg ott, és Oroszország fe4lrobban. És ezt a robbanást maguk okozzák, mert nem akarják leállítani Dél-Keleten a vérfürdőt.

MirSztrelk.PNG

https://yandex.ru/video/search?filmId=16469553654796306127&text=%D0%BF%D0%BE%D0%BB%D0%B8%D1%82%20%D1%80%D0%B8%D0%BD%D0%B3%20%D1%81%D1%82%D1%80%D0%B5%D0%BB%D0%BA%D0%BE%D0%B2%20%D0%BC%D0%B8%D1%80%D0%BE%D0%BD%D0%BE%D0%B2&noreask=1&path=wizard&reqid=1516526512241688-1671215337413429363133631-vla1-2363-V

 

A teljes adás itt tekinthető meg:

 

https://yandex.ru/video/search?filmId=12150422769066018678&text=%D0%BF%D0%BE%D0%BB%D0%B8%D1%82%20%D1%80%D0%B8%D0%BD%D0%B3%20%D1%81%D1%82%D1%80%D0%B5%D0%BB%D0%BA%D0%BE%D0%B2%20%D0%BC%D0%B8%D1%80%D0%BE%D0%BD%D0%BE%D0%B2&noreask=1&path=wizard&reqid=1516526512241688-1671215337413429363133631-vla1-2363-V

[1]Igor Ivanovics Sztrelkov (a valódi neve: Igor Vszevolodovics Girkin /Игорь Всеволодович Гиркин/, sz. Moszkva, 1970. dec. 17. az FSzB orosz titkosszolgálat leszerelt ezredese. 1992 óta a Dnyeszter mellett, Boszniában, Dagesztánban, Csecsenföldön, Abháziában és Kelet-Ukrajnában vett részt „önkéntesként” vagy „népfelkelőként”, hivatalos minőségben pedig felderítőként vagy parancsnoki beosztásokban katonai és diverzáns akciókban. Monarchista és a fehér mozgalomhoz köthető nézeteket vall. Az utóbbi években Oroszország Ukrajna politikájával és a két kelet-ukrajnai szakadár bábállammal szemben kritikus és radikális nézeteket hangoztat. /a ford./.

[2] Az Orosz Föderáció egyik tagköztársasága/a ford./.

[3] Afgánoknak hívja az orosz köznyelv az 1979-et követően ott harcolt szovjet katonákat, az afgán háború veteránjait. /a ford./.

[4] 2000. augusztus 12-én a Barents tengeren 118 főnyi legénységgel felrobbant és elsüllyedt K-141- Kurszk jelzésű robotrepülőgép-hordozó atom-tengeralattjáró /a ford./.

[5] az ukrán TEK /a ford./.

[6] Vlagyiszlav Jurjevics Szurkov (neve csecsen származású apja után 5 éves koráig Aszlanbek Dudajev, Szolncevó, 1964-) 1983-85 katonai szolgálat a Magyar Népköztársaságban, különleges felderítői feladatok, reklámszakember, Hodorkovszkij testőre, majd az egyik vállalkozásának reklámfőnöke, sajtó és pénzügyi vezetői posztok, az elnöki adminisztrációban 1999 óta dolgozik, 2011-től miniszterelnök-helyettes, 2013 óta Putyin tanácsadója. Jelenleg  ő az ukrán ügyekben felelős tárgyalófél az amerikaiakkal ez ügyben folyó tárgyalásokon/a ford./.

[7] Dél-Kelet Ukrajna Orosz Birodalombeli neve/a ford./.

 

 

10,

 

Alekszandr Nyevzorov / Александр Невзоров/orosz újságíró, publicista, korábban parlamenti képviselő:

Putyin és a forradalom. Szemtől szembe.

2016.04.01. Sznob c. internetes folyóirat

Nyevzorov.PNG

A forradalom immár legalább három évszázada Oroszország legelengedhetetlenebb  szükséglete. Természetesen ennek az országnak a történetében sok volt a tömegmegmozdulás és a cárvadászat. A kataklizmák végül mindig egyszerűen azzal végződtek, hogy az egyik despotát egy másikra cseréltük. Változott a szimbolika és a külsőségek, a hatalomgyakorlás elvei azonban változatlanok maradtak. Cárok, főtitkárok és elnökök örökölték meg egymástól azt a kellemes jogot, hogy milliókat végeztethessenek ki vagy megkegyelmezzenek nekik. Volt a koszorús fők között, aki az államiságot vízzel, és volt, aki olajjal festette. A lényeg mindig ugyan az maradt.

Az építészeti stílus egy jó földrengésnek egyre megy. Egyforma élvezettel rombolja a gótikus és modern stílusú épületeket. Játszi könnyedséggel tesz a földdel egyenlővé  egész országokat. A forradalom sajnálatosan nem ennyire mindenevő és mindenható. Ezen kívül ismeri Oroszország ízét, és jól emlékszik arra, amikor néhányszor majd’ megfulladt tőle, s dolga végezetlenül visszaöklendezte. Természetesen folyton körülötte sündörög, várva, mikor ugorhat neki újból.

Mindeddig még egyetlen zűrzavaros korszaknak sem sikerült szétmarcangolnia a sötét birodalom testét. Pedig voltak rá igencsak regényes kísérletek.  Ugyanakkor  igazi forradalmat Oroszország még nem élt át.

Mert a forradalom nem pusztán egy ország hányási reflexe, melyet a zsarnokoskodás és  lopás vált ki. Nem a nyaktilók. Sem a cseka hulláktól hemzsegő  kazamatái. A kazamaták és nyaktilók csak pikáns, de nem feltétlenül szükséges  fűszerei az állami átalakulás ételének.

A forradalom az állami életvezetés és irányítás visszafordíthatatlan megváltozása.  A politikai higiénia fájdalmas, de szükséges aktusa, mely megváltoztatja a hatalom és a nép természetét.

Oroszországban azonban nem történt ez idáig forradalom. Nem világos mellesleg, hogy mi tartóztatta fel.

Butaság lenne ebben a pravoszláviát hibáztatni, amely kimúlt régen, s kincstári „show business” – szé vált. Különösen jól látható ez, ha az iszlámmal hasonlítjuk össze, mely rendszeresen felmutatja hite azon hőstetteit, melyeket rosszindulatúan „terrorista merényleteknek” minősítenek. A modern pravoszlávia a 148. cikkely megsértését kifogásoló[1] vacak feljelentéseivel – igencsak gyöngén muzsikál.  Valamikor azonban pédásan viselkedett a vallási terrorizmus terén, hol orrcimpákat tépve ki, hol egész családokra gyújtva rá fakunyhójukat. A hit hőfoka azonban a XX. század elején a nullához  közelített. Ez nem csak a pravoszláv hit gondja, hanem a kereszténységé általában. A pápák és a pátriárkák  folytatják a régi előadást, hajléktalanok lábát mosva és csókolva. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy bármely prostituált kész bármi mást is megcsókolni, ráadásul sokkal olcsóbban.

Gyanún felül áll a „nagy orosz kultúra” is. Szerencsére száz százalékban másodlagos, mivel szolgai hűségű másolója az európai kultúrának. Az meg sohasem zavarta a forradalmak győzedelmeit. A mitikus orosz „eredetiség” meg nem képes megakadályozni semmit. Ha valaha létezett is, akkor is csak mint értelmetlen nehezék, melyet még I. Péter kihajított.

A Titkos Expedíció[2], a III. Ügyosztály[3], a VCSK-KGB szóba sem jöhet, mert  alkalmatlanok jelentős politikai folyamatok megállítására. Az a probléma, hogy nem tökhülyék szolgálnak bennük. Következésképp bármely komoly helyzetben elsőnek szaladnak szét.

Az oroszországi  forradalmak sikertelenségének okait külön szükséges vizsgálni. Ma csak egyszerűen konstatáljuk, hogy az ország politikai evolúciója nem történt meg.

Meg lehet természetesen lenni forradalom nélkül. Ugyanakkor a jövőbe való továbbhaladásra ez adja a belépőt.  Minden más mellett a forradalom megtisztítja az országot a bűnös tradícióktól és a vezetői hullamerevségtől. Ilyen lerakódások minden államhatalmi konstrukció esetében felgyülemlenek – Oroszország azonban különleges eset. Úgy lépett át a XXI. századba, hogy egyetlen forradalmat sem élt át a történelme során. Belső mechanizmusai egyetlen egyszer sem újultak meg. Ugyanúgy pöfög, mint régen, hazugságot, félelmet és háborút generálva.

Putyin önkényuralmi rendszere automatikusan megörökölte ezt a mechanizmust is, valamint az évszázados lerakódásokat. Nem lehetett mentes tőlük. Az, aki Putyinban látja a fő rosszat, azt az „egyén szerepe a történelemben” féle szórakoztató elképzelések vezérlik,  s nem érti, hogy a „Napóleon” jelző nem egy konkrét szereplőt  ír le, hanem mindössze egy lottószelvény neve, melyet bárki kihúzhatott volna, aki az adott korszakban élt.

Ez a helyzet nagyjából Putyinnal is. Ő csak Oroszország soron következő bábja, melynek drótjait azok a tradíciók rángatják, amelyek 300 éve változatlanok. Putyin uralkodása nem tartalmaz  sem eredeti vonásokat, sem személyes elképzeléseket. Ő csak szorgalmasan követi az orosz birodalmi adminisztráció előírásait. Oroszország sokszázéves viselkedésmintáinak logikus folytatása minden tette.

Igaza van annak, aki azt állítja, hogy „Putyin – Oroszország”.

Nem veszi figyelembe ugyanakkor azt, hogy az „Oroszország” szónak számtalan értelme van, melyek közt vannak egyértelműen szörnyűségesek is, melyek semmiképpen sem egyeztethetők össze sem a „civilizáció” sem a „modernitás” fogalmával.  A szíriai előadás, a Krím elfoglalása, a Donbassz, az obskurantizmus győzedelmeskedése, a titkosrendőrség mindenhatósága, s.t.b. – ezek azok a természetes és elkerülhetetlen hajtások,  melyek az orosz birodalmiság gyökeréből szökkennek ki.  Putyin meg csak egy jó kertész: megfelelő időben ojt, öntöz és  permetezi a levéltetűt . Aki rajong Oroszországért, az köteles rajongani Putyinért is.

Természetesen leporolták a hosszasan elfekvő orosz istent is. Ez nem meglepő, hiszen a csekista agya könnyű prédája a papoknak. Mellesleg, ha nem lettek volna papok, valami más ocsmányságot találtak volna ki. De ők voltak kéznél – s megint elkezdődött az ország pravoszláv hitre való kényszerítése. Az embereket ismét isten népének, istenhordozóknak nevezték, amire az méltóságteljes pózba vágta magát. Mellesleg az istenhordozóságnak van közvetlen, gyakorlati értelme is. Remek kábítószer. Ha beveszed, még azt sem veszed észre, ha meghaltál. Az ipar, a pénzügyek, a tudomány területén és egyéb téren is .

Oroszország valószínűleg nem is képes másmilyennek lenni. Nem tud nem lopni, nem elfoglalni, nem erőszakoskodni, nem megrohasztani, nem népbutítani. Ez bizony egy elkárhozott ország, mely szétesik, ha megváltoztatják a kormányzás alapelveit. Ha meg megtartják, akkor véglegesen lecsatlakozik a civilizációról és annak áldozatává válik. Az utolsó traktorista áthajt az utolsó libán, s ezzel mindennek vége lesz végre. A forradalmak elmaradását eddig még senki sem úszta meg.

El kell búcsúzni az illúzióktól. Az intelligencia elképzelt magának egy vágyott „saját” Oroszországot, a valóságos Oroszország meg lehetővé tette nekik, hogy finom büntetőtábori kenőzsírt egyenek rá. De nem józanodtak ki tőle, sőt még jobban megsértődtek a valóságra, melynek semmi köze az álmaikhoz.

Ez a sértődés annyira erős, hogy a mai entellektüelek fel sem ismerik az ajándékot, melyet  a feltűnést kerülve Putyin ad nekik.  Ha lámpavasra lógatnák őket,  az 100%-ra emelné a kertész népszerűségét, s a nép ujjongása még a krími események kiváltotta  lelkesedést is felülmúlná.  De hagyja őket élni, sőt össze is jöhetnek apró  rezervátumaikban, melyek a helytelenül gondolkodó személyek számára jöttek létre, mint a „Echo”[4] és a „Sznob”[5]. Ez nem nagylelkűség, inkább csak spórolnak a szappanon meg a kötélen. Mint kiderült, ezek a hazaárulók nem képesek kárt okozni. Intellektuális mesterkedéseikre a lakosság közömbösen tekint. A nép igencsak el van foglalva. Összefut a nyál a szájában, amikor eszébe jut Sztálin cipőpasztájának íze, s felsorakozik a halhatatlan ezredekbe[6].

Természetesen vannak, akik istenítik az orosz államiságot. Például az okos Kadirov[7]. Ne felejtsük el azonban, hogy napi 1 milliárd rubelt kap ezért. Ezért a pénzért még én is megszeretném.

Az orosz eszmének nincsenek más rajongói. A gyakorlatias nyugatiak egyre jobban  látják, hogy Oroszország halála nagy jótétemény lenne a civilizáció számára. Összehasonlíthatatlanul kevesebbet tesz hozzá a világ fejlődéséhez, mint amennyi problémát okoz. Folyton háború és pópaillat árad felőle. A második világháborúban való győzelmével való  villogása már mindenkit untat, a fasizmus felett aratott teljes győzelem deklarálása mára szórakoztató. A fasizmus él és egészséges, többek közt magában Oroszországban.  Nem veszett el azon képessége, hogy bármely nációba beleköltözzön és azt bábként mozgassa. Lehetséges, hogy csak a megfelelő alkalomra vár, s hogy ezúttal melyik oldalon fog állni Oroszország, az enyhén szólva nem egyértelmű.

Lehetséges lenne figyelmen kívül hagyni a realistákat és azok undorító józanságát. Ugyanakkor sajnos pontosan ők azok, akik eldöntik, ki éljen s ki haljon. Csak találgatni lehet, mitől az a kedély, amellyel a Nyugat néz a kertészünkre.  Vegyék észre, hogy  a dohányszelencét még csak le sem porolták.[8]

Mellesleg ennek az elnéző magatartásnak megvan a magyarázata. A mai Oroszország mérgére már rég kidolgozták az ellenmérget. Nem veszélyes a világra. Ismert az összetétele: despotizmus, papok, kulturális háborúk, lopás, átverés, stb.  Exportálásra tett kísérlet esetén mindezen tradicionális értékek  könnyen felismerhetők és közömbösíthetők, viszont bezárva az Orosz Föderáció államhatárai közé végzetesen megmérgezik az országot. Oroszország problémája magától megoldódik és a világ megkönnyebbülten fellélegez. A fő, hogy a méreg összetétele változatlan maradjon, az önkényuralmi mechanizmus ne egészüljön ki új, ismeretlen összetevőkkel.  Mert akkor Oroszország megint összehúzza magát, szerencsétlen,  szegény, fejlődő országnak mutatkozik, amelyik a demokrácia és fejlődés irányába igyekszik. Amint azonban erőt gyűjt, a szomszédai kirablásán túllépve komolyabb, kétes üzelmekbe fog.

Putyinban pontosan az a jó, hogy nem hajlamos a fantáziálásra és az újításra. Ő csakis a régi táncot járja. Olyan szépen, magabiztosan, előre megjósolhatóan vezeti Oroszországot az elszigeteltségbe és összeomlásba, ahogyan senki más. A nyugati gondolkodás logikáját követve dehogy szabad vezetői tevékenységében megzavarni. Minek ide dohányszelence?

De ne feledkezzünk el a forradalomról sem. Talán elfelejti a régi sérelmeket és mégiscsak nekilát Oroszországnak. Utoljára. Ez az elkövetkező folyamatokat sokkal vadregényesebbé teheti.

https://snob.ru/selected/entry/106504#comment_821517

 

[1] az orosz BTK szerint  „Olyan nyilvános cselekmény,  mely a társadalommal szembeni egyértelmű  tiszteletlenséget fejez ki,  hogy ezzel megsértse  a hívő emberek vallásos érzelmeit.”

[2] A szenátus mellett működő „Titkos Expedíció” – a politikai rendőrség legmagasabb szintű oroszországi  szerve 1762-1801 -között. /a ford./

 

[3] Az Orosz Birodalom politikai rendőrségének  legfelsőbb szerve I. Miklós és II. Sándor cárok idején ( 1826-tól 1880-ig) /a ford./.

[4] Echo Moszkvi rádiócsatorna, melynek főrészvényese a Gazprom /a ford./.

[5] A „bárhol élő, de  oroszul gondolkodó” entellektüelek folyóirata /a ford./.

[6] minden május 9-én a Nagy Honvédő Háborúban részt vett felmenők fényképeivel a kezükben ezzel az elnevezéssel rendeznek felvonulásokat

[7] Кадыров сecsen elnök /a ford./

[8] Ezzel ölték meg I. Pál orosz cárt /a ford./

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s