Archívum

  1. – 2016. április 19.

Újabb frontvonal a Baltikumban?

Az amerikai külügyminiszter, John Kerry elítélte az orosz katonai repülőgépek provokációját a Donald Cook amerikai hadihajó ellen, veszélyesnek és meggondolatlannak nevezve azt. Kerry elmondta: orosz hivatalos személyekkel való konzultációi reményt ébresztettek benne aziránt, hogy ilyen akciók nem ismétlődnek meg (időközben megismétlődtek – a ford).

Az orosz honvédelmi minisztérium április 14-én megvédve pilótáit kijelentve, azok minden biztonsági előírást betartottak. Az amerikai katonai tisztviselők azonban közölték, hogy bár az orosz repülők fegyvertelenek voltak, ám olyan közel repültek a Donald Cook rombolóhoz, s oly alacsonyan, hogy „nyomot hagytak a vízen”.

A lengyel rádió közölte: a balti tengeri incidenssel kapcsolatban bekérették az orosz nagykövetet, mivel az orosz repülőgépek veszélyes manőverei megzavarták a közös lengyel-amerikai hadgyakorlatot.

Április 20-án Brüsszelben Oroszország-NATO találkozó lesz, az első 2014 júniusa óta. Mint ismeretes, a Krím orosz annexiója és a kelet-ukrajnai szeparatisták támogatása miatt a NATO ekkor gyakorlatilag minden együttműködést megszakított Oroszországgal. A veszélyes katonai összeütközések kockázatának csökkentése szerepelni fog a brüsszeli találkozó napirendjén.

Április 11-én orosz SZU-24-esek húszszor repültek el az amerikai romboló felett 30 méteres magasságban, 900 méterre megközelítve a hajót.

Április 12-én tizenkétszer repültek el a romboló felett. Volt olyan pillanat, amikor 9 méterre közelítették meg a hajót. A Donald Cook egy „Arleigh Burke” típusú rakétahordozó romboló, mely „IAMD” rakétaelhárító rendszerrel van felszerelve.

 

Grigorij Trofimcsuk

(Григорий Трофимчук) katonai szakértő véleménye szerint „a helyzet rendkívül komoly: ezen események oda vezethetnek, hogy új ütközőpontok keletkeznek Ukrajna és Szíria után: Hegyi-Karabah és a Baltikum. S nemcsak a Baltikum, melynek vannak bizonyos követelései Oroszországgal szemben. Európának ez a része katonailag rohamosan erősödik. Ott terül el ugyanakkor Oroszország Kalinyingrádi területe, amely a politikai-katonai ellentétek fókuszpontjában áll már a kétezres évek eleje óta, amikor először keletkeztek problémák ezen enklávéba való utazással. Moszkva Iszkander rakéta komplexumokat kívánt ott hadrendbe állítani. Ha tovább élesedik a helyzet, könnyen katonai konfliktus kerekedhet a térségben.

А Donald Cook rombolóval történtek igen felizgatták a nemzetközi közvéleményt. Ennek következtében a Baltikum további katonai megerősítése várható. Ezzel együtt megnehezedik a kalinyingrádi terület logisztikai helyzete is.

Emlékeztetni szeretnék arra, hogy még a baráti Belorusszián keresztül sem érhető el Moszkva számára Kalinyingrád. Egyetlen nyitott útvonal a Balti-tenger, ahol az incidens most lezajlott.”

 

Igor Szutyagin

(Игорь Сутягин) tudós:

„Nem a katonák szórakoznak, a parancsot politikusok adták ki. Mellesleg a vezérkari főnök meglehetősen nyíltan fogalmazott, amikor azt állította: »már hadban állunk a Nyugattal«. A történtek e háború elemei. Egyelőre persze nem lőnek. Próbálják az ellenfelet engedményekre bírni. Mit is mondott a Duma Külpolitikai Bizottságának egyik tagja? »Egyeztetniük kell velünk Balti-tengeri manővereiket«. Majd pedig a Földközi-tengeren, azután a norvég partoknál, majd a Karib-tengeren – végül mindenhol. Pontosan ez az, amikor katonai eszközöket alkalmaznak, hogy politikai céljaikat elérjék, nem lépve át egy határt, nem nyitva tüzet. A háború folyik.”

 

Pavel Felgengauer

(Павел Фельгенгауэр) orosz katonai szakértő:

„Ez egy speciális akció volt. Nem huligánkodás, bravúroskodás. Nem Szu-24 harci repülők hajtották végre, hanem e géptípus felderítő változatai. Próbáltak rákapcsolódni az Aegis rendszerre, megbénítva azt. Részt vett az akcióban egy orosz felderítő helikopter is, ezért repültek oly közel és hosszasan. Nem támadást imitáltak, hanem elektronikus támadást hajtottak végre az amerikai romboló ellen.

Az orosz haditengerészet háborúra készül az USA ellen, s e felkészülési fázis egy fejezete zajlott le most. Lényegében rendkívül veszélyes harci cselekmény történt. A Szu-24 repülő régi típus, könnyen elromolhat. Rárepüléskor egy hajszálnyi eltérés, s beleütközhetett volna a hajó árbocába, s kész a tragédia. Meghal a pilóta, amerikai katonák esnek áldozatul, háborús konfliktus alakulhat ki. A jelek szerint az orosz katonák háborúra készülnének Európában, ráadásul igen agresszíven. Valószínűleg úgy okoskodnak: minden bizonnyal nem lesz háború, viszont efféle produkcióikkal pénzt szerezhetnek új fegyverekre. Az orosz hadigépezet most sokkal felelőtlenebbül viselkedik, mint a hidegháború idején. S miközben szórakoznak, háborúra készülnek, mindennek a levét az orosz népnek kell meginnia.” […]

„Egy európai háború közvetlen előkészületei folynak. Ez a háború nyilván atomháború lesz. Egy háború küszöbén állunk. Sürgősen ellenőrzés alá kell vonni a katonáinkat. Természetesen bizonyos dolgok a Kremlben dőlnek el, ugyanakkor Putyin lényegében a vezérkar bábja. Leválthat egyeseket, lecserélhet másokat, de magával az intézménnyel semmit sem tud kezdeni, csak követni tudja. A vezérkar meg növeli a háborús fenyegetést, hogy ne lehessen csökkenteni a hadi kiadásokat. Ennek érdekében képesek bevállalni a legnagyobb kockázatokat is. Nem gondolom, hogy készek lennének most háborút indítani, de a határán egyensúlyozni – azt igen. Egyensúlyozás közben pedig könnyű leesni.

Oroszországban a katonák civil ellenőrzésére lenne szükség. E nélkül az orosz nép úgy, ahogyan van, könnyen eltűnhet a föld színéről.

Folyik a költségvetési kiadások visszafogása. A Honvédelmi Minisztérium nem fogja a fizetéseket az inflációhoz igazítani. Bár az állami hadimegrendelés szent dolog, de ott is történhet csökkentés, mivel a gazdaság igen rossz állapotban van, s a szociális kiadások nem csökkenthetők – a nép lázadozni fog. Ebben a helyzetben provokációkra van szükség, hogy emelkedjen a feszültség, hogy azt mondhassák: »Bár éhezünk, de legalább megépítjük atom tengeralattjáróinkat«. […] A katonák az ország kárára cselekszenek, ugyanúgy, mint a szovjet időkben, sőt még inkább. A Szovjetuniót a vezérkara tette tönkre, s most ugyanaz a vezérkar tönkre teszi az Orosz Föderációt – s nem 71 év, hanem mindössze néhány év alatt. Oroszország legnagyobb ellensége saját vezérkara.

Természetesen még nem vagyunk készek egy nagy háborúra. A vezérkar – s ezek nyílt adatok, 2025-re prognosztizálja a háborút. Erre az időre kell befejeződjön a hadsereg fegyverzetének korszerűsítése. A jelenlegi gazdasági helyzetben nem világos, sikerülni fog-e ez a terv. Nem jött még el az idő. Ezért Oroszország egyelőre kompromisszum-kész. Ezért kénytelen Szíria ügyében is egyezkedni. Sok frontvonal létezik: Szíria, Karabah, s most a Baltikum. A nagy háború valószínűsége 10 százalékos marad a következő néhány évben, de ha marad a történések jelenlegi iránya, ha nem teszünk semmit, akkor ez a valószínűség nőni fog.

Amerikában is hasonló volt a helyzet a kubai rakétaválság idején, amikor az amerikai hadsereg majdnem belevitte Kennedy elnököt egy háborúba. Mert feltételezték, hogy minden téren erősebbek, legalábbis a Karib-térségben, s döntésre akarták vinni a dolgot. A válság után a Pentagonban jelentős reformokat hajtottak végre. McNamara civil Pentagont hozott létre. Nem mondhatjuk, hogy ott kiváló civil ellenőrzés létezik, de bizonyos mértékű van. Nálunk semmi ilyesmi sincs.”

www.youtube.com/embed/7PSHopFmeGs?&&fs=1

Egy amerikai magáncég két vállra fekteti az egész orosz űripart

Amennyiben megvalósulnak Elon Musk amerikai üzletember tervei, 2017-re 10 évvel előzi meg az egész orosz űripart. Ezt a véleményét jelentette meg Facebook bejegyzésben Vagyim Lukasevics (Вадим Лукашевич) orosz légügyi szakértő.

Lukasevics szerint a világ jelenlegi legnagyobb, 40 tonnás kapacitású hordozórakétáját, a Musk SpaceX cég által gyártott „Falcon Heavy”-t még az idén, de legkésőbb 2017 elején fellövik. Összehasonlításképpen: a legnagyobb, 38 tonna kapacitású „Angara-A5B” orosz hordozórakéta fellövése 2025 előtt teljesen illuzórikus, nincs is tervbe véve. A Falcon visszatérő blokkot tartalmaz, ami az orosz rakétánál nincs. Ráadásul a SpaceX 2017-ben még egy kétszemélyes űrhajó üzembeléptetését is tervezi (Dragon V2).

„Ezzel egyetlen amerikai magánvállalkozó két vállra fekteti az egész orosz űripart. Oroszok, nagy slamasztikában vagyunk!!” – állapítja meg lakonikusan Lukasevics.

http://gordonua.com/news/worldnews/aviaekspert-lukashevich-odin-amerikanskiy-chastnik-mask-kladet-na-lopatki-vsyu-rossiyskuyu-kosmonavtiku-127680.html

Militarizmus versus űrkutatás

Valerij Fedotov

publicista írja:

„Április 12-én 108 ezer léggömböt engedtek fel Oroszországban, ezret Gagarin űrrepülésének minden egyes perce emlékére. Rjazany megye egyik tavának havára kitaposták az első űrhajós gigantikus portréját. A jubileum tiszteletére »kozmikus szelfi«-ket készítenek, maratoni futóversenyt rendeztek és »tematikus« metrószerelvényt indítottak útjára. Az űrkutatás napján a hatalom ismételten igyekezett jól eladni ezeket a réges-régi eredményeket. A tavaszi ünneplés apoteózisa a Győzelem Napja lesz. A csinovnyikok kreativitása nem ismer határokat: futó- és úszóversenyeket rendeznek, repülnek, ugranak, víz alá merülnek kozmikus méretekben.

Az egyik hatalmas eredmény 55 évvel ezelőtt történt, a másik 71 éve. Minél távolabb kerülünk tőlük, a hatalom propagandagépezete annál erősebben emlékeztet rájuk. Világos miért: ez alapozza meg a jelenlegi állami ideológiát, a nagyhatalmiságot. Ugyanakkor a múlt felnagyítása rámutat arra is, hogy az ország jelenlegi állapota úgy viszonyul a múltbeli győzelmekhez, mint egy léggömb felengedése az űrrepüléshez. A léggömbök hatalmas számát s a többi »rekordot« ma arra szánják, hogy elfedje ezt a tényt, pedig éppen hogy rávilágít erre.

Amíg oroszok ezrei »emelik fel a fejüket«, »tekintenek az égre« és büszkén ismételik a mantrát: »elsők vagyunk«, Franciaországban egy milliárd dollár értékben foglalják le a Roszkoszmosz eszközeit.

A Vosztocsnij űrrepülőtér építését, mely az orosz űrkutatás holnapját hivatott szimbolizálni, korrupciós botrányok, fizetések visszatartása és sorozatos határidő-módosítások kísérik. A 2025-ig terjedő föderális űrkutatási programot folytonosan redukálják, pontosan a mostani jubileum előtt történt meg a soron következő csökkentés 1,4 ezer milliárd rubellel, az azt megelőző, először 2 ezer milliárdos, majd 1,7 ezer milliárdos csökkentés után. Mint fél évszázaddal ezelőtt, Oroszország ma is az egyik vezető űrnagyhatalom. Ugyanakkor kérdéses, hogy képes-e még egyszer a bolygó élvonalába kerülni, mozgósítani erőit, s végrehajtani az emberiség újabb kitörését az űrbe.

Ma az emberiség új, hatalmas földrajzi felfedezések korszaka előtt áll, csak ez már a Föld bolygón kívül fog zajlani. Ez nem csak rendkívül magával ragadó, de különösképp hasznos is lesz az ezt megvalósítók számára. A kozmikus kutatások két mérföldköve már látható: a Hold kiaknázása és űrutazás a Marsra. Tudományos szempontból elvileg mindkettő elérhető 5-10 éven belül. Ugyanakkor olyan hatalmas összegekbe kerülnek, amelyeket egyetlen állam sem tud egyelőre magára vállalni. Oroszországot a századelő éveinek kivételes konjunktúrája egy centiméterrel sem vitte közelebb ezekhez a vidékekhez, ezért nehéz komoly előrehaladásra számítani a most kezdődő sovány évek során.

A helyzeten magánkezdeményezésekkel lehetne javítani. Oroszország sohasem volt híján a felfedezőknek. Az orosz állam mai állapota azonban olyan, hogy nem csak maga nem képes korszakalkotó tettekre, de féltékenyen megfojt minden lehetséges konkurenst.

Ha elképzeljük, hogy megjelenik egy Elon Musk a 21. század Oroszországában, a történetének állandó szereplőivé válnak a Központi Nyomozó Hivatal, az adóellenőrzés, a bírósági ítéletek. Más szóval, mialatt az igazi Musk óceáni platformra landoltatja többször felhasználható rakétáját, az orosz Musk javaslatai a közös magán/állami együttműködésről csak tudományos-fantasztikus elbeszélésekben létezhetnek. Musk bejelentését a 2025-ös Mars expedícióval kapcsolatban ezért a világ lélegzetvisszafojtva hallgatja, amíg Rogozin miniszterelnök helyettesünk kijelentését a naprendszer gyarmatosításáról – rezignált mosollyal.

A harci cselekmények azonnali politikai haszonnal járnak a Kreml számára, a társadalom robbanásszerű konszolidációját eredményezve. Hosszútávon azonban meggyengítik az országot. Amikor a hatalom űrbéli győzelmekkel provokálja a nemzetet, az nem akkora baj, mint amikor ezt múltbéli és jövőbéli háborús győzelmekkel kapcsolatban teszi. Gagarin űrrepülésének felnagyítása ártalmatlan komédia a második világháborús győzelmek felfújásához képest, márpedig a közgondolkodást manapság ez jellemzi. Az első csak Gagarin-portrékkal manipulál, a második viszont kardcsörtetéssel és tényleges geopolitikai kalandokkal.

A harci cselekmények azonnali politikai haszonnal járnak a Kreml számára, a társadalom azonnali és látványos mobilizációját eredményezve. Hosszútávon azonban meggyengítik az országot, s a progresszív államok köréből a kitaszított agresszorok közé lökik. Új űrbéli győzelmek ezzel szemben csak egy, vagy több évtized távlatában hoznak hasznot, viszont komolyat és évszázadokra kihatót. Az orosz hatalom a militarizmust választja, tankokat gyártat űrhajók helyett. Jobb lenne, ha a gyérülő eszközeinket arra költenénk, hogy nagyságunkat a Holdon és a Marson bizonyítsuk, mintsem Szíriában és a Donbaszban. A léggömböket meg hagyjuk meg május 9-re.”

https://vk.com/wall-3818_1571340

2. – 2016. április 20.

Oroszországban a válság kezdetét egy szimbolikus ügy fogja jelezni

Szlava Rabinovics

(Слава Рабинович) orosz közgazdász, blogger:

„Azt, hogy mikor veszi kezdetét egy komoly krízis Oroszországban, azt egyelőre senki sem tudja pontosan megmondani. Valószínűleg egy »fekete hattyú« jelenik majd meg.

A „fekete hattyú” elmélet azokról a különböző krízisekről szól, melyek során egy adott esemény a katalizátor szerepét tölti be, s amelynek a bekövetkezését teljességgel lehetetlen megjósolni. Tegyük fel például, hogy megjelenik Andrej Kosztyin [az orosz Külkerbank elnöke – a ford.], széttárja a kezét és kijelenti: bankja csődbe ment. Egyidejűleg előáll German Gref is [a Sberbank elnöke – a ford.], s azt mondja: a kockázataink 25 százaléka a Külkerbankkal és a Gazprombankkal kapcsolatos, saját ügyfeleink minden kockázatával együtt stb. Ezért ők is csődbe mentek. Majd feltűnik a betéteseket biztosító alap, az is széttárja a karját: nincs pénz a betétesek kártalanítására. És oda az összes betét, beleértve természetesen a jogi személyekét is, vagyis az összes, azaz, hogy majdnem az összes orosz cégét. »Fekete hattyú«-ként tehát valamely váratlan esemény szolgálhat, például a Külkerbank (VTB) csődje, ami legyezőszerűen továbbterjed.

A Nemzetközi Valutaalap 2017-re az orosz gazdaság növekedését prognosztizálja. De mitől indulna be ez a növekedés? El sem tudom képzelni, hogyan történhetne meg ez. Az lehetséges, hogy a gazdasági hanyatlás lelassul és elhúzódik, vagyis folytatódik, de kisebb tempóban. Ám ahhoz, hogy gazdasági növekedés következzék be, meg kell szüntetni a putyini újfeudalizmust, s újra fel kell építeni a kapitalizmust a tőkepiaccal együtt.”

http://glavnoe.ua/news/n268244

A márciusi ipari termelés számai

Igor Nyikolajev

(Игорь Николаев) közgazdász:

Az orosz gazdaság helyzete optimista értékeléseinek újabb adalékaival a háttérben, amelyek az utóbbi időben jól hallhatók voltak, különösen érdekes szemügyre venni a márciusi ipari termelés számait. Milyen sávban vagyunk? Feketében vagy szürkében?

A tény az, hogy – amint azt a ROSSTAT [Федеральная служба государственной статистики – Orosz Statisztikai Hivatal – a ford.] meglehetős késéssel publikált adatai mutatják – a februári kis növekedés után, 1 százalékos éves viszonylatban az ipari termelés márciusban 0,5 százalékkal csökkent. Ráadásul a csökkenés lehetett volna jóval nagyobb is, de az ásványkincsek kitermelésének növekedése megtette a maga üdvös hatását; ez 4,2 százalék, 2015 márciusával összehasonlítva. Mindez egyedül az olajkitermelés növekedésének köszönhető tehát (nocsak, Dohára készülnénk?). Vagyis gazdaságunk függése az olajtól nem hogy csökkenne, hanem még nő is.

A figyelemreméltó adatok közül megemlítem a speciális célú ruhagyártás 38,9 százalékos növekedését (összesen 31,1 millió db)!

Érdemes figyelni továbbá a gázturbina gyártás 2,9-szeres növekedésére, mivel az ilyen kiugrások torzíthatják az ipari termelési mutatókat. A gázturbina egy egyedi, drága, sokáig készülő termék. Egyik hónapban nem jelenik meg a statisztikákban, ám a másikban már nagy tételt jelent. Ez történt márciusban, de aztán már nem játszik szerepet.

Végül vessünk egy pillantást a személyautó gyártásra: 25,9 százalékos csökkenés márciusában, az előző év azonos időszakához képest. Ráadásul a tavalyi alacsony kiinduló bázis mellett! Mivel a személyautó-gyártás dinamikája jellemző mutató, a következtetés egyszerű – itt bizony a fekete sávban vagyunk.

Ily módon egészében véve: az orosz ipari termelés egyértelműen nem került át a fehér sávba. Az esés tehát folytatódik. Lehet kutatni, hogy a szürke milyen árnyalata jellemző a helyzetre, mivel tudjuk, sok van belőle. De nem biztos, hogy megéri.

http://echo.msk.ru/blog/nikolaev_i/1750538-echo/

3. – 2016. április 21.

Harc a kulisszák mögött

Jevgenyija Albac

(Евгения Альбац) a The New Times  orosz kiadvány főszerkesztője

A Nyomozó Hivatal vezetője, Alekszandr Basztrikin tollából megjelent egy cikk, amelyik a politikai szabadságjogok megnyirbálásával foglalkozik. Megszólalása révén a konzervatív erők szeretnének arra figyelmeztetni, hogy Putyin nem jár el elég körültekintően, túlságosan liberális. Azaz, hogy sokkal keményebben kellene fognia az országot… Erőteljes, függöny mögötti harc folyik a konzervatívok és a még konzervatívabbak között, amelynek tétje hogy ki kerülhet közelebb az elnökhöz, no meg a pénzhez. Mert abból ma egyre kevesebb van. S erre fel kiszivárognak a »Panamai papírok«, amelyekből világos kép tárul elénk a pénzek kivitelének mechanizmusáról. Vagyis, hogy hová kerültek, s hogy hol vannak jelenleg is… A vezetés körében ez sokakat villámcsapásként ért. Merényletet kíséreltek meg a pénzeik ellen! Ráadásul ezek az emberek az összeesküvés elméletek paranoiájában élnek, s most arra gondolnak, mi minden derülhet még ki a jövőben. De kik is csinálják velünk mindezt? Putyin világosan fogalmazott a sajtókonferenciáján: az ellenségeink, akik destabilizálni akarják az országot.

Oroszországot szerintük ellenségek veszik körül, ostromlott vár vagyunk, az internetet, éppúgy, mint azt kínai barátaink és harcostársaink tették, ellenőrzés alá kell vonni, cenzúrázni kell. Navalnij (bloggerből ellenzéki politikussá vált aktivista. a ford.) írja erre, hogy »kínai mintájú cenzúrát akarnak, de nem kívánják átvenni a kínai korrupció elleni harcot, amelynek szerves része a halálbüntetés«. Okkal, hisz esetleg előbb-utóbb rájuk is sor kerülne. Épp ezért Putyin környezetében elég sokan vannak, akik félnek ezektől az ultrakonzervatív Patrusevektől [hadseregtábornok, az FSZB elnöke – a ford.] és Basztrikinektől [a Nyomozó Hivatal vezetője – a ford.]. Mert tudják róluk, hogy ezek a múlt emberei, akik máig a Szovjetunióban élnek.

Felnőttek azonban a gyerekeik. Hogyan magyarázzák meg nekik, hogy az Oxfordban, Cambridge-ben, Harvardon, a Yale-en szerzett ismereteik haszontalanok, hogy az európai életnek, amit szerettek és élveztek, vége, s ezután egy zárt Oroszországban kell élniük? Ez nagyon hasonlít a Szovjetunió utolsó éveire, amikor a politikai bizottság tagjainak gyerekei, az aranyifjúság tagjai többnyire a KGB egyes számú részlegénél helyezkedtek el, vagyis a hírszerzésnél, s megismervén az európai életet, egyáltalán nem kívántak többé a Szovjetunióban élni. Az összes szovjet pártfőtitkár, de a  későbbi elnökök gyerekei is szeretett hazánk határain kívül élnek! Az orosz hazát igencsak furcsa módon szeretik. Megjelentettünk egy cikket Maria Fassenről, Putyin lányáról, amiből kitűnik, hogy személyében egy abszolút európai emberről van szó. Ezek nem akarnak visszamenni a szovjet ketrecbe. Sem mi, sem ők.

Putyin körül harc folyik. Csak nekünk, kívülről tűnik úgy, hogy Putyin dönt el mindent. Egyéni diktatúra nincs, de kemény autoriter rendszerben élünk. Zárt, korporatív irányítás van, melyet a szovjet KGB örökösei gyakorolnak. Belül azonban küzdelem folyik, nagy pofonok csattannak el. Vannak olyanok, akik le szeretnék zárni az országot, s visszaállítani a Szovjetuniót, mert tudják, a nyitott világban ők nem versenyképesek, a pénzük sem sok, mindössze pár millió dollár, ami aprópénz, ezért a bezárt országban szeretnének hatalmon maradni mindaddig, amíg – mint a Szovjetunió idején – a fiziológiai állapot válik az orosz bel- és külpolitika legfőbb meghatározójává. Persze, vannak olyanok, akik szeretnének a jachtjukon továbbra is a világ tengerein cirkálni, megállva Monacóban, játszani egy kicsit a kaszinóban, szép lányok társaságában sütkérezni Nizzában stb.

Azt hitték, hogy az európaiak a Krím után, mint az USA bábjai kicsit játszák az eszüket, de utána minden visszatér a régi kerékvágásba, s a szankciókat eltörlik. De megrökönyödve tapasztalták, hogy az európaiaknak saját elképzeléseik vannak, sőt önálló külpolitikájuk. Reménykedtek: mivel több, mint kétezer német üzleti vállalkozás működik Oroszországban, azokon keresztül el tudják majd érni a szankciók eltörlését. Kiderült azonban, hogy ami a Krímben és a Donbaszban történt, olyannyira kijózanító volt az európaiak számára, hogy nincs az a pénz, ami feledtetné az orosz fenyegetést, amire nem volt példa Európában a második világháború befejezése óta… Azt hitték, megállapodhatnak Iránnal, hogy azok nem dobnak a piacra túl sok olajat… ez sem sikerült. Azt hitték, hogy Dohában megállapodnak az olajtermelő országokkal arról, hogy visszafogják a termelést. Felsültek.

Ami a 2000-es évek közepén működött, vagyis a nyomásgyakorlás, az ma nem működik. A szankciók maradnak. Mert mi is a szankciók lényege? Az, hogy nem hisznek Putyinnak, s nem akarnak együttműködni már vele.

Kínával sem jönnek össze a dolgok. Mennyit emlegették: »Kelet felé fordulunk«, s Európa helyett mindent Kínával oldunk meg közösen. És nem csak arról van szó, hogy Kína nem kért abból az együttműködésből, amit Oroszország ajánlott neki. Rosszabb a helyzet. Kiderült, hogy Kína mélyen lenézi Oroszországot. Amikor Oroszország együttműködött az USA-val, Európával és Kínával, volt lehetősége a partner megválasztására. Amikor a választás beszűkült, Oroszország kiszolgáltatottá vált, amit Kína azonnal kihasznált. Lenéző és kioktató lett az üzletemberek szintjén is, és kiderült, nem vagyunk már neki annyira érdekesek.

Az USA-val akkor romlott meg a viszony, amikor 2012-ben Putyin visszatért a Kremlbe, a választásokat elcsalták, s a tüntetések után megkezdődtek a letartóztatások. Ezt követően megromlott a viszony másokkal is. Ki most a szövetségesünk? Dél-Oszétia? Abházia?

A legnagyobb probléma ma, hogy nincs hová rejteniük a pénzüket. Liechtenstein kiesett. Luxemburg szintén. Az összes eddigi lehetőség Európában megszűnt. Hongkong és Kína? Lehetséges, csak az a baj, nincs semmi garancia arra, hogy ott megőrzik a pénzt. Mert azok a fickók is épp olyan szélhámosok, mint a mieink.

http://echo.msk.ru/sounds/1750250.html

 

4. – 2016. április 22.

Olena Sztyepova

Hírek a zónából

A luganszki Olena Sztyepova (Олена Степова) akkor vált íróvá és bloggerré, amikor beköltözött otthonába a háború. Kisvárosában – mely közelebb van Rosztovhoz, mint Luganszkhoz – egyike volt azoknak, akik elsőként szembesültek az orosz csapatok bevonulásával. Hogy feldolgozza a sokkot, Aljona azóta is a Facebookon osztja meg a látottakat és átélteket. Első könyvét, melynek címe „Minden Ukrajna lesz”, a Ljudmila Ulickaja írónő rajongói Facebook-csoport segítségével adta ki. A „Keserű és mulatságos történetek”, az „Egyszerű emberek élete Novorosszijában”, a „Kazakiában” (nem összetévesztendő a Luganszki Népköztársasággal) megtörtént eseményeken alapulnak. Olvassák ukránok, oroszok és azok ellenségei.

 

ir_3_2

Cseng a telefon. Régi kliens, szverdlovszki. Régebben mindegyikre emlékeztem a családnév alapján, az ellenük indított keresetek alapján, a bírósági ítéletek alapján, ma ehhez hozzájön az is, hogy melyik politikai oldalt részesítik előnyben. Óvatos vagyok.

Megszoktam, hogy féljek az emberektől. A városom olyan, mint egy eltört, ragasztó szalaggal összeragasztott váza szilánkjai. Kinézetre egyben van, látni ugyanakkor minden darabját, minden embert, minden sorsot. Jajj, milyrn fájó sebet ejtett minden szilánk a lelkemben, elárulta és összetörte a kényes békénket 2014 hideg orosz telén.

– Szervusz Nyikolajevna! A városban vagy?

– Nem vagyok! Eljöttem a megszállt területről.

– A francba! Mit csináljak? Segíts! – hallatszik a kagylóban gondterhelten, elengedve a füle mellett a „megszállt területezést”.

–  Mi történt?

– Kell egy meghatalmazás, hogy átvihessem a gyereket a határon. Hol lehet ilyet csináltatni?

Gondolkodok. Tegnapelőtt jelent meg a hír, hogy a gyerekeket ki akarják juttatni a városból Oroszországba, állítólag a Krímbe, szanatóriumba. A szanatórium, a tenger, a Krím az éhezést és háborút megtapasztalt gyerekeknek jó, de Oroszországon keresztül, szülői és tanári felügyelet nélkül a Krímbe, amelyik… ijesztő. Az elkötelezett hívők hangja cseng a fülembe: „Jobb lesz nekünk Oroszországban, Putyin mindenkit megment”. Ezért úgy döntök, hogy trollkodok egy kicsit.

– De hát minek meghatalmazás, vagyis kérelem? Nem Olaszországba vagy Franciaországba utaztok, hanem Oroszországba! Így van?

– Nem, de mi a Luganszki Népköztársaságból [LNK, elenká] jövünk!

– Jaj, bocsánat, ezek külön államok?

– Kvázi különböző országok. Novorosszijának annyi. Kész, kifújt. Most elenká vagyunk.

– De hát mi történt Novorosszijával? A tévében azt mondták, hogy Novorosszija hadserege majdhogynem Berlinig is eljutott. És akkor jössz ezzel, hogy „kifújt”.

– Kész. Carjov [az orosz Novorosszija-projekt egyik vezető figurája – a ford.] felszívódott, a jó anyját neki. Novorosszija pénzét is magával vitte és lelépett. Oroszország fityiszt mutatott nekünk – ezt nektek, nem Novorossziját! Azt mondják, kész, zárjátok be a boltot, s építsétek az elenkát.

 

Carjev

Oleg Anatoljevics Carjov

 

– Miért nem tartóztattátok le? Egy kis kritikáért képesek vagytok kicsinálni a vállalkozókat meg a nyugdíjasokat! A tolvaj Carjovot meg elengedtétek?

– A Krímben van a szemét!

– De hát a Krím most már a tiétek, vagyis az övék, úgy értem, azoké ahol vagy. Fogják el az oroszok, vagy a krímiek, és adják ki nektek.

– Megírtuk ezt mi Putyinnak, hogy tartóztassa le Carjovot, s a pénzt juttassa vissza Novorosszijának..

– Derék, helyes! És Putyin?

– Nem válaszolt a szemét, felszívódott! Az asszisztense válaszolta, hogy semmiféle Carjovot sem ismernek, pénzt meg Oroszország ilyesmire nem adott. És semmiféle Novorosszijáról soha sem hallottak. Vagyis átvágtak bennünket!

– Jól becsaptak ezek benneteket. Na, de térjünk vissza a gyerek átjuttatásához.

– Jó! Elmennek ezek a Carjovok a büdös francba! Hogy vigyem át az unokámat a határon?

– Szóval az elenkából Oroszországba? Megint nem értem. Minek a meghatalmazás? Hiszen egy és ugyanazon országról van szó, nincs köztük határ, határőr, vám! Mondjátok a határőrök képébe az igazságot, hogy Putyin létrehozta az elenkát, azt az ellenőrzése alá vonta, most már egy ország vagyunk, testvérek örökké. És kész! A kagylóban csönd és szipogás.

– Nyikolajevna, régen léptél át a határon?

– Februárban!

– Ilyesmiért a határőrök agyon is lőhetnek! Hülye vagy?

– Milyen ilyesmiért?

– Az egy országért, a „testvérekért”, az elenkáért. Amint ezt meghallják, feldühödnek. Azt mondják, hogy ti, haholok [az ukránok gúnyneve az oroszban – a ford.] jól megkevertétek a szart, s majd mi, a gyerekeink és az unokáink szívnak emiatt. Azt mondják, hogy ez az orosz-ukrán határ, és ti, novorosszijai ütődöttek álljatok a sáv, vagy mi van ott, mögé! Mars! És minden áru után fizess vámot, disznót lehetetlen átvinni, ahhoz állatorvosi igazolás kell. Még szalonnát se szabad átvinni. Szóval, ahogyan a határ volt, úgy is maradt. Csak még rosszabb lett.

– Nem értem, hogy miért. Oroszország segített nektek kialakítani az államiságot, azt ígérte, hogy átvesz benneteket, mi a fene van akkor?

– Á, Nyikolajevna, úgy tűnik, Putyin felszívódott. Tudod, milyen kupleráj van itt? Nem tudni, kié a hatalom, nem világos, ki rabol ki, nem tudni kinek, mi van megengedve. Semmi se világos.

– Próbáltatok panaszt tenni? Lehet, hogy megint írni kéne Putyinnak…

– Zsiriknek irtunk. Szóval Zsirinovszkijnak. Hogy ez, meg ez van, Oroszország nem kér belőlünk, a kozákok fosztogatnak, a bűnözők szabadon garázdálkodnak, nyugdíj nincs, fizetés nincs.

– És mit válaszolt Zsirik?

– Felszívódott Zsirik! Azt írta a mocsok, hogy aszongya „oda utazok, tisztázom a dolgokat, szétcsapok köztük, magam végzem ki őket, saját két kezemmel viszem Oroszországba, személyesen vágom szét!” És kész! Szevasz tavasz! Nincs válasz már fél éve! Felszívódott Zsirik is!

 

Nevetek.

 

–  Mi a fene történik nálatok? A Novorosszija felszívódott, Carjov felszívódott, Zsirik felszívódott. Putyin felszívódott! Járvány van? Fussatok onnan, ha mindenki felszívódik…

– Nyikolajevna! Ezért kell a meghatalmazás az unokámnak. Elutazunk. A rokonok Vinnyicából hívnak magukhoz. Elmegy a fenébe ez az elenká. Nem ezért harcoltunk. Ha a határőrök még most is az ukrán-orosz határt védik, akkor nem lesz ebből az elenkából szar se…

http://sprotyv.info/ru/news/kiev/novosti-iz-zony-oda-rossiyskim-pograncam-chast-ii

 

5. – 2016. április 24.

 

A Nemzeti Gárda szerepe

Az Állami Duma honvédelmi bizottsága április 21-én azt javasolta: a Nemzeti Gárda kapja meg a jogot, hogy szükség esetén a tömegbe lőhessen, ha ezzel terrorcselekményt hiúsít meg, túszokat szabadít ki, csoportos vagy fontos állami objektumok, vagy a Nemzeti Gárda telephelyei elleni fegyveres támadást hárít el. A Rus2Web szakértőket kérdezett arról, miért kell ilyen hatáskör a Nemzeti Gárdának, s hogy valójában mi állhat a javaslat mögött.

 

Gennagyij Gudkov

(Геннадий Гудков), az ellenzéki Zöldek és Szociáldemokraták Szövetsége párt tagja, az Állami Duma biztonsági bizottságának elnökhelyettese”

A Nemzeti Gárdáról szóló törvény első verziójában nem volt benne a tömegbe lövetést engedélyező passzus. Ha ezek a kiegészítések benne lesznek a végső variánsban, akkor ez nem más, mint egy előre megtervezett akció, mely során az elnök beterjeszt egy meglehetősen ártalmatlan törvényi szöveget, amit a képviselők repressziós passzusokkal egészítenek ki, állítólag a saját kezdeményezésükre és elhatározásukból. Tökéletesen világos, hogy manapság egyetlen parlamenti bizottság sem állhat elő önálló kezdeményezéssel. Amennyiben elfogadják ezeket a kiegészítéseket, az azt fogja jelenteni, hogy a Nemzeti Gárdával saját népüket akarják lövetni. A Nemzeti Gárda az elnöki hatalom mindenáron történő megőrzéséhez kell. Az elnök kap egy személyes hadsereget, amely a létszámát és ütőerejét tekintve összehasonlítható egy nagyobb európai ország tényleges haderejével.

 

Nyikolaj Petrov

(Николай Петров) társadalomtudós, az Alapkutatások Központjának laboratórium-vezetője:

Akkor, amikor esnek a költségvetés bevételei, az állam kénytelen lefaragni annak kulcstételeiből, a szociális támogatásokból, a nyugdíjrendszerre és a hadi-ipari komplexumra fordított kiadásokból. Bármelyik ezek közül szociális értelemben igen érzékeny. Pontosan ezért a Kreml előrehozza a parlamenti választásokat decemberről szeptemberre. Hogy a következő, új struktúrájú büdzsét már mások hagyják jóvá. A társadalmilag fontos kiadások megnyirbálása kiválthatja a lakosság tiltakozását. A Kremlben értik ezt, ezért jó előre készülnek rá – a Nemzeti Gárda pontosan az az eszköz, amely bevethető szociális instabilitás esetén. A föderáció központjában világosan látják, hogy problémák lesznek, s azok hosszú ideig fognak tartani. […]

http://rus2web.ru/speczmaterialyi/instrument-na-sluchaj-soczialnoj-nestabilnosti.html

 

Az oroszok gázár-csökkentésre kényszerülhetnek

Elindult a houstoni Cheniere Energy cég első cseppfolyós gázt szállító hajója az USA-ból Európába, ahová április végén érkezik meg, írja a The Wall Street Journal.

Az újság szerint az USA-ból történő gázszállítás árháborút indíthat el, amely árcsökkenést eredményezhet a vevők számára. Elemzők szerint Oroszország csökkentheti a gáz árát, hogy európai vevői számára vonzóbbá tegye saját szállításait az amerikaiakénál. Jelenleg egymillió brit hőegységnyi amerikai cseppfolyós földgáz mintegy 4,3 dollárba kerül. Ezen mennyiségű orosz gáz középára 5,8 dollár. A lap véleménye szerint az oroszoknak 3 dollárra kell csökkenteniük a gázuk árát, hogy az a vevőknek megérje.

Az USA a Mexikói-öböl északi partjáról 2016-ban kezdte meg a gázexportot. A Cheniere Energy első gázszállítmányát Brazília kapta.

http://vipstav.ru/news/lastnews/43030-pervyy-tanker-s-amerikanskim-gazom-otpravilsya-v-evropu.html

 

Ukrajna taktikai rakéta kipróbálását jelentette be

 

Ezen osztályú rakéták 300 km-es távolságra különböző robbanófejeket képesek eljuttatni, atomtöltetet is. Az ukránok most azon dolgoznak, hogy javítsák a rakéta taktikai-műszaki jellemzőit, valamint hogy az összes alkatrésze Ukrajnában legyen gyártható.

http://ria.ru/world/20160423/1417532625.html#ixzz46cvQSDZb

 

6. – 2016. április 25.

 

Matvienko a hatalom leválthatóságának szükségességéről beszélt

 

A Föderáció Tanácsának elnöke, Valentyina Matvienko (Валентина Матвиенко), egy, az NTV televíziónak adott interjúban arról beszélt, hogy a társadalom részéről igény van a hatalom leválthatóságára és megújíthatóságára.

A hatalom leválthatóságára, megújíthatóságára, különböző nézeteket képviselő, véleményeket hangoztató, fiatal, agilis, művelt emberekre van szükség. És azt hiszem, hogy az előttünk álló parlamenti választások eredményeképp a parlament jelentősen megújul. Ez a társadalom igénye” – jegyezte meg Matvienko. Szintén aláhúzta, hogy az elkövetkező választásokon a politikai konkurenciaharc éles lesz.

Örülök, hogy visszahozták a vitát a választási kampányban: minden jelölt meg tudja mutatni magát, kifejteni programját. A többi a választókra tartozik.” – tette hozzá a parlament felsőházának elnöke.

A parlamenti választásokat 2016.szeptember 18-án tartják.

 

https://tvrain.ru/news/matvienko-408053/

 

Alekszej Kudrin:

Változások küszöbén állunk

 

Oroszország a változások korszakába lép – erre megértek az elitek és a társadalom jelentős része – jelentette ki április 20-án a Gazdasági Főiskola áprilisi konferenciáján Alekszej Kudrin (Алексей Кудрин), volt gazdasági miniszter, a Stratégiai Fejlesztési Központ leendő elnöke. A kormányzatnál azt várják, hogy az SFK az ország 2018 utáni hosszú távú fejlesztési tervét kidolgozó agytröszt lesz. A kezdeményezést Putyin elnök jóváhagyta. Kudrin felszólalása kivonatosan a következőket tartalmazta:

 

[…] Mire van szükség? Ki az, aki ki kell hogy jelentse: »Legyen peresztrojka?« Kinek kell azt mondania, hogy »Itt az átalakulás terve. Így és így fogjuk átalakítani az államszervezetet!«? A kollégáim már kidolgozták az államirányítás reformját a legjobb példák figyelembe vételével. Hogyan ültessük át őket a gyakorlatba? Mi zavar bennünket ebben? Látjuk azokat a demokratikus és kulturális intézményeket, melyeket bizonyos politikai praktikák  védenek, az enyhe autoritarizmus praktikái. Szeretnénk megvitatni, hogy ezek az intézmények miért olyanok, amilyenek, s hogy hogyan alakultak ki.

Oroszország sok bonyolult, nagyon ellentmondásos reformot ismer, melyek károsak voltak, s nem jártak eredménnyel. A 2000-es évek elejének reformjai elhiteltelenítették a reformokat. Így volt ez? Részben így. Még a Szovjetunióban, a hatvanas években nagyon nagy igény volt új reformok bevezetésére. […] Emlékszem, még diákként azokra a dolgozatokra, projektekre, amelyek a hatvanas években keletkeztek, többek közt egyikük volt professzoromról Libermanról kapta a nevét; az 1965-ös »koszigini« reformok megalkotója volt. Ezt az időszakot a szovjet gazdaság »libermanizálásának« is nevezték. Nagyon nagy volt az igény a reformokra, bizonyos lépések történtek is, később azonban a reform befulladt, s elkövetkeztek a pangás hosszú évei.

Lehetséges hogy a szovjet emberek, az oroszországi emberek nincsenek készen a demokratizálásra? Lehet hogy kulturálisan, értékszemléletileg nem készek az átalakulásra? A totalitárius társadalmakban valószínűleg vannak más okok is, amelyek visszafogják, jelentősen késleltetik az ilyen reformokat. Az egyik ilyen intézmény, mely kulcsszereplővé vált, a KGB volt, valamint a cenzúra. Élő tanúja vagyok a korszaknak, akkor a Tudományos Akadémián dolgoztam. A gazdaságról írt munkáinkat egyszerűen betiltották. Megkövetelték, hogy dolgozataimban húzzam ki a »konkurencia« szót. Ez a szó be volt tiltva.

Csak 1988-ban engedélyezték ennek a szónak a használatát, azt, hogy az lehetséges a szovjet gazdaságban. Kemény klikk-szellem uralkodott, amelyik nem engedett teret az új elképzeléseknek és gondolatoknak, amelyek különböztek a fő vonaltól, az SZKP akkori vezetésének vonalától. Ezek az intézmények lényegesen kitolták a reformok kezdetét, és az orosz (akkor szovjet) gazdaságot oly mértékben meggyengítették, olyan kiáltó hiányát okozták a hatékonyságnak, ami a Szovjetunió, és a tervgazdálkodás rendszerének összeomlásához vezetett.

Gajdar A birodalom halála című munkájában nagyon jól mutatta be, hogyan omlottak össze egymás után ezek az intézmények az 1990-es évet megelőző két év leforgása alatt, s már képtelenek voltak tovább működtetni a pénzügyi rendszert, azaz a pénz- és hitelintézetek, valamint a költségvetési rendszer egyensúlyát fenntartó szervezeteket. Mert a tervgazdálkodás rendszere egyrészről azt mondta, hogy emelni kell az életszínvonalat, a fizetéseket, másrészt növelni kell az olajkitermelést, mivel akkor ez volt a kizárólagos bevételi forrás. Beszédes példa, amikor a Goszplan két egymást kizáró, lehetetlennek tűnő döntést hozott: az egyik esetben berendezések beszerzésére bocsátott rendelkezésre forrásokat, hogy növekedjen az olajtermelés, a másik esetben pedig ugyanezeket a forrásokat vaj és más élelmiszer beszerzéséhez rendelték, amelyek nélkülözhetetlennek tűntek, hisz már hosszú sorok álltak a boltok előtt és bevezették a jegyrendszert is.

Hol a probléma? Nem lettünk volna készek ezekre a dolgokra, mint ország, a meglévő értékszemléletünkkel, kultúránkkal? Én azt hiszem, már régen készen állunk bizonyos reformokra, többek közt a piaciakra. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a 90-es évek reformerei a romok között találták magukat, amikor már nem volt választás. 1992-ben Pétervár pénzügyi vezetője voltam. A pénz nem működött, az élelmiszer és más áruellátás összeomlott. Összehívtam az igazgatókat – mindez személyesen velem történt meg! – összeállítottuk az áruink hosszú listáját, és  elutaztunk a régiókba, s élelmiszerre cseréltük őket. Nem gondolkodtunk akkor semmiféle reformtervekről, mert pénz kellett. A liberalizáció spontán módon jött létre, váratlanul. Ennek ellenére két-három év alatt már meglett az a pénz, amit elkötlhettünk. Akkor is, ha még a harmadik évben is 400 százalékos volt is az infláció. Az ötödik-hatodik évre azonban már 20–40 százalékra mérséklődött. […]

Milyen reformok szükségesek most? Gondolom, az elit is, különösen az üzleti, a középosztály, valamint a munkásosztály is érti, s mindenkinek világos, hogy a jogszolgáltatás, az államirányítás rendszere, az oktatási rendszer és egészségügy, a belügy irányításának hatékonysága, nem kielégítő. Mindannyian egyetértünk ebben. Jól tudjuk, mit jelent egy kezelés az állami klinikán. Ismerjük az oktatási rendszer hiányosságait. Tudjuk, hogy működik a rendőrség, annak ellenére, hogy az alapvető feladatait azért ellátja.

A Jogalkotás Problémáit Kutató Intézet felmérése szerint, melyet az Állampolgári Kezdeményezések Bizottsága rendelt meg, a bíróságok elé kerülő ügyek 99 százaléka elmarasztaló ítélettel végződik, az ítéletek 57 százaléka pedig különleges ügyrendben zajlik – vagyis úgy, hogy az elítélt beismeri bűnösségét. Ez iszonyú, s ezt mindenki érti. Ez a rendszer nem felel meg a gazdaság jelenlegi fejlettségi szintjének.

Amennyiben a kialakult rendszert nem reformáljuk meg, akkor hosszú pangási időszak következik. Biztos vagyok abban, hogy új társadalmi mozgások, vagy központi átalakítások küszöbén állunk, s társadalmunk kulturális és intézményi színvonala lehetővé teszi, hogy átgondoljuk mindezt, s bizonyos követelmények fogalmazódjanak meg a hatalommal szemben az átalakításokat illetően. Öt évig, vagy hét évig fog tartani – nehéz megmondani. Pontosan meddig De egészében véve változások jönnek, amikre megértünk.

Látom, hogy ezekben az átalakításokban a politikai rendszer, a politikai vezetők, a politika, a politikai mozgalmak szerepe nagyobb, mint a gazdasági szakértők által megírt bölcs és jó tervé. Azt mondják: »Igen, hogy nagy növekedési ütemet érjünk el, hogy sikeres modern országgá váljunk, ahhoz ez kell.« […] Vagyis nem mi határozzuk meg, mit kell tenni, hanem ezek a politikai mozgalmak, egymás közt döntik el. Pénzt nyomtatunk, hogy fizetést adjunk, vagy emeljük a hatékonyságot és a termelékenységet. Ezért rövidtávon a politikai vezető, a politika szerepe gyakran nagyobb, mint a kultúráé. Végső soron mégis azt gondolom, mentalitásunknak  és kultúránknak is lesz beleszólása. Azt hiszem, hogy Oroszországban meg vannak a sikeres átalakulás feltételei.”

 

https://slon.ru/posts/66993

 

 

Megint peresztrojka kell mindenkinek

 

Perestrojka

„Top 10% of Russians own 87% of household wealth – highest for any major economy.”

 

https://t.co/R1XQ8L9ITh

 

7. – 2016. április 27.

A lengyel elnök a hidegháborús orosz veszélyről

 

Andrzej Duda lengyel elnök országa honvédelmi minisztériumának vezetőivel találkozott, ahol kijelentette, hogy Oroszország visszatért a birodalmi politikához – közli a Lengyel Rádió.

Mindenki látja, miket cselekszik az orosz vezetés, amely visszatért a birodalmi politikához. Tudjuk, mi történt Grúziában 2008-ban, mi történt Ukrajnában az utóbbi években, mit tettek  most nemrég a Balti-tengeren az orosz harci gépek – jelentette ki Duda.

Megjegyezte: „A kormány prioritásként kezeli a biztonsági kérdéseket, a parancsnoki rendszer zökkenőmentes működését, s azt, hogy az országnak erős és hatékony hadserege legyen.”

Korábban Lengyelország elnöke kijelentette, hogy Oroszország új „hidegháborút” robbant ki.

http://www.gazeta.ru/politics/news/2016/04/25/n_8556479.shtml

 

Rendőrgyilkosság: a törvénytelenség stabilitása

 

Mint kiderült, 2016-ban Oroszországban előfordulhat, hogy rendőri vezetővel családostól, a saját otthonában, vasdorongokkal és késekkel végezzenek. Elijesztésül egy ál-robbanószerkezetet is a helyszínen hagytak. Ha mindezt stabilitásnak hisszük, akkor ez a korlátlan törvénytelenség stabilitása.

Szizrany (Сызрань) volt rendőrfőnökének, Andrej Gostnak és családjának bestiális lemészárlása (hat embert öltek meg, egy 7 éves unokahúg életben maradt, de kritikus állapotban van), bár visszhangot váltott ki a sajtóban, ugyanakkor része a 2010-es évek közepe oroszországi realitásának.

[…] Gost 2015 nyarán mondott le szizranyi rendőrparancsnoki beosztásáról, miután helyi bűnözők rendőröket vertek meg, s azok védteleneknek bizonyultak. A városba ugyan kiszállt a megyei rendőrség, látványos rajtaütéseket hajtottak végre, nagy pénzösszegeket és fegyvereket koboztak el, de a helyi lakosok elmondták a Газета.ru portálnak, hogy ez inkább színházi előadásra hasonlított, mint a város bűnözőktől való megtisztítására.

A szizranyi bűnözők akkor mutatták meg először nyíltan, hogy nem ismerik el a helyi erőszakszervezeteket, amire a régió vezetése enyhe ejnye-bejnyével válaszolt: nyugalomra intettek mindenkit.

A bandák féktelensége és a helyi erőszakszervezetekkel való háttér-megállapodásaik a felelősség megosztásáról és az íratlan játékszabályokról – egyáltalán nem csak oroszországi probléma. Azok az országok azonban, ahol szervezett bűnözői csoportok diktálnak, nem nevezhetők fejletteknek – ezek Kolumbia, Mexikó, Brazília bizonyos részei. Természetesen példaként felhozható a híres olasz Cosa Nostra, vagy a japán Yakuza is. Ugyanakkor Olaszországban vagy Japánban a maffia és az állami struktúrák nem szerveződnek egységbe.

Amikor az USA-ban tömeggyilkosság történik, ott sem ritka az ilyesmi, ám mégis az rendkívülinek számít, s többnyire pszichikai okai vannak. A rendőrgyilkosság pedig teljességgel szokatlan Nyugaton, amitrendszerint az egész régió bűnözői struktúráját felszámoló megtorlás követ, tekintet nélkül a korrupcióra és a kapcsolatokra. Ez az oka annak, amiért kifejezetten ügyelnek arra a bűnözők, hogy ne öljenek rendőröket – volt rendőröket sem – még a meglehetősen kriminalizált államokban és régiókban sem. […]

http://www.gazeta.ru/comments/2016/04/25_e_8196425.shtml

 

Krisztus a május elsejei felvonuláson

 

Mit is ünnepeljen az ember elsősorban, amikor május elseje egybe esik a húsvéttal? Az első ünnep – szovjet, melyet megszoktunk. A második egyike a legfontosabb keresztény ünnepeknek.

Az elsőre azok járnak vörös zászlókkal, akik segédrendőrökként a Szent Húsvét napján a fiatalokat fogdosták egykor össze a templomok környékén; akik párttagságtól való megfosztással büntették azokat, akik megkeresztelték a gyerekeiket (bizony, sokszor maguk a papok voltak a feljelentők), s tudományos kommunizmust és ateizmust oktattak. Ma sokszor pontosan ők azok, akik – megtanulván keresztet vetni – önfeledten ünneplik a fő pravoszláv ünnepet. A két dolog békésen megfér a fejükben.

Ez is a nemzeti megbékélés sajátos variánsa. Ezek az emberek megtalálták az utat a templomba. Természetesen nem a bűnbánaton keresztül, hanem hátsó, kanyargós úton – a május elsejei felvonuláson, az ateista szovjet múlt felmagasztalásán keresztül, személyesen Sztálin elvtársat idealizálva. Hiszen ő is a papi szeminárium hallgatójából lett az orosz pravoszláv egyház kegyetlen üldözőjévé, olyanná, amilyenek még a tatár-mongolok sem voltak. Nincs probléma, minden a helyére került a »ténylegesen hamisítatlan történelem« magyarázóinál. Maga a május elseje sem a nemzetközi munkásszolidaritás ünnepe immár, hanem a tavasz és a munka ünnepe, ami már majdnem egybecseng a pravoszláviával. […]

Kalugában a május elsejei felvonuláson részt vesz az egyház is. A pópák valószínűleg a dísztribünről üdvözlik a Szocialista Munka Hőseit.

Irkutszkban a helyi kommunisták meglesznek a vörös zászlóik alatt pópák nélkül. De mint egyikük, Jevgenyij Rulkov, az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának irkutszk megyei elnöke, s a megyei közgyűlés képviselője mondta: a felvonulás részben proteszt-jelleget ölt majd. […]

Mit mindig, most is elegánsan kikerülte az egymásnak ellentmondó értelmezéseket Gennagyij Zjuganov az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöke: szerinte Krisztus feltámadásának ünnepe »semennyire sem mond ellent a dolgozók szolidaritásának«. »Mert Krisztus az új időszámítás első kommunistája volt. Felemelte hangját az árvákért, a szenvedőkért, a szegényekért, a betegekért, a szerencsétlenekért… és ebből a szempontból nézve, ha élne, a sorainkban menetelne« – jelentette ki.

S e vezető, aki most ugyanazokért emeli fel a hangját, akikért Krisztus, bár nála jobban figyelembe veszi a fennálló politikai realitást, például a kremli adminisztráció belpolitikai főosztályának javaslatait, nem pontosította, hogy hol lenne a helye a felvonulók közt a világ proletárjai vezérének, Vlagyimir Iljics Leninnek? Lehet, hogy külön vonulna, mint hitehagyott? És milyen tiszte lenne – apostol, próféta, vagy a menethez csapódó útitárs?

Zjuganovnak nem az első kísérlete, hogy tágítson a kereszténység és a kommunizmus megismerésének horizontján. Annak idején – amikor a húsvét és a május elseje szintén egybeesett – egyszer már rámutatott »a kommunizmus építője morális kódexének és Jézus Krisztus isteni kinyilatkoztatásának« közvetlen kapcsolatára (nyilván a hegyi beszédre gondolt). »Olvasom például Pál apostol levelét és mit látok benne: »Aki nem dolgozik, ne is egyék. Hiszen ez a kommunizmus fő jelszava!«

El kell ismerni, hogy Zjuganov – aki Pál apostol leveleit mindig ott nyitja ki, ahol kell – feltétlen érdeme hogy tényleg pontosan ilyen kommunizmus-értelmezést ajánl. Úgy tűnik, rajta kívül a marxizmus népszerűsítésében a szó szerinti fejadagig még senki sem jutott el.

Ebben az ideológiai burleszkben, ami a jelenlegi politikusok fejében kavarog, ahol nincs helye se erkölcsnek, se elveknek, sem semmiféle őszinte elkötelezettségnek ezen vagy azon értékhez (legyen az keresztény vagy kommunista), rejlik szerintem a megmenekülésünk útja. Mert különben jöhetne az igen erős kognitív disszonancia, őrület, diliház, kényszergyógykezelés. […]

http://www.gazeta.ru/comments/column/bovt/8195837.shtml

 

Fellövés előtt a rakétahordozót felszentelték

 

A Vosztocsnij (Восточный) űrrepülőtéren az első fellövés előtt felszentelték a »Szojuz-2.1a« rakétahordozót. A felszentelést Lukian blagovescsenszki és tindenszki püspök, végezte. A felszentelés egy nappal a fellövés előtt történt – jelentette a »Roszkozmosz«.

Az állami vállaltnál elmondták: a bajkonúri tradíciót követik, ahol szintén felszentelik az űrrakétákat.

Korábban közölték, hogy az első fellövést a Vosztocsnijról 1,8 milliárd rubelre biztosították.

http://www.gazeta.ru/social/news/2016/04/26/n_8557745.shtml

 

 

Reklámok